32. fejezet - You're still mine

Sziasztok! Megérkeztem a 32. fejezettel. Nem tudom, hogy nektek ez a rosszfiús-dolog mennyire jön be, mert nem nagyon komiztatok, de érdekelne! Mert ha nem tetszik, még nem késő, hogy ne váljon teljesen rosszfiúvá, szóval komizzatok! Remélem tetszeni fog ez a fejezet, jó olvasást! :)

~E  

*Sophi szemszöge*

Az utolsó órám után a kapuban vártam Niall-t. Hát persze, hogy megint Harry ért előbb oda...

- Szia, cica - villantott felém egy féloldalas mosolyt. - Reggel valamit félbehagytunk.

Közeledett felém, így én egyet hátra léptem.

- Mi nem világos abból, hogy szállj le rólam?!

- Ne már, baby - jött hozzám teljesen közel. - Csak vissza akarlak kapni, olyan jók voltunk együtt, hm? - kezét lassan az arcomra tette.

- Elcseszted, ezen már nem lehet változtatni - löktem el a kezét, de ő még mindig csak mosolygott.

- Töröld le ezt a vigyort a képedről.

- Az, hogy ennyire kiakadsz azt jelenti, hogy még mindig szeretsz.

Ott helyben fel tudtam volna robbanni az idegességtől, de komolyan. De a laza stílusa bejött, bár ettől még nem fogok hozzá visszamenni. Kétszer is megcsalt, nem lehet.

- Hali, valami baj van? - jött ki Zayn.

- Nincs semmi - mondtam, közben magam elé bámultam.

- Okés, nekem nyolc. Ma este megyünk bulizni, ti nem jöttök?

Legszívesebben rávágtam volna, hogy Harry-vel nem megyek egy helyre, de rájöttem, hogy talán így le tudom rázni. Meglátja, hogy milyen jól kijövünk Niall-el, és reményeim szerint végre békén fog hagyni.

- Én ott leszek, és szerintem Niall is - válaszoltam, mire Harry arcán egy önelégült vigyor jelent meg.

- Sophi, szia - jött oda mosolyogva Amy és megölelt. - Mi újság van veled?

- Semmi különös... Niall-el egész jól megvagyunk - mosolyodtam el, Harry pedig halkan felnevetett. - Most mi bajod?

- Ez az álszent duma. Mindketten tudjuk, hogy csak azért kell neked, hogy rajtam túl legyél, de ez nem fog sikerülni, drága.

- Gondolj, amit akarsz - mondtam flegmán, majd Amy-re figyeltem. - Te is jössz ma este bulizni, igaz?

- Nem, Louis-val moziba megyünk - mosolygott. Annyira örülök, hogy köztük minden rendben van, és legalább ő boldog. Niall mellett én is az vagyok, de Harry folyamatosan zaklat, így nem könnyű nyugalomban élni. Sőt, szinte lehetetlen.

- Szia, édesem - jelent meg előttem mosolyogva Niall, majd egy apró csókot adott az ajkaimra. - Mehetünk?

- Igen - mosolyogtam, majd összekulcsoltunk a kezünket. - Ma este megyünk a buliba, igaz?

- Persze, ha van kedved.

- Még szép, hogy van! - néztem rá mosolyogva, majd elköszöntünk a többiektől. Ahogy távolodtunk, éreztem Harry tekintetét rajtunk, szinte égetett.

***

Niall-el elmentünk hozzánk. Érdekes módon se apát, de Scott-ot nem zavarta, hogy együtt vagyunk. Természetesnek vették az egészet, ami elég fura, de jobb így, mintha ki lennének akadva.

Felmentünk a szobámba, Niall leült az ágyra, én pedig kinyitottam a szekrényemet.

- Szerinted melyik ruhát vegyem fel? - turkáltam a szekrényben.

- Tök mindegy, bármelyikben szép vagy - mosolygott, s a kezén megtámaszkodott.

- Édes vagy - nevettem kicsit, majd odamentem hozzá és megcsókoltam. - De most komolyan. Kék vagy rózsaszín?

- Ööö... Legyen a kék.

Kivettem a kék ruhát, majd elmentem a fürdőbe és fél órán belül elkészültem.

- Na, milyen? - mentem a szobába.

- Gyönyörű vagy - nézett rajtam végig mosolyogva, majd felállt, megfogta a derekamat és magához húzott. - Szeretlek - nézett a szemembe, majd lassan megcsókolt. Odaillő lett volna, hogy azt mondjam, én is őt, de még nem voltam benne biztos. Niall édes srác, és bele is tudnék szeretni, de először túl kell lennem Harry-n. Nehéz lesz, ha folyton a nyakamban liheg, de sikerülni fog, csak egy kis idő kell.

Lassan elindultunk a buliba. A fél suli ott volt. Niall keze a derekamon volt, úgy mentünk végig a tömegen, egyenesen a pulthoz. Ittunk egy kicsit, majd odajött Liam.

- Sziasztok - mosolygott és mellénk ült. - Mi a helyzet?

- Semmi. Harry itt van? - néztem körül.

- Még nincs.

- Hála az égnek, remélem nem is jön - ittam bele a piába.

- Nem haragudhatsz rá örökké - nézett rám Liam. - Tudom, hogy rosszul esik, amit tett, de attól még, hogy szakítottál vele, lehettek barátok, nem?

Inkább nem szóltam semmit, csak tovább iszogattam.

- Nézd, itt is van - mosolygott Liam, majd Harry odajött. - Szia.

- Sziasztok! Wow, Sophi, eszméletlen jól nézel ki! - nézett rajtam végig.

- Kösz - válaszoltam kicsit flegmán.

- Nem táncolunk? - kérdezte, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, ő pedig csak a válaszomat várta. - Na, mi lesz már? - nyújtotta a kezét.

- Mondtam, hogy hagyj engem békén!

- Ne már, baby - állt mögém, és hátulról átölelt.

- Ne érj hozzám, kérlek - mondtam még viszonylag nyugodtan.

- Hiányzol - súgta, s forró leheletét éreztem a nyakamon. Kirázott a hideg, majd Harry egy puszit nyomott az arcomra. Ajkainak helyén szinte égett a bőröm.

- Hagyj már - álltam fel a székről. - Gyere, Niall. Menjünk tán... - fordultam volna felé, de már nem volt ott. - Hova tűnt? - néztem körül.

- Zayn-nel iszik ott - mutatta Liam.

- Velem egész nyugodtan táncolhatsz - mosolygott rám Harry.

- Felejtsd el - mondtam egyhangúan, majd elindultam a mosdó felé, de ő utánam jött. Megfogta a karomat, majd nekinyomott a falnak, és teljesen hozzám simult.

- Azt mondtam, táncolunk - szinte parancsolta rám az arcomtól 2 centire. Egy kicsit megijesztett, de talán be is indított, akármennyire is nem akartam.

- Engedj el - mondtam halkan, mire egy önelégült vigyor jelent meg az arcán.

- És ha nem? - közeledett a nyakam felé, és elkezdte csókolgatni és szívni a bőrömet.

- Hé - jelent meg Harry háta mögött Niall, mire a göndör megfordult.

- Baj van?

- Igen, szállj le a barátnőmről - mondta neki határozottan, mire Harry csak felnevetett.

- Ő még mindig az enyém, csak össze van zavarodva.

- Figyu, nem akarok balhét, szóval hagy Sophi-t, jó? - nézett fel rá, majd megfogta a kezemet és elhúzott a tömegbe.

- Nem fog békén hagyni - néztem a szemébe, ő pedig a homlokát az enyémnek döntötte.

- Nem hagyom, hogy zaklasson.

Kezét a derekamra tette, majd finoman megcsókolt. Lassú szám ment, így elkezdtünk lassúzni. A fejemet a vállára hajtottam, és jobbra-balra dőlöngéltünk. A szememet becsuktam, és csak élveztem, hogy van mellettem egy olyan srác, akiben megbízhatok, aki szeret és nem akar elhagyni.

***

Vagy három számot végigtáncoltunk, mikor éreztem, hogy kezdek fáradni.

- Leülök egy kicsit, jó? - hajoltam a füléhez, hogy a hangos zene miatt hallja, amit mondok. Aprót bólintott, egy csókot adott az ajkaimra, majd elmentem a pulthoz és leültem. Zayn és Liam ott iszogattak.

- Képzeld, épp arról beszéltünk, hogy miről szóljon a következő szám - nézett rám Liam.

- Szuper - mondtam nem túl feldobottan, majd kértem valami ütőset és elkezdtem inni.

- Valami baj van? - kérdezte Zayn, kicsit előre hajolt, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Persze, minden a legnagyobb rendben.

- Na végre, azt hittem, már sose leszel egyedül - ült a mellettem lévő székre Harry.

- Szállj már le rólam - mondtam kissé fáradtan, s az italomat iszogattam.

- Tudom, hogy élvezed, hogy ezt csinálom - mosolygott rám, majd közelebb jött. Ajkai újra megtalálták a nyakamat, de elhúztam a fejem.

- Mit kell tennem, hogy békén hagyj végre?! - fordítottam felé a fejemet. Megfogta kétoldalt az arcomat, s hirtelen megcsókolt. A szemeimet becsuktam, s másodpercekig fel se fogtam, hogy mi történt. Ajkai lassan elváltak az enyémektől, majd a szemembe nézett.

- Nem akarlak elveszíteni, értsd meg - simította meg az arcomat. - Szeretlek.

Nyeltem egy nagyot, majd megfogtam a kezét és elvettem a kezét az arcomról.

- Mégis megcsókoltad Amber-t - sütöttem le a szememet.

- Tudom, de megbántam. Ezerszer megbántam, Sophi. Csak kérlek, adj még egy esélyt! Ígérem, nem cseszem el megint - fogta meg a kezemet. Ezernyi érzés kavargott bennem, akkor azt se tudtam, fiú vagyok-e, vagy lány. Teljesen összezavart a csókkal.

- Már... már Niall-el vagyok - néztem rá.

- Ne már, Sophi - nevetett fel kínosan. - Csak gondold át, jó? - adott egy puszit a homlokomra, majd felállt és elment onnan...