40. fejezet - Medencés buli

Sziasztok! :) Itt is vagyok a 40. fejezettel. Hihetetlenül jól esett az a sok komi, amit írtatok, imádlak Titeket! <3 Köszönök mindent, hogy itt vagytok, hogy támogattok és, hogy olvastok! Nálatok jobb olvasókat el sem tudok képzelni :)

Ez a rész rövid lett, de alig volt rá időm, szóval elnézést kérek, ha hiba is van benne. Remélem azért tetszeni fog, jó olvasást! :)

~E

- Sziasztok - jött oda Louis mosolyogva, majd Amy-ékre nézett. - Te jó ég, ki az a csaj? - indult el feléjük, de Harry visszafogta.

- Az ott Amy - nézett rá. Louis felvonta a szemöldökét, és Amy után nézett, feltűnően végigmérte.

- Ha tudom, hogy ilyen lesz, nem dobom ki!

- Hogy lehetsz ilyen érzéketlen? - ütöttem meg a vállát. - Miattad ilyen!

- Csak hülyülök, na! - nézett rám. - Egyébként mindenki túlélt már nem egy szakítást, neki miért nem sikerül?

- Azért, mert teljesen beléd zúgott - forgattam meg a szemem. - Beszélj vele!

- Már beszéltem! Megmondtam neki, hogy felejtsen el és lépjen túl. Úgy látszik, sikerült neki.

- Nem, épp ez az, hogy rohadtul nem sikerült! - idegeskedtem. Louis hogy lehet ennyire értetlen?! - Ah, mindegy is... A héten lesz a fesztivál, elintéztem a fellépéseteket, szóval hamarosan el kell kezdeni próbálni.

- Oké - mondta Louis, de vigyorogva Amy-t nézte.

- Ma megyünk Lizzie bulijába? - nézett rám Harry. - Lehet, hogy tök jó lesz. De ha nem, akkor lelépünk, okés?

- Oké. Szerintem Amy is ott lesz, és remélem azért még a fürdőruhát nem dobja le magáról.

- Komoly? - kapta felénk a fejét Louis csillogó szemekkel. - Én is megyek!

- De ne merészelj rámászni, világos?! - néztem rá fenyegetően.

- Sophi, nyugi. Ne idegeskedj, árt a szépségednek - került ki, és bement az osztályba. Felsóhajtottam, és Harry-re néztem.

- Majd én figyelek rá, ne aggódj - nyomott egy puszit a homlokomra.

- Édes vagy - öleltem meg. Nekem is kell figyelnem Harry-re, mielőtt még Amber-ék csinálnak valamit...

***

Suli után Harry hazakísért.

- 5-re itt vagyok érted - csókolt meg. - Szia!

- Szia - mosolyogtam rá, majd bementem a házba. Apámékra még mindig mérges voltam, így szó nélkül rohantam fel a szobámba. Ledobtam a cuccomat, majd a szekrényem aljáról kivettem a fürdőruhám.
- Hova készülsz? - állt be apa az ajtóba, karjait összefonta maga előtt.
- Nem mindegy?
Nem néztem rá, csak a tükör előtt fésülködtem.
- Egyenlőre még én vagyok az apád.
- Medencés buliba megyek, most örülsz?!
- Styles is ott lesz? - vonta fel a szemöldökét. Megforgattam a szemem és letettem a fésűt az ágyra.
- Igen apa, Harry is ott lesz, vele megyek - néztem rá.
- Nem engedlek - közölte egyszerűen, mire kínosan felnevettem.
- Nem érdekel - kerültem őt ki.
- Sophi, nem mehetsz sehova! - kiabált utánam, míg én rohantam le. Nem törődve vele mentem ki a házból, Harry már a kapunál várt.
- Szia, édes - csókolt meg. - Valami baj van?
- Csak megint apám... De mindegy is, inkább menjünk - fogtam meg a kezét és összekulcsoltuk az ujjainkat, majd elmentünk Lizzie-hez.
- Szióka - nyitott ajtót mosolyogva egy szál bikiniben.
- Hali - mosolygott rá Harry, majd bementünk. A szobában levettük a ruháinkat, s kimentünk a medencéhez.

*Amy szemszöge*
A medence szélénél iszogattunk a lányokkal, mikor megláttam Louis-t, amint én engem bámul. A tervem tökéletesen úgy alakul, ahogy elterveztem.
Nem telt el pár perc, vigyorogva jött oda.
- Hali - nézett rajtam végig. - Mizu?
- Minden cool - ittam az italomba. Próbáltam halál nyugodtnak és lazának tűnni, de a szívem ezerrel vert, ahogy a közelemben volt.
- Megváltoztál - jelentette ki egyszerűen, és a medence szélének támaszkodott. - Miért?
- Meguntam azt a énemet, aki voltam.
- Sophi szerint a szakítás miatt változtál meg - nézett rám. Megforgattam a szemeim, és a poharat letettem, majd felé fordultam.
- Rohadtul nem így van. Egyszerűen csak megváltoztam, ennyi. Miért nem jön be?
- De, nagyon is bejön - mosolygott.
- Király - ültem ki a medence szélére. Sophi és Harry tőlünk pár méterre voltak, Lizzie pedig már a szemeit meresztette Harry-re. Ez a része engem már annyira nem izgatott, az új legjobb barátnőmmel, Amber-rel sokkal jobban érzem magam. Kell a változás... - Na és van már valakid?
- Nem, nincs - vont vállat. - Miért, neked igen?
- Nem.
- Akkor jó - mosolygott. És igen, minden tökéletesen alakul, terveim szerint a buli végre újra együtt leszünk.
- Louis, idejönnél egy percre? - szólt neki Harry.
- Nem ér rá később?
- Nem.
- Ah - sóhajtott, majd odament. Nem hallottam, hogy miről beszéltek, de az feltűnő volt, hogy Harry nagyon magyarázott neki valamit. Próbáltam a szájáról leolvasni valamit, de nem ment.
Louis a szemét megforgatva bólintott, majd visszajött.
- Mit akart? - néztem rá.
- Semmi érdekeset... De beszéljünk inkább rólad.
Elmosolyodtam, s hátradobtam a hajam.
- Csak külsőleg változtál meg, vagy amúgy is?
- Nem vagyok már kislányos.
- Király - mosolygott. Nyilván bejön neki az Új Amy, szóval ehhez tartva magam simán visszaszerezhetem.