9. fejezet - Halloween

Sziasztok! :) Itt a kövi fejezet, remélem tetszeni fog! Köszönöm a komikat és a pipákat az előző részhez, nagyon jól esik :) És még annyit, hogy mostantól nem tudok majd minden nap hozni fejezetet, mert elfoglalt leszek, de azért megpróbálom a kevés szabadidőmben írni. Jó olvasást! :)

~E  

Másnap már Amy is jött suliba. A szekrényünk előtt álltunk, és beszélgettünk, amikor Harry odajött a srácokkal együtt.

- Hali - mosolygott Harry, majd megcsókolt. Amy szája tátva maradt.

- Sziasztok.

- Helló - köszöntek a srácok is.

- Délután lesz a Halloween party. Ugye jössz? - kérdezte Harry.

- Persze.

- Minek öltözöl?

- Szerintem zombinak.

- Én vámpírnak, és majd kiszívom a véredet - vigyorgott gonoszul, majd megpuszilta a nyakamat.

***

Órán ültünk, s láttam, hogy Amy kicsit haragszik.

- Figyi, két napig nem voltam suliban, és ez történik? - suttogott.

- Amy, ne kezdd te is!
- De ez totál természetellenes, már bocs.
- Én boldog vagyok, örülj egy kicsit te is!
- De nem érted? Félek, hogy nagyon csúnyán meg fog téged bántani.
Nem szóltam semmit, csak bámultam magam elé. Az óra hátralévő részében nemigen beszélgettünk...
Kicsengetéskor kimentünk, s a folyosón találkoztam Harry-vel.
- Helló - köszöntem neki.
- Szia. Helyzet?
- Amy hozzám se szól.
- Rám is elég furcsán néznek... De nem baj, én nem bántam meg. És remélem, hogy te sem - mosolygott rám.
- Nem, nem bántam meg. Csak nem akarok Amy-vel haragban lenni.
- Ki fogtok békülni, ne aggódj - ölelt magához. Olyan édes volt, ahogy próbált nyugtatni.

***

Hazafelé menet Amy utánam szaladt és megállított.
- Sophi, annyira sajnálom - ölelt meg. - Ha te Harry-vel vagy boldog, akkor nekem is annak kell lennem. Meg tudsz nekem bocsájtani?
- Hát persze - mosolyogtam. Megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Nem jössz át hozzám, hogy megcsináljuk a jelmezeket?
- Oké, de először még haza kell mennem.
- Rendben, majd várlak. Szia!
- Szia!
Hazamentem, ebédeltem és épp ki akartam lépni az ajtón, amikor apa és Scott bejöttek.
- Sziasztok.
- Szia. Hova mész?
- Amy-hez, együtt csináljuk meg a jelmezeket.
- Ja, igen... Halloween... - sóhajtott apa. - Scott, te mész?
- Persze, most indulok. Úgyis nekünk kell díszíteni a sulit.

***

Elég gyorsan elkészültünk és az eredménnyel is meg voltunk elégedve.
- Mehetünk? - kérdezte Amy.
- Igen.
Amy bezárta az ajtót és mentünk a suliba. Már kezdett sötétedni, így még Halloween-osabb volt a hangulat.
A suliban a dekoráció nagyon jó volt. Ijesztő pókok, denevér és minden, ami a Halloween-hoz kell.
- Helló, szépségem - hallottam a hátam mögül, majd megfordultam és Harry állt ott. Rögtön megcsókolt, majd végignézett rajtam. - Még így is gyönyörű vagy - mosolygott.
- Köszi. Amúgy te is nagyon jól nézel ki!
- Kösz - nevetett.
A srácok most is mögötte álltak, majd megjelent Lizzie. Hercegnőnek volt öltözve...
- Jó jelmez, testhez álló - nézett rám lenézőn, majd Harry-hez fordult. - Te viszont nagyon jól nézel ki.
Akkor rájöttem, hogy Lizzie még nem is tud semmi az egészről, hogy együtt vagyok Harry-vel.
- Lizzie, itt az ideje, hogy elfelejts engem - mondta Harry, majd odalépett mellém és megfogta a kezemet.
- Harry, ezt nem teheted velem. Harry! Te az enyém vagy!
Hisztizni kezdett és csapkodni.
- Na jó, gyere, Lizzie - fogta meg őt Liam és kivitte a suli elé. Bementünk az aulába, ahol már ment a zene és a diákok táncoltak.
- Na? Táncolunk? - kérdezte Harry. Mosolyogva bólintottam, majd a tömeg közepébe mentünk és táncolni kezdtünk.

*Amy szemszöge*
Tudom, hogy azt mondtam Sophi-nak, hogy örülök neki és Harry-nek, de őszintén szólva ez nem igaz. Tudom, hogy most már nem lesz rám annyi ideje és Harry tényleg nem neki való.
Egyedül ültem és puncsot iszogattam, amikor Louis jelent meg mellettem.
- Te se örülsz nekik, igaz? - biccentette Sophi-ék felé a fejét. Megvontam a vállamat, majd tovább ittam a puncsot. - Én egyáltalán nem. Mit szólnál, ha elintéznénk, hogy ne legyenek együtt? Mert teljesen biztos, hogy hamarosan totál gáz lesz a suliban ettől. Na?
Másodpercekig csak néztem rá.
- Hallgatlak - tettem le a poharat az asztalra.
- Kell valami, amivel elérjük, hogy szakítsanak. És tudom is, hogy mi lesz az - mosolygott gonoszul.
- Igen? És mi?
- Gyere velem!
Louis elindult, én pedig utána. Keresett valakit a tömegben, s hamarosan meg is találta. Amikor megláttam, hogy Scott az, rögtön leesett, hogy Louis mit akar.
- Szerintem valamit látnod kell - mondta Louis, majd elindult Sophi-ék felé, s Scott-al mentünk utána.
- Ez meg mi a...? - nézett nagyot Scott. Láttam, ahogy állkapcsa megfeszül. Épp jókor mentünk oda, ugyanis Sophi és Harry szenvedélyesen csókolóztak.
Scott idegesen Harry-ék felé rohant, én pedig félve néztem Louis-ra.
- Szerintem ez nem volt jó ötlet - mondtam.
- Nyugi, így most már tuti, hogy nem lesznek együtt, és minden mehet a régi kerékvágásban.