17. fejezet - The first

Sziasztok! Köszönöm a komikat és a pipákat, amiket az előző részhez kaptam! Meghoztam a 17. fejezetet, ez most nem lett annyira izgalmas, de a következőkben nem fogtok unatkozni. Jó olvasást! :)

~E  

*Amy szemszöge*

Reggel, ahogy felébredtem, iszonyatosan fájt a fejem. Már értem, hogy a másnaposak miért néznek ki olyan szarul.

Lassan felültem az ágyon, mellettem Louis szuszogott. Próbáltam felidézni az este részleteit, de csak annyi ugrott be, hogy a srácokkal elmentem bulizni és nagyon jól éreztem magam.

Ránéztem az órára, s a szemeim kipattantak. Már fél 9 volt, elkéstünk a suliból.

- Louis, Louis, ébredj! - szóltam neki halkan, mire csak egy fáradt nyögés volt a reakciót. - Elkéstünk a suliból!

- Mmm... Van igazolás - nyögte.

- Mi?

Sóhajtott egy nagyot, nyújtózkodott, majd kinyitotta a szemeit.

- Tudok szerezni igazolást.

- Honnan?

- Majd megoldom - mosolygott. - Gyere ide.

Széttárta a karjait, én pedig odafeküdtem.

- Louis.

- Igen?

- Mi történ az este?

Halkan felnevetett.

- Mi az? Mit csináltam? Mondd, hogy nem égettem le magam teljesen! - aggódtam.

- Nem, dehogyis - mosolygott. - Csak olyan édes voltál, ahogy...

- Ahogy?

- Biztos, hogy tudni akarod?

- Igen, mondd már!

- Le akartál velem feküdni és ezt elég egyértelműen ki is nyilvánítottad - nevetett.

- Tényleg? Úristen - takartam el az arcomat és kínomban nevetni kezdtem.

- És... mondtál még valamit, amiről nem tudom, hogy igaz-e.

- Mit mondtam?

- Azt, hogy...

Láttam, hogy az arca komoly, és valamin gondolkodik.

- Azt mondtad, hogy szeretsz.

Óvatosan felültem és Louis szemébe néztem. Csak néztünk egymásra, egyikünk sem szólalt meg.

Ajkaihoz hajoltam, miközben megfogtam két oldalról az arcát.

- Igazat mondtam. Szeretlek - mondtam halkan, mire elmosolyodott.

- Én is szeretlek - suttogta, majd ajkait az enyémre téve megcsókolt. Ezek a szavak mindent világossá tettek. Nem kell nekem Sophi, hogy boldog legyek. Louis kell nekem, és ha ehhez le kell mondanom a legjobb barátnőmről, hát legyen. Amúgy is, előző este jobban szórakoztam nélküle.

*Sophi szemszöge*

Amy és Louis nem jöttek suliba. Elég furcsa. A Ki mit tud óta nem hallottam Amy-ről. Nem is telefonált, még egy nyamvadt SMS-t se volt hajlandó küldeni.

***

A nap nagyon lassan telt. Egész végig Amy-n kattogott az agyam. Hazafelé a suliból Harry észre is vette, hogy valami nincs rendben.

- Mi a baj?

- Amy... nem hívott és nem is küldött SMS-t.

- Biztos Louis-val van. Ne aggódj, nincs vele semmi baj - karolt át, majd az arcomra adott egy puszit.

- Ezt miért kaptam? - mosolyogtam fel rá.

- Azért, mert szeretlek. Amúgy a mai edzésre nem jössz el?

- Oké, hánykor kezdődik?

- 4-kor.

- Ott leszek - néztem fel rá.

***

Scott-tal és apával együtt mentünk az edzésre. A srácok az öltözőben voltak, amíg én leültem a tornateremben a padra. Apa leült mellém.

- Jól megvagytok Styles-szal?

- Igen - mondtam fülig érő mosollyal.

- Örülök neki - mosolyodott el ő is. Bejöttek a srácok, majd elkezdődött az edzés.

***

Az utolsó kör futás után apa sípolt, ami azt jelentette, hogy mehetnek öltözni.
- Várj meg - szólt oda Harry, mire bólintottam.
Az öltöző elé mentem és vártam Harry-t. Kb 10 perc múlva ki is jött. Odalépett elém és megcsókolt.
- Ma este nálam alszol - kacsintott.
- Micsoda? - nevettem.
- Már apukádat megkérdeztem, és megengedte. Feltéve, hogy semmi hülyeséget nem fogunk csinálni - mosolygott. - Akkor?
- Oké - néztem fel rá.

*Amy szemszöge*
Egész nap csak hülyéskedtünk Louis-val. Annyira jól érzem maga vele, és most már tuti, hogy teljesen beleszerettem.
Estefelé ketten maradtunk, mert a többiek elmentek egy étterembe. Anyát felhívtam, hogy még maradok Louis-nál. Besötétítettünk a szobában és lefeküdtünk az ágyra. A fejem a mellkasán volt, hallottam minden szívdobbanását. Ujjait fel-le vezette a karomon, ami engem körbefogott.
Felnéztem rá és megcsókoltam.
- Nagyon jól éreztem magam veled - mosolygott. - Szeretlek.
- Én is.
Most ő csókolt meg először szenvedélyesen, aztán egyre vadabbá vált a dolog. Louis csókjában éreztem a vágyat, tudtam, hogy többet akar. Nem tudtam, hogy fel vagyok-e rá készülve, de döntenem kellett, méghozzá nagyon gyorsan. Louis már a pólóm alatt matatott.
- Louis - suttogtam.
- Mi az? Nem akarod? - nézett rám aggodalmasan.
- De, csak... mármint... aj... - eltakartam az arcomat.
- Szűz vagy?
Bólintottam. A kezemet lassan elvette az arcom elől és rám mosolygott.
- Megtisztelő, hogy én lehetek az első. Vigyázni fogok, ne aggódj.
Az ajkaimra adott egy puszit.
- Bízol bennem? - kérdezte.
- Bízom.
 Kezeinket összekulcsolta a fejem mellett és homlokát az enyémre tette.
- Csak szólj, ha valami nem tetszik, rendben?
Bólintottam. Louis lassan csókolgatni kezdett, én pedig próbáltam nyugodtnak tűnni, pedig egy cseppet sem voltam az...