1. fejezet - How I feel about him?

Sziasztok! Meghoztam ezen a blogomon az első fejezetet. Remélem, elnyeri majd a tetszéseteket. Ez egy kicsikét más lesz, mint az eddigiek. Komiba várom a véleményeteket! Jó olvasást! :)

~E    

Utolsó óráról is kicsengettek és a folyosót ellepte a diáksereg.

- Délután egy plázázás? - kérdezte Amy, a legjobb barátnőm. Mindig az új cuccokon és cipőkön jár az esze. Becsuktam a szekrényemet és ránéztem.

- Már megint? Amy, tegnap is ott voltunk. És tegnapelőtt is.

- Jó. Akkor mi lenne, ha moziba mennénk? - húzta széles mosolyra a száját.
- Legyen. Akkor este találkozunk.
Megöleltem őt és már mentem is ki az iskolából. Csodálatos érzés kiszabadulni onnan.
Ahogy kiléptem, beleütköztem Harry-be.
- Bocsi - néztem fel rá, mivel jóval magasabb volt nálam.
- Semmi gond - mosolygott rám, majd Lizzie - az idegesítő plázacica - elrángatta őt onnan.
- Gyere drágám, még vennünk kell egy pár új cipőt - mondta nyávogó hangon. A hideg kirázott tőle szó szerint. Harry pedig irtó jó pasi, csak az a gáz, hogy ő is a menők közé tartozik, ahogy Louis, Zayn, Niall és Liam is. Ők öten - pontosabban hatan Lizzie-vel együtt - a suli menő arcai.
Elhagytam az iskola területét és sietve mentem haza.
- Megjöttem! - kiabáltam, mikor beléptem az ajtón. Apámmal és a bátyámmal élek együtt.
- Szevasz, törpe - köszönt a bátyám. Igen, én vagyok a "törpe". Jóval alacsonyabb vagyok, mint Scott, és ezt minden pillanatban el is mondja. - Mi volt a suliban?
- Scott, ugyanoda járunk - forgattam meg a szemeimet, majd levettem a cipőmet.
- Tudom, de gondoltam megkérdezem, mivel apa szokta és ő most nincs itthon - mondta és zsebre tett kézzel a falnak dőlt.
- Hol van?
- Nem tudom. Elment valahova. Nem mondta, hova. De még van egy órája, mert utána mennünk kell edzésre - nézett rá karórájára.
A táskámmal a kezemben felmentem az emeletre, ahol a szobám volt. A sarokba dobtam a cuccomat és a laptopommal együtt az ágyamra ültem.

Felmentem Twitterre és láttam egy tweetet Lizzie-től.

Lizzie_Parker: Imádok a szerelmemmel vásárolni. I love you @Harry_Styles ♥

Képzelem, Harry milyen jól szórakozhat Lizzie mellett.

***

- Sophi, most megyünk edzésre. Nem jössz? - kérdezte Scott.

- Oké - másztam ki az ágyból. Úgyis unatkoztam és a moziig még volt pár órám. Felöltöztem és lementem az előszobába.

- Szia Sophi - adott puszit apa a homlokomra.

- Szia apa. Hol voltál?

- Nem lényeges. Indulhatunk?

Nem kérdezgettem tovább, mert tudtam, hogy úgy sem árulja el.

Beültünk a kocsiba és pár perc utazás után megérkeztünk. Scott ment az öltözőbe, én pedig leültem a tornateremben lévő padra és apa is mellém.

- Csak vigyázz, nehogy megrúgjanak.

- Tudok vigyázni magamra - néztem rá szúrósan. Apa elmosolyodott, majd átkarolt és az arcomra adott egy puszit.

- Megyek, megnézem a srácokat, hol tartanak.

Felállt mellőlem és bement. Fél perc sem telt el és visszajöttek. Néhányan érdekesen néztek rám, majd mikor Harry belépett a tornaterembe, rám mosolygott és integetett, közben halkan egy 'szia'-t is mondott. Én is így tettem, majd figyeltem, ahogy beállnak.

- Közeledik a meccs, amire csúcs formában kell lennetek - kezdte el apa. - Nem akarom, hogy lejárassátok az iskolát, világos?!

- Világos - mondták egyszerre a fiúk.

- Helyes. És most kezdhetitek is a futást! - ordított apa és a fiúk elkezdtek körbe-körbe futkosni, addig apa leült mellém.

- Miért kiabálsz velük? - kérdeztem, közben az ujjaimat birizgáltam.

- Mert így kell, egy edzőnek ez a feladata. Minél keményebb vagyok, annál edzettebbek lesznek.

- Értem.

Szemeimet akaratlanul is Harry-re szegeztem és végig őt néztem. Ahogy futott, gesztenyebarna tincsei az arcába lógtak, amit néha-néha félresöpört. És azok a formás lábak, amik a sortja alól lógnak ki...

Miről beszélek?! Harry egy menő srác, akiről még álmodnom se szabadna!

Apa hozott labdákat a raktárból és minden fiúnak adott egyet-egyet. Elmondta nekik a feladatot, én pedig csak figyeltem őket. Harry néha rám mosolygott, s éreztem, hogy elpirulok. Ezt Scott észrevette és mérgesen nézett Harry-re. Még az a szerencse, hogy apa nem látta, mert akkor már tényleg nagy baj lenne. Utálom, hogy én vagyok az egyetlen nőnemű a házban, ezért mindketten engem védelmeznek. Sajnos anya már két éve elhunyt és nem tud beszélni velük, hogy hagyjanak békén. Nekem is van magánéletem.

Sípszó zavarta meg a gondolatmenetemet.

- Levezetőnek 2 kör laza futás! Indulhat!

A srácok kocogni kezdtek, én pedig felálltam és apa odajött mellém.

- Mész valahova?

- Igen, majd moziba Amy-vel.

Apa bólintott, hogy értette. A srácok elmentek az öltözőbe, én pedig kint vártam apáékat. Kicsit hűvös volt és már kezdett sötétedni, mert már 6 óra volt. Összehúztam a dzsekimet és zsebre tett kézzel vártam. Lépteket hallottam magam mögött, ahogy valaki kijön a csarnokból és megfordultam. Harry jött és a lágy szél fújta göndör fürtjeit.

- A bátyád valamiért nem csíp engem - állt meg mellettem.

- Ne vedd magadra, általában egy fiút se csíp, aki köszön nekem.

Harry halkan nevetni kezdett.

- Értem már. Te vagy a hercegnő, akit védeni kell a gonosz fiúktól, igaz?

- Valami ilyesmi - mosolyogtam.

- De most nekem mennem kell, elkések a randiról - mondta egyhangúan.

- Hú, nem vagy valami feldobott.

- Igen. Azt hiszem, Lizzie nem az a lány, akiről álmodok.

- Akkor miért vagy vele együtt?

- Nem is tudom. Talán mert azt mondják, összeillünk - vonta meg a vállát. - De most tényleg sietek, ne haragudj. Szia!

- Szia.

Néztem, ahogy elmegy, majd valaki megérintette a vállamat.

- Mit akart? - kérdezte Scott.

- Semmi különöset. Csak beszélgettünk.

- Nem tetszik nekem, ahogy rád néz.

- Te is tudod, hogy van barátnője - néztem Scott-ra, majd megláttam négy srácot, ahogy jönnek ki. Liam, Zayn, Louis és Niall.

- Helló - pacsiztak Scottal, mintha én ott se lennék és elmentek. Lassan a többi fiú is elment és apa is végre kijött.

- Mehetünk - mondta, majd beültünk a kocsiba.

- Engem tegyél ki légyszi Amy-ék előtt - szóltam hátulról, mire bólintott. Megálltunk és én kiszálltam, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Bekopogtam és Amy nyitotta ki az ajtót.

- Szia - ölelt meg. - Gyere.

Félreállt és bementem.

- Egyedül vagy? - néztem körbe.

- Aha. Anyámék most mentek el valami rokonokhoz. És veled mizu? - kérdezte, miközben a tükör elé állt és betette a fülbevalóját.

- Semmi. Amy, kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Te mit gondolsz Harry Styles-ról? - kérdeztem kicsit félénken. Felhúzott szemöldökkel nézett rám, majd beszédre nyitotta a száját.

- Egy beképzelt majom a barátnőjével együtt. Miért kérdezed?

- Csak kíváncsi voltam.

- Soha nem akarnék közéjük kerülni. És ott van még a másik négy srác is. Azt hiszik, hogy baromi menők, mert ők már végzősök, mi pedig az ő szemükben csak kislányok vagyunk.

Nem szóltam semmit, csak vártam, hogy Amy végre elkészüljön és most is gyönyörű lett, mint mindig.

Felvette a táskáját és már mentünk is a moziba. Ott megvettük a jegyet és leültünk a helyünkre. Észre se vettem, hogy Harry-ék mellett vagyunk, amíg rám nem köszönt. Mosolyogva visszaköszöntem és láttam, hogy Lizzie nincs odáig azért, hogy mi is itt vagyunk. De nem érdekelt. Harry mellett ültem, ha akartam, ha nem. Az igazság az, hogy nagyon is akartam.

Elkezdődött a film, én pedig kényelmesen hátradőlve néztem.