8. fejezet - Vállaljuk fel

Sziasztok! :) Meghoztam a 8. fejezetet, köszönöm az előzőhöz kapott komikat és pipákat. Jó olvasás!

~E  

Ahogy végre kiszabadultam az iskolából, hallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja a hátam mögül. Mondanom se kell, Harry volt az.

- Sophi, várj - mondta, mikor odaszaladt hozzám.

- Harry, már mondtam.

- Csak arra kérlek, hogy gyere el a mai edzésre.

- Minek?

- Csak... csak szeretnélek látni. Kérlek.

- Na jó - sóhajtottam.

- Köszi - mosolygott. - Akkor majd ott találkozunk.

Elköszöntünk és hazamentem.

- Apa - mentem be a konyhába -, ma elmehetek veletek az edzésre?

- Miért? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.

- Csak, mert... nem akarok itthon unatkozni.

- Hm... legyen. De rajtad tartom a szemem.

Bólintottam, majd felmentem a szobámba. A táskámat az ágyra dobtam és lefeküdtem, miközben zenét hallhattam.

***

- Akkor jössz, törpe? - jött be Scott.

- Aha.

Felültem az ágyon, kikapcsoltam a zenét és lementem az előszobába. Felvettem a cipőmet és a kabátomat, majd elindultunk. Egész úton görcsölt a gyomrom, mert féltem, hogy apa mit fog tenni Harry-vel, mert az tuti, hogy ezt nem hagyja annyiban.

Megérkeztünk és kiszálltunk a kocsiból, majd bementünk. Scott az öltözőbe, apa a tanári öltözőbe, én pedig a tornaterembe mentem. Leültem a padra és vártam.

A nagy csend közepette Harry hirtelen betoppant.

- Szia - mosolygott.

- Szia - néztem fel rá. Gyorsan leült mellém és az arcomra adott egy puszit.

- Harry, apám bármikor bejöhet - mondtam neki halkan, de ő csak mosolygott.

- Nem érdekel - megfogta az arcomat két oldalt és megcsókolt, én pedig rögtön vissza. Nem gondolkoztam, csak élveztem a pillanatot.

Amikor ajkaink elváltak, csak mosolyogtunk egymásra.

- Látod, megy ez nekünk - mosolygott Harry. - Én nem akarom feladni.

- Én sem, de...

- Semmi de! Csak... próbáljuk meg, jó?

Mosolyogva bólintottam.

- De most megyek, még át kell öltöznöm.

A számra adott egy puszit, majd elment. Rájöttem, hogy nem adhatom fel. Harcolni kell azért, amit el akarunk érni.
A srácok és apa bejöttek a terembe. Apa beszélt a srácoknak valamit.
- És futás előtt még valamit. Styles, gyere ide - mutatott maga mellé a földre. Ebből nem lesz semmi jó... - 50 fekvőtámasz, most!
Harry lehasalt a földre, majd elkezdte a fekvőtámaszokat. Annyira sajnáltam szegényt. Bár úgy látszott, nem fárad, de én tudtam, hogy nehéz 50 fekvőtámaszt megcsinálni, még neki is.
Az utolsó párat már nehezen, de megcsinálta. Felállt és kifújta a levegőt, majd apa ismét kiabálni kezdett.
- Most pedig 30 kör futás! És akit meglátom, hogy kocog, annak 50 lesz!
A fiúk futni kezdtek, addig apa mellém ült.
- Most majd meghajtom őket - morogta.
- Apa, ha ez Harry miatt van, akkor én...
- Ne is folytasd - szakított félbe. Összecsuktam az ajkaimat és figyeltem a srácokat, akik gyorsan futottak körbe-körbe.

***

Az egész edzést még nézni is fárasztó volt. A srácok elmentek az öltözőbe, én pedig a folyosón vártam apáékat.
Meglepően gyorsan kijött Harry az öltözőből.
- Harry, én annyira saj... - nem tudtam végigmondani, mert megcsókolt.
- Ezért megérte - kacsintott.
- Gyere ide - mosolyogtam, majd megfogtam a pólóját és magamhoz húztam egy újabb csókért.
- Hé - valaki megszólalt Harry háta mögül. Ajkaink elváltak, s megláttuk, hogy Louis áll ott. - Ti meg mit műveltek?! Thomsom bármikor kijöhet, te idióta! - beszélt halkan, de mégis idegesen Harry-nek.
- Louis, hagyd - szólaltam meg. - Az én hibám.
Louis nagy szemekkel nézett rám. Valószínűleg azt hitte, hogy nem merek megszólítani egy hozzá hasonló srácot.
- Szerintem jó lenne, ha békén hagynátok egymást. Ez nem egészséges.
Amint elmondta, elment.
- Ne foglalkozz vele - nézett rám Harry, mire megvontam a vállamat. - De most megyek. Majd holnap találkozunk, szia.
Megcsókolt, majd elment. Épp jókor, ugyanis Scott kijött az öltözőből és apa is.

*Harry szemszöge*
Sétáltam a sötét utcán, amikor összefutottam Louis-val.
- Harry, jó, hogy végre egyedül vagy, beszélnünk kell.
- Mondd.
Megálltunk, s vártam, hogy elkezdje, bár tudtam, hogy mit akar.
- Te vagy a legjobb barátom és csak jót akarok neked, ezért mondom, hogy nem kéne Thomson hugával lógnod. Mindig ilyen edzéseket akarsz? Vagy azt akarod, hogy a suliban már ne úgy tekintsenek rád, mint most?
- Louis, nem érdekel, hogy hogy néznek rám. Nekem ő kell, csakis ő. És ebben még te sem tudsz megakadályozni.
Elindultam, s ő jött mellettem.
- De akkor gondolj bele, mit fognak szólni a srácok. Totál ki lesznek borulva.
- Majd csak túlélik.
- Harry, kérlek.
Megálltam és újra ránéztem.
- Még sosem vesztünk össze és nem is akarok, szóval szerintem hanyagoljuk a témát. Úgyse tudsz meggyőzni. Na szevasz.
- Helló - köszönt csalódottan.
Elindultam hazafelé.

*Sophi szemszöge*
Másnap Amy még mindig beteg volt, így egyedül mászkáltam a folyosón órák előtt. Az persze természetes, hogy "belebotlottam" Harry-be.
Nem szólt semmit, csak megfogta a kezem és gyorsan behúzott a raktárba.
- Sophi, ez a helyzet szörnyű - fogta meg a fejét.
- Mi? Mi történt?
- Louis megint megpróbált lebeszélni rólad. És van egy ötletem, hogy ezt hogy kerüljük el.
- Hogy?
- Vállaljuk fel a kapcsolatunkat.
- Mi? Megőrültél?! Ha apám megtudja, neked annyi.
- Nem érdekel, de ezt már nem bírom. És akkor már Lizzie-vel se kell jópofiznom.
Elgondolkodtam.
- Hát, nem tudom... Tényleg jó lenne, de Scott is ki fog nyírni.
- Majd elintézem, ne aggódj. Csak kérlek, vállaljuk fel.
- Mondjuk tényleg jó lenne, ha nem kéne folyton itt bujkálni - mosolyogtam.
- Ez egy igen? - kérdezte reménnyel teli mosollyal.
- Igen.
Megölelt, majd összekulcsoltuk a kezünket és kimentünk. Büszkén sétáltunk végig a folyosón, s a többiek tátott szájjal néztek minket. Örültem, hogy Harry nem szégyelli, hogy velem van. Ez olyan jó érzés.
Szembe jöttek velünk Harry haverjai, Louis, Niall, Zayn és Liam. Megálltunk előttük, s én kicsit próbáltam Harry mögé bújni.
- Harry? - nézett rá Zayn.
- Tessék.
- Ez mi? - mutatott a kezünkre.
- Már azt hittem, meg se kérdezitek - mosolygott. - Ő az új barátnőm - mondta büszkén.
- De hát még Lizzie-vel se szakítottál - mondta Niall. - És amúgy is, hogy történt ez?
- Egymásra találtunk. Lizzie-vel pedig már próbáltam szakítani, de hisztizni kezdett. De most már mindegy, mert itt van Sophi.
- Egyáltalán hányadikos vagy? - nézett rám Louis.
- Tíz... Tizedikes - mondtam halkan.
- És a bátyád tudja? - szólalt meg Liam is.
- N-nem.
Beszélgetésünk közepette megszólalt a csengő.
- Majd találkozunk - fordult felém Harry és megcsókolt. A srácokkal elment a terembe, s én is a sajátomba.