64. fejezet - Újra Londonban

Sziasztok! :) Meghoztam az utolsó előtti fejezetet. Nem lett sem hosszú, sem eseménydús, de most már nem is nagyon fog történni semmi. Hát, szeretném megköszönni, hogy idáig velem voltatok! Hálás vagyok a 60 feliratkozóért, és az összes kommentért, pipáért, amivel megjutalmaztatok! Imádlak titeket! Fogalmam sincs, hogy a 65. fejezet mikor érkezik, de megpróbálok vele igyekezni. Jó olvasást! :)

~E

Egy hét után, immár újra egy párként érünk haza. Teljesen máshogy érzem magam ebben a házban, mint mielőtt elmentünk.

Harry behúz a szobájába, lefekszik az ágyra és magához ölel. Mindkettőnk arcára széles mosoly terül, ahogy tekintetünk találkozik.

- Szeretlek - mondjuk ki egyszerre, s Harry édesen megcsókol.

Perceken keresztül faljuk egymás ajkait, mikor Harry telefonja megrezzen. Felsóhajt, előkotorja a zsebéből és megnézi.

- Niall írt, hogy menjünk el hozzá, mindenki ott van - pillant rám. Rábólintok, Harry válaszol neki, majd felállunk és elmegyünk a szöszi garázsába. Ahogy meglát Amy, felpattan Louis öléből, és szorosan megölel.

- Istenem, Sophi, de rég nem láttalak!

- Hiányoztál - nyomok egy nagy puszit az arcára.

- Mi újság? - ül vissza Louis ölébe, és maguk mellé húz.

- Semmi különös - mosolyodok el, s Harry-re pillantok, aki mellettem foglal helyet, kezét a térdemre teszi.

- Hm, újra együtt, jól sejtem? - néz ránk Liam, Harry bólint. - Örülök nektek.

- És mi van Lizzie-vel? - kérdezi Zayn.

- Semmi - von vállat Harry. - Megmondtam neki, hogy csak arra kellett - karol át engem, fejemet a vállára hajtom. Niall-re pillantva látom, hogy halványan elmosolyodik. A fejével biccent, hogy menjek ki vele a kertbe.

- Mindjárt jövök - nyomok egy puszit Harry arcára, majd felállok és a szöszivel együtt kimegyünk. Megáll előttem, végignéz rajtam és szorosan megölel, amit természetesen viszonozok.

- Örülök, hogy minden rendben van köztetek, és, hogy boldog vagy - súgja. Lassan elenged, a szemébe nézve elmosolyodok. - Képzeld, amíg nem voltatok itthon, én... találkoztam egy lánnyal - mosolyog a föld felé nézve.

- Komolyan? Ki az?

- A neve Lucy. Egy buliban találkoztunk, és azóta már együtt vagyunk - mosolyog.

- Istenem, ez szuper! Bemutatod? - nézek rá.

- Uhum, ezért is hívtalak ki. Nem sokára itt lesz - pillant a karórájára, de ebben a pillanatban a barna hajú lány Niall háta mögé áll, és befogja a szemét. - Lucy? - mosolyodik el, felé fordul és megcsókolja.

- Szia - nevet a lány, és még egy puszit ad Niall ajkaira. Teljesen összeillenek, nagyon aranyosan együtt.

- Ő itt Sophi, akiről beszéltem. Sophi, ő a barátnőm, Lucy.

- Szia - fogok vele kezet. Kedves lánynak tűnik.

- Nagyon örülök, hogy megismertelek - mosolyog. - Niall, a többi barátod?

- Bent vannak, gyere - kulcsolja össze a kezüket, és bemennek, én pedig utánuk. Minden szempár rájuk szegeződik, amíg lehuppanok Harry mellé. - Srácok, ő a barátnőm, Lucy.

- Sziasztok - mosolyog és az asztalra pillant. - Hú, chips! - nyúl érte rögtön, mire mindenki elkezd nevetni.

- Már értem, miért éreztem, hogy nagyon is egymáshoz illetek - mosolyog Zayn.

- Inkább neked is keresned kellene valakit - ül le a szőkeség, és a barátnőjét az ölébe húzza.

- Tökéletesen megvagyok a buliban szerzett csajokkal, kemény egy éjszakáig. Fiatal vagyok, nem kell nekem komoly kapcsolat - von vállat.

- Nekem azért hiányzik, hogy valakit szerethessek, és gondoskodhassak róla - sóhajt Liam.

- Ah, haver, nekem is! De nem kell emlékeztetni! - forgatja meg a szemét Zayn.

- Emlékszel még a számra, amit először énekeltem neked? - súgja Harry. Ránézek, s rögtön beugrik a Don't let me go. Elmosolyodok, halványan bólintok. Megköszörüli a torkát, és elkezdi énekelni. A közepe felé a többi srác is bekapcsolódik, Lucy-val és Amy-vel pedig mosolyogva, meghatottan hallgatjuk őket.

Egészen estig Niall-éknél vagyunk.
- Van kedvetek egyet bulizni? - veti fel az ötletet Zayn, ami természetesen mindenkinek tetszik. Választásunk a kedvelt Funky Buddhara esik.
- Akkor mondjuk egy óra múlva találkozzunk a Funky előtt - áll fel Louis, és Amy-t kézen fogva húzza maga után.
- Gyere, menjünk - karol át Harry. Hazamegyünk, s Harry jön utánam a szobámba.
- Szeretnék átöltözni - mosolygok.
- Csak nyugodtan - dől az ágyra és a kezeit a feje alá téve néz rám. Megforgatom a szemem, és bebújok a szekrénybe, hogy keressem a megfelelő ruhát. Hosszas kutakodás után választásom egy mini feketére esik. - Uh, abban szexi leszel!
- Örülök, hogy így gondolod - kacsintok, és átmegyek a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyzok, felöltözök, megcsinálom a sminkem és a hajam, és visszamegyek Harry-hez.
- Wow - néz rajtam végig.
- Csukd be a szád, belemegy a légy - mosolygok.
- Ja, bocs - kel fel, odalép hozzám és a derekamat átölelve húz magához. - Gyönyörű vagy.
- Te meg édes - csókolom meg. Belemosolyog, keze szemtelenül a fenekemre csúszik, és kicsit megmarkolja. - Mm... - csapok a kezére. - Ne huncutkodj! Inkább menj, és készülődj, mert nem sokára indulunk! - tolom át a szobájába.
- Jó, jó, megyek már! - teszi fel a kezeit, és bemegy.

Időben megérkezünk szinte egyszerre a többiekkel, s bemegyünk a zenétől dübörgő helyre. A levegőben érződik a tömény piaszag cigifüsttel keveredve. Már lélegezni is részegítő.
Mindannyiunk útja a pulthoz vezet. Harry a bárszékre ül, s a lábai közé húz. A pultosnak hátraszól, és szinte rögtön meg is kapjuk a whiskynket.
- Igyunk arra, hogy minden rendben lesz közöttünk - mosolyog. - Örökre.
- Örökre - ismétlem mosolyogva, s behúzzuk.
- Na, jössz táncolni?
- Aha - fogom meg a kezét, és a táncparkettre megyünk. Ahogy magához húz, egy lassú számot tesznek be, s édesen rám mosolyog. Magához húz, átöleli a derekamat, én pedig a nyakát, és a homlokát az enyémnek döntve kezdünk el lassúzni.
- Annyi minden történt az elmúlt két évben.
- Filmbe illő a történetünk - mosolygok.
- Miért?
- Csak a filmekben vannak ilyen pasik, mint te.
Halkan felnevet és az orromra ad egy puszit, majd a fejemet a vállára hajtom.
- Szeretlek. És sajnálom az összes fájdalmat, amit okoztam neked.
- Felejtsük el - simogat. A keze alatt körbefordít, és hátulról húz magához, majd a lassú zenét felváltja megszokott.


*Amy szemszöge*
Louis-val vagy hat számot végigtáncolunk, és a lábam már kezd sajogni.
- Egy kicsit üljünk le - mosolyog.
- Okés - fogja meg a kezemet, odavezet a pulthoz, és kér nekünk egy-egy vodkanarancsot. Ahogy megkapjuk, rögtön be is húzzuk.
- Úgy imádlak - húz magához, és szenvedélyesen megcsókol. A mi kapcsolatunk nem mondható túlzottan nyálasnak. Vannak romantikus pillanataink, de általában vad és szenvedélyes, ami köztünk van. Nekem ez így pont jó. A szerelem tüze így biztosan nem fog kialudni.
Kezem véletlenül férfiasságához ér, s megérzem, hogy eléggé merev.
- Na mi van, ennyire felizgultunk? - mosolygok, és egy csókot adok a ajkaira.
- Meglehet - néz rajtam végig. - Már megbocsáss, de ha ebben a ruhában riszálod magad, ne is csodálkozz - jelenik meg egy huncut mosoly a szája szélén.
- És most mit szeretnél, mi legyen? - simítom végig a mellkasát.
- Hmm... menjünk egy eldugottabb helyre - mosolyog, megfogja a kezemet, sé a mosdóba húz. Na igen, eldugott hely...
Behúz az egyik kabinba, és vadul esik az ajkaimnak.