65. fejezet - Nyárzáró buli + Búcsú

Sziasztok! Nos, elérkezett az utolsó fejezet is, ami hosszabbra sikeredett. Igazából ebben már tényleg nem lesz semmi érdekes, mégis próbáltam a lehető legjobb befejezést alkotni. Sokak szemszögéből írtam egy kicsit - képeket nem tettem, mert túl sűrűn lettek volna. Most nem is mondanék többet, a fejezet végén találjátok a hosszabban kifejezett hálámat. Jó olvasást! :)

~E

Legnagyobb szomorúságunkra már csak egy hét maradt a nyárból. Minden percét ki akarjuk élvezni, így Harry-vel úgy döntöttünk, csapunk egy extra nagy partit. Mindenkit meghívunk, akit ismerünk - mindenkit, még azokat is, akikkel nem túl jó a kapcsolatunk. A nyarat el kell búcsúztatni nekik is, és minél többen vagyunk, annál jobb.
- Egy óra múlva itt lesznek - dörmögi Harry a fülembe. Fel sem tűnt, hogy a kanapén elszundítottam egy könyv fölött. Nos, igen, engem az olvasás nemigen kötött le soha.
- Mm... - nyitom ki fáradtan a szemeimet, és kinyújtózkodom.
- Gyönyörű vagy, amikor alszol - nyom egy puszit a nyakamra, és fölém mászik.
- Miért néztél? - kuncogok.
- Nem lehetett nem nézni - mosolyog rám édesen, csillogó szemekkel. Imádom, hogy a szerelmem közöttünk talán most erősebb, mint egy évvel ezelőtt. Minden egyes percet együtt töltünk, és már hálát adunk az égnek, hogy apám és Anne anno összeházasodtak.
Egy puszit lehel az ajkaimra, s mikor elhúzza a fejét, én a tarkójánál fogva visszahúzom, és hosszasan megcsókolom. Nem lehet vele betelni, annyira jó.
- Hm... kis mohó - mosolyog az ajkaimra, majd még egy puszit lehel rájuk, és a nyakamat kezdi ellepni apró csókokkal.
- Uhum... Én vagyok a mohó igaz? - sóhajtozok mosolyogva, ahogy ajkaival egyre csak a melleim felé közelít.
- Ami jó, az jó - mosolyog, és még egy pillantást vet a dekoltázsomra, mintha nem ismerné jobban, mint a saját tenyerét. Lehet, hogy ez elég abszurd, de ez van.
- Na, mássz le rólam - teszem a kezem a mellkasára, és próbálom tolni, csakhogy ő jóval erősebb nálam. Mosolyogva figyel, meg se moccan. - Ez nem vicces! - ütöm meg kicsit.
- Ja, hogy most megpróbáltál letolni magadról... Kis vadgyúró - nevet, egy puszit nyom az arcomra és letápászkodik rólam.
- Nagyon vicces vagy, Styles!
- Hé, pár év múlva te is Styles leszel, szóval ne nagyon űzz gúnyt a vezetéknevemből - kacsint. Nevetve megrázom a fejemet, és felmegyek a fürdőszobába.

Mire elkészülök, már hallom a zene hangos dübörgését. Nem hiszem el, apáék fél óra múlva mennek csak mamáékhoz, addig nem kellene nekik megmutatni, mennyire vad bulit tervezünk...
A hajamat megigazgatom, és lerohanok.
- Harry, halkítsd már le! - tekerem lejjebb a hangerőt. Már néhányan itt vannak, iszogatnak.
- Mi volt ez a ricsaj? - jön le Anne a lépcsőn, mögötte apa.
- Drága édesanyám, ez a zene - mosolyog Harry. - Na, mentek már?
- Azért ennyire ne hiányozzunk - nevet apa, majd átkarol engem és a fejemre ad egy puszit. - Kislányom, te vagy itt a legérettebb, szóval rád bízom a házat.
- Hé, ezt kikérem magamnak! - tárja szét a karjait Harry, szája szélére egy huncut mosoly húzódik.
- Csak még néhány téglát hagyjatok meg, mire hazaérünk - mosolyog Anne. - Légy jó, kicsim - ad egy puszit Harry arcára.
- Ah, anya, ne már a barátaim előtt... - tolja el egy kicsit magától, és elpirul. Elnevetem magam kisfiús reakcióján.
- Jól van, fiam - mosolyog Anne, szerencsére nem veszi magára. - Sziasztok! - mennek el.
- Na végre! - hangosítja vissza Harry a zenét.
Az emberek folyamatosan gyűlnek, s mire már teljesen besötétedik, a hangulat is felszabadul. Valahogy az sem tud érdekelni, hogy a ház úgy néz ki, mint ahol egy bomba robbant fel, egyszerűen jól érzem magam.

*Amber szemszöge*
Emlékszem, amikor az elején csak azért jöttem össze Scott-tal, hogy Lizzie megkaphassa Harry-t. Azóta már teljesen már a helyzet. Teljes szívemből szeretem, és ez szerencsére kölcsönös.
- Csodaszép vagy most is - ölel át hátulról, miközben néhány barátnőmmel beszélgetek.
- Aranyos vagy - mosolyodok el, és az arcára nyomok egy puszit. Fejét a vállamra teszi, és egy mély levegőt vesz.
- És úgy imádom az illatodat - motyogja. Imádom, hogy minden nap, minden pillanatban megdicsér, és ezért én érzem magam a legszerencsésebb lánynak a világon.
- Bocsi, elrabolhatom egy picit? - jön oda Lizzie.
- Ne sokáig, mert hiányozni fog - mosolyog Scott, az ajkaimra nyom egy puszit és elenged. Lizzie-vel arrébb megyek.
- Téged hogyhogy meghívtak? - nézek rá.
- Nem tudom, engem is meglepett. Azt hittem, hogy Harry újra akarja velem kezdeni, de nem - fintorog. - Sophi-t szereti, de fogalmam sincs, hogy miért. Mivel jobb, mint én?
- Nem ezen múlik, Lizzie - simítom végig a karját.
- De én... én szeretem Harry-t.
- Lépj túl rajta! Keress valakit, mondjuk... - nézek körbe. - Mondjuk az a srác, aki feltűnően bámul téged.
Lizzie odanéz és elmosolyodik.
- Helyes - mosolyodik el. - Na jó, talán tényleg el kellene felejtenem Harry-t - sóhajt.
- Úgy van. Menj, és érezd jól magad!
- Köszi! - ölel meg, és odamegy a sráchoz.
- Megtisztelnél egy tánccal? - jelenik meg előttem Scott.
- Örömmel - mosolyodok el, a tömeg középre megyünk, magához húz és végig a szemembe néz. Néha lopunk egymástól egy-egy csókot.
- Ugye tudod, hogy szeretlek? - dönti a homlokát az enyémnek.
- Reménykedem benne - mosolygok. - Én is téged.

*Lucy szemszöge*
Amióta találkoztam Niall-el, elmondhatatlanul boldog vagyok. Mindig megnevetettet, és ugyanolyan, mint én, csak fiúban.
Leül a kanapéra, az ölébe húz és egy tál rágcsálnivalót tesz mellénk. Megfog egy perecet, és a számhoz emeli, de ahogy be akarom kapni, elhúzza.
- Na! - mosolygok rá.
- Előbb kérek egy csókot - csücsörít. Megfogom az arcát, és megcsókolom.
- Na, most már megkapom?
- De csak mert imádlak - mosolyog és odaadja.
- Hm... Most én jövök - veszek el egy ropit, az egyik végét bekapom, a másikat pedig ő. Ahogy harapdáljuk, folyamatosan fogy, végül ajkaink összeérnek, és egy cuppanós puszit nyom a számra.
Egy szőke csaj Zayn-t lelöki mellénk, majd az ölébe ül és szenvedélyesen kezdi el csókolgatni a nyakát.
- Zayn, ne itt - bökte oldalba őt Niall.
- Mm... - csúsztatja végig a kezeit a csaj combján, mintha észre se venné, hogy rajtuk kívül bárki is van a házban.
- Ezek itt fogják csinálni. Na jó, menjünk! - állunk fel, Niall megfogja a kezemet, és elmegyünk táncolni.

*Amy szemszöge*
Louis-val már nem tudom, hogy hányadik vodkát isszuk, de azt hiszem, eléggé a fejembe szállt.
- Gyere, baby, táncoljunk - suttogja a fülembe, közben kezeit a derekamra teszi. Ringatni kezdem a csípőmet, háttal állok neki és teljesen hozzásimulok. Kezét végighúzza a combomon, ajkai a nyakamhoz közel vannak. Szinte kínzás, hogy nem ér hozzá, csak forró leheletét érzem. - Úgy imádlak - zihálja a fülembe, és a fenekemnél már érzem keményedő férfiasságát. Az alsó ajkamba harapva elmosolyodok. Még mindig imádom a közelségét, az illatát és az érintéseit.
- Nem itt kéne - megy el mellettünk mosolyogva Liam, miközben egy lány kezét fogja.
- Uhum, meg se kérdezem, melyik szobába viszed - vihog Louis.
- Veletek ellentétben nem megyünk rögtön szobára! További szép estét - mosolyog, kicsit elneveti magát és a lánnyal arrébb vonul beszélgetni.
- Nem tudja, mi a jó - csókolja meg a nyakamat, mire felsóhajtok és a hajába túrok.
- Mmm... Szerintem se - mosolygok, és csukott szemmel élvezem tovább tetteit.

*Sophi szemszöge*
- Gyere - biccent a fejével Harry az udvar felé. Megfogja a kezem, kivezet és leülünk a fűbe. Már hűvös és sötét van, a zene tompa dübörgése hallatszik kintre. Átkarol, és szorosan magához ölel, én pedig mélyen beszívom az illatát. - Tudod, bármennyi fájdalmat is okoztunk egymásnak, mégis ez volt a legszebb időszak az életemben.
Elmosolyodok és felpillantok rá.
- Igazából jót tett nekünk egy kis szünet. És tetszett is a kicsit rosszfiús éned - mosolygok.
- Emlékszel, amikor bujkáltunk apád elől? - nevet kicsit. - Meg amikor a bátyád meg akart engem verni.
- És arra, hogy összehoztuk Amy-t és Louis-t? Olyan jó, hogy azóta is boldogok.
- Hála nekünk - mosolyog. - Annyi mindenen keresztül mentünk, és mégis itt vagyunk egymásnak, boldogan.
Hátradől, a mellkasára fekszek és az égen tündöklő csillagokban gyönyörködünk.
- Nagyon szeretlek - ölel át mindkét karjával szorosan.
- Én is téged, Harry - mosolygok rá, és hosszasan megcsókolom.

Évekkel később...

- Anya, elmentem! - rohan kifelé a házból a lányunk, Darcy.

- Hova? - megy utána Harry.

- Ah, apa, csak a barátnőimmel sétálunk - forgatja meg a szemét, és már nyitná az ajtót.

- Állj! - áll elé. - Túl rövid a szoknyád, és ez a póló... Túl sok látszik, kicsim. Így nem mehetsz!
- Ne már, 16 vagyok! - nyafog.

- Hallgass apádra, kicsim, igaza van - megyek ki a konyhából az előszobába.

- Istenem, miért büntetsz? - sóhajt a fejét hátrahajtva, majd felmegy a szobájába, és pár perc múlva visszajön valamivel elfogadhatóbb cuccban. - Na, mehetek?

- Igen, jó szórakozást. Legkésőbb 8-ra itthon! - ad neki egy puszit Harry, s Darcy elmegy.

- Harry, ugye tudod, hogy nem a barátnőihez megy? - mosolygok, mire a szemei kikerekednek.

- Akkor hova?! A fiúkhoz még fiatal!
- Szeretnélek emlékeztetni, hogy én is pontosan ennyi idős voltam, amikor összejöttünk - lépek közelebb és végigsimítom a mellkasát.

- De az más volt, én nem csak arra akartalak - öleli át a derekamat. - De a mai fiúk szörnyűek!

- Te is az voltál - nevetek kicsit.

- De bejött neked!

- Még most is bejön - adok egy csókot az ajkaira.

Este szokásosan, összebújva nézzük a tévét a nappaliba, amikor halljuk az ajtócsapódást. Ám nem csak Darcy beszéde, de egy srác hangja is feltűnik, mire Harry felkapja a tekintetét.

- Sziasztok - néz be Darcy, lassan bejön és kézen fogva húzza maga után a srácot. A stílusa laza, akárcsak a lányunknak.

- Jó estét.

- Kit hoztál? - áll föl Harry, és a srác elé áll.

- Apa, ő a... barátom, Eric.

- Ah, barátod - teszi keresztbe a kezeit maga előtt.

- Szia - állok Harry mellé és a srácra mosolygok. - Mióta vagytok együtt?

- Három hónapja - mosolyog kedvesen a fiú, és átöleli Darcy derekát.

- Hé! - fogja meg Harry Darcy karját és arrébb húzza. - Hány éves vagy?

- 18 - felel Eric.

- Hm... Tudod, hogy Darcy még csak 16? És tudod, hogy nem ajánlom, hogy bármit is csinálj vele, ami nem megengedett?

- Öm.. Igen, uram, én nem is csináltam.

- Apa, ne égess már le - csap a homlokára Darcy.

- Ajánlom is, különben nagyon megjárod - néz rajta végig fenyegetően.

- Gyere, Eric - fogja meg a kezét Darcy, és felhúzza a szobájába.

- Hagyjátok nyitva az ajtót! - kiabál utánuk Harry, mire felnevetek. - Most mi az? - néz rám.

- Olyan aranyos, hogy így aggódsz érte - ölelem át a nyakát. - De már nagylány, tudja, hogy mit akar csinálni.

- Láttad ezt a srácot? Nekem nagyon furcsa!
- Neked mindenki furcsa, aki csak köszönni mer Darcy-nak - mosolygok.

- Mind azok és csak ugyanazt akarják!

Adok az ajkaira egy puszit, majd elengedem és átmegyek a konyhába, hogy összedobjak valamit vacsorára. Harry leül a székre, és egy újságot a kezébe véve kezd el olvasni.

- Áh, Eric! - hallom Darcy nevetését.

- Mi ez?! - csapja le Harry az újságot, és rohan felfelé.

- Harry! - szaladok utána, de mire felérek, ő már a szobában áll és dühösen néz Eric-re.

- Miért jöttetek be? - néz ránk Darcy, miközben Eric karjai közt fekszik az ágyon.

- Mit csináltatok? - kérdezi Harry kissé ingerülten.

- Csak Eric megcsikizett! Apa, nem igaz, hogy nem bízol bennem!

- Benned bízok. Benne nem - biccenti a fejét Eric felé.

- Ah... - forgatja meg a szemét Darcy. - Szeretem őt, és ő is engem. Nem csinál olyat, amit én ne akarnék. Mellesleg... már lefeküdtünk.

- Hogy mi?! - kerekednek ki Harry szemei. Átölelem a karját, hogy valamelyest megnyugtassam. - Hogy merészelted?!

- Apa, nyugi már! - emeli fel a hangját Darcy. - Fogadd el, hogy barátom van!

- De... - sóhajt. - De én nem akarom - hajtja le a fejét. Darcy összeráncolja a szemöldökét, feláll és édesapja elé áll.

- Miért nem örülsz a boldogságomnak?

- Nem akarom, hogy felnőj és elmenj...

- Apaaa.... - csukja be a szemét Darcy. - Nem fogok rögtön nászútra menni vele - mosolyog halványan.

- Jó, tudom, de ez egy apának mindig nehéz! Hú... azt hiszem, most már megértem apádat - pillant rám, majd újra lányunk felé fordul. - Sajnálom, csak... azt akarom, hogy a kislányom maradj - halkul el, és olyan, mintha kicsit bekönnyezne.

- Mindig az maradok, ezt te is tudod!

Halványan elmosolyodik, kitárja a karjait és szorosan magához öleli Darcy-t.
- Csak hadd legyek vele! - néz fel rá. Harry felsóhajt.
- Na, jó. De ajánlom, hogy ne törd össze a szívét! - néz rá fenyegetően, a szája szélén mégis egy apró mosoly látszik.
- És akkor kettesben hagytok? - pillant rám Darcy.
- Persze - mosolygok, és Harryvel átmegyünk a szobánkba, lefekszünk az ágyra és hozzábújok. - Látod, nem volt olyan nehéz, a lányod okos, tud vigyázni magára. Már szinte felnőtt nő.
- Ja, ne is mondd - sóhajt.
- Na, ne legyél már feszült - csókolom meg és végigsimítom mellkasát. - Lehet, hogy Darcy egy nap majd elmegy... - sóhajtok. - De mi itt leszünk egymásnak.
- Örökre? - pillant rám halványan mosolyogva.
- Örökre - mászok fölé, és egy édes csókot lehelek az ajkaira.

______________________________________________________________________

Nem is tudom, mit mondhatnék... Iszonyatosan hálás vagyok nektek, amiért az elejétől fogva támogattok. A blog október 23-án lesz egy éves, ezalatt 60-an feliratkoztatok, az oldalmegjelenítések száma több, mint 98.600, ami számomra hihetetlen. Az elején még 20 olvasóban reménykedtem, még csak gondolni sem mertem, hogy mostanra ennyien lesztek. Nagyon szépen köszönöm a folyamatos kommenteket és pipákat is, és azoknak is hálás vagyok, akik csak szimplán olvasták, és tetszett nekik. Mert nekem az a legnagyobb boldogság, ha szeretitek a írásomat! Nem is tudom, mivel érdemeltelek ki titeket, de nálatok jobb olvasókat nem is tudnék elképzelni. Szóval még egyszer, köszönök mindent. ♥

Ezennel az Impossible című blog bezárja kapuit.