33. fejezet - Half a heart

Sziasztok! Meghoztam a 33. fejezetet. Még annyit szeretnék, hogy a legjobb barátnőm most kezdett el egy blogot. Nekem elmondta az alapsztorit, és szerintem nagyon jó, érdemes elolvasni: http://wilddreams-onedirection.blogspot.hu/ csak ennyit akartam a fejezet előtt, jó olvasást! :)

~E  

Nagyjából egész idő alatt az volt, hogy amíg én Niall-el voltam, Harray távolról kacsintgatott, amikor egyedül, akkor odajött és flörtölt.
Niall eljött hozzánk, és egy csodás éjszakát töltöttem vele. Olyan édes, és romantikus a kis szőkeség. Azt hiszem, kezdek beleszeretni.
Másnap reggel a karjai közt ébredtem.
- Jó reggelt, szépségem - mosolygott rám, s egy csókkal köszöntött.
- Jó reggelt - mondtam kómás hangon, majd kinyújtóztam. - Jól aludtál?
- Soha jobban - ölelt szorosan magához. Elmosolyodtam, majd az arcára nyomtam egy puszit. Még egy kicsit lustálkodtunk, majd elkészültünk és elindultunk a suliba.
- Sophi! - szólt utánam apa, majd kijött a konyhából. Végignézett rajtunk, s halványan elmosolyodott. - Csak azt akarom mondani, hogy örülök, hogy boldog vagy Horan mellett.
Széles mosolyra húztam a számat.
- Köszi, de most már megyünk, sziasztok! - mentünk ki az ajtón. Kézen fogva indultunk el a suliba, és csak reménykedtem, hogy Harry nem állt elő megint valami hülyeséggel.

Az első három szünetben végig Niall-el voltam, de a negyedikben a szekrényemnél álltam, amikor Harry odajött.
- Szióka - dőlt a szekrénynek mosolyogva.
- Meddig leszel ilyen ruhákban? - néztem rajta végig.
- Miért, nem tetszik?
Vállat vontam, hogy nekem aztán mindegy, miben van. Megjelent mellettünk a két királykisasszony, Lizzie és Amber.
- Szia, Harry - köszöntek kórusban, én pedig megforgattam a szememet. Hogy lehetnek ilyen nyávogósak?!
- Sziasztok - szólt kicsit egyhangúan, de nem figyelt rájuk.
- Hé, Sophi - nézett rám Amber. - Mondta a bátyád, hogy összejöttünk? - jelent meg egy vigyor az arcán.
- Mi? - húztam fel a szemöldökömet. - Scott és te? Ez most komoly?!
- Aha - mosolygott, majd egymásra nézte Lizzie-vel és elmentek onnan.
- Ezek készülnek valamire - néztem utánuk.
- Akarod, hogy kiderítsem neked? - tette a hajamat a fülem mögé.
- Nem kell, kösz - toltam el a kezét az arcomtól.
- Csak szólj, ha valamire szükséged van - nyomott egy puszit az arcomra, majd rám mosolygott és elment.

*Harry szemszöge*
Suli után a kapuban álltam, és vártam Sophi-t, de helyette Lizzie jött ki.
- Szia - állt meg előttem egy hatalmas mosollyal az arcán.
- Helló - néztem rá fölötte.
- Olyan rég beszéltünk, nincs kedved elmenni mondjuk moziba?
- Nincs - vágtam zsebre a kezemet. - És most hagyj.
- Mindegy, akkor majd beszélünk - mosolygott, majd elment. Még vártam egy kicsit, majd Sophi is kijött.
- Szia - mosolyogtam rá, ő pedig megforgatta a szemét és elment mellettem. - Sophi, hadd beszéljek veled!
Megállt, sóhajtott egyet és lassan megfordult.
- Két percet kapsz!
Elmosolyodtam, majd közelebb léptem hozzá.
- Azt szeretném kérdezni, hogy te még szeretsz engem?
A kezeit összefonta maga előtt, és oldalra fordította a fejét. Elmosolyodtam, majd megfogtam az arcát és magam felé fordítottam.
- Szóval igen!
- Nem mondtam - nézett rám.
- Akkor mondd a szemembe, hogy nem szeretsz!
Kínosan felnevetett, megforgatta a szemeit, és szokás szerint Niall megint a legjobbkor jött.
- Mehetünk? - fogta meg Sophi kezét, s egy szúrós pillantást vetett felém.
- Igen, szia Harry.
- Sziasztok - néztem utánuk. Szét tudtam volna robbanni a látványtól, ahogy Niall Sophi kezét fogta.
- Szevasz - állt elém Zayn. - Minden oké?
- Ja, azt hiszem. Abban biztos vagyok, hogy Sophi még szeret engem.
- Az jó! Lépünk a következő szintre, jó? - nézett rám, majd odajött Liam.
- Na, bejött a rosszfiús-dolog? Nem? Gondoltam. - beszélt magához. - Kezdhetjük a romantikát?
Nem tudtam, hogy mit csináljak. Aztán amikor Louis és Amy kézen elmentek mellettünk, eszembe jutott.
- Amy! - szóltam utána. - Neked Sophi nem mondott semmit rólam?
- Nem nagyon - vont vállat.
- És nem tudod, hogy milyen pasik jönnek be nekik? Úgy értem a rosszfiúk, vagy inkább a romantikusak?
Elmosolyodott, majd Louis-ra nézett.
- Harry, szerintem csak legyél önmagad. Azelőtt is az jött be neki, nem? - nézett rám Louis. Lehet, hogy igaza van... nem tudom.

Este egyedül ültem a szobámban. Tele voltam érzelmekkel, amit muszáj volt magamból kiadni, így elővettem egy papírt, egy tollat és a gitárt, és írtam egy dalt. Csak úgy jöttek belőlem a szavak, nem is gondolkodtam.

*Sophi szemszöge*
Másnap suli után a srácok elmentek Niall-hez, mert Harry akart nekik mutatni valamit, addig én elmentem egy kis nasiért.
Estefelé én is átmentem.
- Sziasztok! - huppantam le közéjük, és az asztalra tettem a kaját. Niall adott egy csókot, majd rögtön enni kezdett.
- Harry írt egy dalt, hallanod kell - mosolygott rám Liam.
- Öm.. oké, énekeljétek - dőltem hátra. Harry halványan rám mosolygott. Így végignézve rajta a fekete ruha egész jól állt neki, és az, hogy a rosszfiús külseje mellé egy édes mosoly társult, az külön jó volt.
Elkezdték a dalt, ami egyszerűen tökéletesre sikerült. Nem volt vad, tele volt érzelmekkel, még be is könnyeztem rajta.

- Srácok, ez... - könnyeztem be. - Ez gyönyörű!
- Harry-é az érdem! - nézett rám Liam, én pedig Harry-re, aki csak halványan mosolygott.
- Niall! - szólt az anyukája. - Gyere ide, segíts egy picit!
Niall megforgatta a szemét, felállt és kiment.
- Remélem tudod, hogy hozzád szól a dal - ült mellém Harry.
- Remélem tudod, hogy ettől még nem fogsz visszakapni - néztem magam elé.
- Öm... mi most kimegyünk - állt fel Liam.
- Ne már, engem érdekel! - nézett rá Louis, mire Zayn megfogta a karját és kirángatta. Így egyedül maradtam Harry-vel.
- Tényleg úgy érzem, ahogy azt a dalban leírtam - nézett rám Harry. - Teljesen elveszett vagyok nélküled, Sophi.
Nem néztem rá, mert tudtam, hogy akkor elvesznék a szemeiben, és annak nem lenne jó vége.
- És tudom, hogy szeretsz - simította végig a hátamat, mire én automatikusan felálltam.
- Elcseszted, már nem lesz semmi olyan, mint régen - álltam neki háttal. Közel lépett hozzám, és hátulról átölelt.
- De lehet, ha mindketten akarjuk - tette a fejét a vállamra. - Kérlek, nem akarlak elveszíteni!
- Már késő, mondtam!
- Kérlek - súgta, majd óvatosan egy puszit adott az arcomra. Éreztem, hogy a pulzusom emelkedik, ahogy belélegzem az illatát.
- Csak engedj el - löktem el a kezét. - A dal... csodás lett - néztem rá, majd kimentem. A srácok elég közel voltak az ajtóhoz, tudtam, hogy hallgatóztak, de nem érdekelt. A gondolataimmal és az érzéseimmel együtt mentem haza.