10. fejezet - Hozzuk őket össze

Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet!ebben nagyrészt csak Amy-ről és Louis-ról is lesz szó, de Sophi-val és Harry-vel is fog egy-két dolog történni :) Remélem tetszeni fog, jó olvasást!

~E  

Még a fejezet előtt

Annának:

Hogy a csillámot beilleszd, kattints bal oldalon az elrendezésre, ott (valamelyik) modul hozzáadására, majd kattints fölülről a 11.-re (HTML/JavaScript). Írd a névhez, hogy csillám (csak hogy majd a többivel ne keverd össze) és a tartalomhoz pedig ezt illeszd be:

<script type='text/javascript'>
// <![CDATA[
var colour="#666666";
var sparkles=50;
var x=ox=400;
var y=oy=300;
var swide=800;
var shigh=600;
var sleft=sdown=0;
var tiny=new Array();
var star=new Array();
var starv=new Array();
var starx=new Array();
var stary=new Array();
var tinyx=new Array();
var tinyy=new Array();
var tinyv=new Array();
window.onload=function() { if (document.getElementById) {
var i, rats, rlef, rdow;
for (var i=0; i<sparkles; i++) {
var rats=createDiv(3, 3);
rats.style.visibility="hidden";
document.body.appendChild(tiny[i]=rats);
starv[i]=0;
tinyv[i]=0;
var rats=createDiv(5, 5);
rats.style.backgroundColor="transparent";
rats.style.visibility="hidden";
var rlef=createDiv(1, 5);
var rdow=createDiv(5, 1);
rats.appendChild(rlef);
rats.appendChild(rdow);
rlef.style.top="2px";
rlef.style.left="0px";
rdow.style.top="0px";
rdow.style.left="2px";
document.body.appendChild(star[i]=rats);
}
set_width();
sparkle();
}}
function sparkle() {
var c;
if (x!=ox || y!=oy) {
ox=x;
oy=y;
for (c=0; c<sparkles; c++) if (!starv[c]) {
star[c].style.left=(starx[c]=x)+"px";
star[c].style.top=(stary[c]=y)+"px";
star[c].style.clip="rect(0px, 5px, 5px, 0px)";
star[c].style.visibility="visible";
starv[c]=50;
break;
}
}
for (c=0; c<sparkles; c++) {
if (starv[c]) update_star(c);
if (tinyv[c]) update_tiny(c);
}
setTimeout("sparkle()", 40);
}
function update_star(i) {
if (--starv[i]==25) star[i].style.clip="rect(1px, 4px, 4px, 1px)";
if (starv[i]) {
stary[i]+=1+Math.random()*3;
if (stary[i]<shigh+sdown) {
star[i].style.top=stary[i]+"px";
starx[i]+=(i%5-2)/5;
star[i].style.left=starx[i]+"px";
}
else {
star[i].style.visibility="hidden";
starv[i]=0;
return;
}
}
else {
tinyv[i]=50;
tiny[i].style.top=(tinyy[i]=stary[i])+"px";
tiny[i].style.left=(tinyx[i]=starx[i])+"px";
tiny[i].style.width="2px";
tiny[i].style.height="2px";
star[i].style.visibility="hidden";
tiny[i].style.visibility="visible"
}
}
function update_tiny(i) {
if (--tinyv[i]==25) {
tiny[i].style.width="1px";
tiny[i].style.height="1px";
}
if (tinyv[i]) {
tinyy[i]+=1+Math.random()*3;
if (tinyy[i]<shigh+sdown) {
tiny[i].style.top=tinyy[i]+"px";
tinyx[i]+=(i%5-2)/5;
tiny[i].style.left=tinyx[i]+"px";
}
else {
tiny[i].style.visibility="hidden";
tinyv[i]=0;
return;
}
}
else tiny[i].style.visibility="hidden";
}
document.onmousemove=mouse;
function mouse(e) {
set_scroll();
y=(e)?e.pageY:event.y+sdown;
x=(e)?e.pageX:event.x+sleft;
}
function set_scroll() {
if (typeof(self.pageYOffset)=="number") {
sdown=self.pageYOffset;
sleft=self.pageXOffset;
}
else if (document.body.scrollTop ||
document.body.scrollLeft) {
sdown=document.body.scrollTop;
sleft=document.body.scrollLeft;
}
else if (document.documentElement &&
(document.documentElement.scrollTop ||
document.documentElement.scrollLeft)) {
sleft=document.documentElement.scrollLeft;
sdown=document.documentElement.scrollTop;
}
else {
sdown=0;
sleft=0;
}
}
window.onresize=set_width;
function set_width() {
if (typeof(self.innerWidth)=="number") {
swide=self.innerWidth;
shigh=self.innerHeight;
}
else if (document.documentElement &&
document.documentElement.clientWidth) {
swide=document.documentElement.clientWidth;
shigh=document.documentElement.clientHeight;
}
else if (document.body.clientWidth) {
swide=document.body.clientWidth;
shigh=document.body.clientHeight;
}
}
function createDiv(height, width) {
var div=document.createElement("div");
div.style.position="absolute";
div.style.height=height+"px";
div.style.width=width+"px";
div.style.overflow="hidden";
div.style.backgroundColor=colour;
return (div);
}
// ]]>

</script>

A gördülő szöveghez pedig kattints arra a modul hozzáadására, ahova szeretnéd tenni. Oda illeszd be ezt a kódot: 

<marquee onmouseover=this.stop()
style="FILTER: Alpha(Opacity=100, FinishOpacity=0, Style=1, StartX=0, StartY=30, FinishX=0, FinishY=0)"
onmouseout=this.start() scrollamount=1 direction=up width=158 height=150>
<center>xxx</center></marquee>
és a xxx helyére írd be a szöveget, amit akarsz, hogy megjelenjen.
Remélem tudtam segíteni! Ha elakadtál valahol, szólj! :)
és akkor jöjjön a fejezet:


*Sophi szemszöge*

Scott odajött hozzánk és elkezdett Harry-vel kiabálni.

- Szállj le a hugomról, jó?! - lökte meg.

- Scott! Scott, ne! - kiabáltam és beálltam a bátyám elé.

- Ne most, törpe!

- Scott, hagyd Harry-t! - fogtam meg a mellkasát. - Hagyd... szeretem őt - mondtam halkan és félénken.

Scott és szúrós pillantást vetett Harry felé, majd elment. Láttam, hogy Louis és Amy beszélgetnek, miközben néha-néha ránk néznek.

- Ők voltak - szóltam Harry-nek.

- Mi? Louis és Amy?

- Igen, az tuti. De ez így nem lesz jó, ha folyton keresztbe akarnak tenni nekünk.

- Hmm... nekem van egy ötletem.

- Igen? - néztem rá, mire ő csak mosolygott.

- Mi lenne, ha... ha ők is összejönnének?

- Amy meg Louis? Az tuti, hogy nem fog összejönni - nevettem.

- Egy próbát megér, nem? - mosolygott.

*Amy szemszöge*

Sophi odajött hozzám.

- Amy, eljönnél velem az egyik terembe? Mondanom kell valamit.

- Persze.

Nem értettem, mi ez a nagy sietség, de mentem utána. Bementünk a töri terembe és leültünk az első padba.

- Igen? - néztem rá.

- Öm... csak azt akartam mondani, hogy... hogy ugye biztos, hogy nem haragszol, hogy Harry-vel vagyok?

- Nem - vágtam rá.

- Akkor jó. Várj itt, egy perc és jövök! - felállt és kiszaladt. Nem értettem, hogy mi van, így csak vártam. Hirtelen kinyílt az ajtó és Harry szó szerint belökte Louis-t.

- Ne, Harry! Engedj ki!

Harry rácsapta az ajtót, és ahogy hallottam, be is kulcsolta.

- Nem! Most szépen ott maradsz Amy-vel!

Hallottuk, ahogy elmegy. Louis a szemeit forgatva felém fordult, mire én felálltam.

- Mi folyik itt?

- Harry-ék azt tervezik, hogy összehoznak minket, csak hogy őket békén hagyjuk.

- Mi? Pff, ez hülyeség - nevettem.

- Ja, szerintem is. De most egy darabig nem fognak minket kiengedni...

- Ah, szuper - mondtam a szememet megforgatva, majd leültem a székre és vártam. Louis odament a tanári asztalhoz és kinyitotta a fiókot.

- Mit csinálsz? - kérdeztem.

- Megkeresem a tanár titkos naplóját - mondta cinikusan. - Szerinted?! Megnézem, hátha van egy pótkulcs.

Egy kicsit kutatott, majd visszacsukta a fiókot.

- Hát nincs - idegeskedett. - Ezt Harry nagyon meg fogja bánni, az tuti.

- De Sophi is - szólaltam meg.

Csak az hallatszott, ahogy Louis idegesen fújja ki a levegőt, majd kirántotta a széket a tanári asztal alól és ráült.

- És most mi lesz? - kérdeztem.

- Nem tudom. De ha azt hiszik, hogy össze fogok veled jönni, akkor nagyon is tévednek.

Harry résnyire kinyitotta az ajtót és betett egy üveg whiskyt. Louis felállt és odaszaladt, de mire odaért, Harry már visszazárta az ajtót.

- Ne már, Harry! Engedj ki!

- Érezzétek jól magatokat!

Louis nagyot sóhajtott és rám nézett.

- Most már tuti, hogy egy darabig nem szabadulunk.

Felvette az üveget és visszaült a székre, majd kinyitotta és beleivott.

- Te is kérsz? - kérdezte kissé fintorogva.

- Aha.

A kezembe adta az üveget, majd én is beleittam. Elég erős volt, s éreztem, hogy az alkohol szétárad az ereimben.

Visszaadtam Louis-nak az üveget, majd még egyet beleivott.

*Sophi szemszöge*

- Biztos, hogy ez jó ötlet volt?

- Persze, nem lesz semmi baj, nyugi! - mosolygott, majd megcsókolt.

Visszamentünk táncolni, s észrevettem, hogy apa és Scott valakit keresnek. Szerintem az a valaki Harry volt.

- Úristen - mondtam, s megfogtam Harry kezét. Berángattam a raktárba és becsuktam az ajtót.

- Most mi az? - nézett rám Harry.

- Apámék itt vannak - járkáltam idegesen jobbra-balra.
- Mennyire lenne rossz a helyzet, ha megtudnák, hogy együtt vagyunk?
- Nagyon rossz. A lehető legrosszabb. De mindegy, már Scott úgyis tudja.
- És akkor már nem mindegy?
- Nem akarok az egész suli előtt balhét.
Magához ölelt és vártunk egy kicsit, hátha apáék eltűnnek. Vagy legalább csak apa.

***

Fél óra múlva kimentünk. Óvatosan körülnéztem, de nem láttam apáékat, így nyugodtan mentünk vissza a táncparkettre.


*Amy szemszöge*
- Már vagy egy órája itt vagyunk, mikor fog már történni valami?! - kérdeztem. - Már a pia is elfogyott, így már tényleg unatkozom.
- Hát akkor szórakozzunk kicsit.
- Hogy érted?
Felállt, majd leült a mellettem lévő székre. Fél méterre ültünk egymástól, de éreztem az erős pia szagot.
- Mennyire vagy jó? - nézett rajtam végig.
- Miben?
Elmosolyodott.
- Tudod te azt - kacsintott. Felállt és elkezdte kigombolni a nadrágját.
- Louis! - álltam fel idegesen, majd odamentem az ajtóhoz, hogy megnézzem, még mindig be vagyunk-e zárva.
- Na, csak szórakozzunk egy kicsit. Nem fogod megbánni, baby.
- Te nem vagy normális! Még részegen se - néztem rá flegmán.
- Látom rajtad, hogy te is akarod.
Közelebb jött hozzám.
- Elég! - megfogtam a mellkasát, hogy távolabb tartsam magamtól.
- Hm. Én várni fogok - kacsintott, majd visszaült  Megforgattam a szemeimet és én is visszaültem előző helyemre. Csak vártam és vártam, hogy kinyissa valaki az ajtót.

***

Már majdnem elaludtam, amikor Louis megszólalt.
- De ez így nem fer, hogy ők kint szórakoznak, mi pedig itt ülünk. Akkor legalább táncoljunk!
- Nem! Louis, nem!
- Az előző ajánlatom még mindig áll, cica.
- Nem élnék vele, ha nem probléma - néztem rá.
- De igen, probléma.
Felnevetett.
- Na, most csak egy kicsit szórakozunk. Így talán Harry-ék is leszállnak rólunk - ahogy mondta, egyre közelebb jött és ismét a mellettem lévő székre ült. Csücsöríteni kezdett, mire levágtam neki egy pofont, amin elmosolyodott. - Tudod, ha egy csaj nem adja könnyen magát, az engem totál beindít.
- Sophia Thomson, ezt nagyon meg fogod bánni - szidtam halkan.

*Sophi szemszöge*
Harry-vel kifulladva ültünk le a székre, mikor megjelent mellettünk apa és Scott. Ijedten néztem Harry-re, de ő láthatólag nyugodt volt.
- Apa, én...
- Ne is kezdd el! Most szépen hazajössz!
Megfogta a karomat és elkezdett kirángatni a suliból.
- Apa, várj egy kicsit!
Kirántottam a kezemet az övéiből, odamentem Harry-hez, aki az asztalnak volt támaszkodva. Lábai közé álltam, kezeimet összefontam nyaka körül és megcsókoltam. Éreztem, hogy megfogta a derekamat és szorosabban magához húzott.
- Na most már tényleg elég! - mondta mérgesen apa és karon fogva húzott ki az iskolából.
Beültetett a kocsiba és hazavitt.
Otthon leültetett a konyhába és komolyan nézett rám.
- Világosan megmondtam, hogy nem akarlak annak a Styles gyereknek a közelében meglátni!
- De nem tilthatsz el tőle, mert életemben először...
- Nem! - nem hagyta, hogy befejezzem. - Csak elcsábított, de én visszarángatlak a valóságba, ahol még fiatal vagy a fiúkhoz!
Könnyes szemmel néztem rá.
- Most pedig menj fel a szobádba!
Felmentem a szobámba, onnan a fürdőbe és lemostam az arcfestéket, majd átöltöztem. Ez a Halloween-om sem sikerült jól és Amy... ÚRISTEN, AMY! Róla teljesen megfeledkeztem!
Előkaptam a telefonomat és hívtam Harry-t.
- Harry! Amy-ék még mindig a teremben vannak!
- Basszus, tényleg - nevetett. - Megyek és kiengedem őket.
Letettük a telefont.

*Harry szemszöge*
Ahogy az ajtó elé értem, furcsa hangokat hallottam bentről.
- Louis, mit csinálsz? - nevetett Amy.
- Nyugi, óvatos vagyok.
- De ez így fájni fog!
- Nem fog! Mondom, hogy óvatos vagyok.
- De ez hatalmas!
- Tudom, de ezt már sokszor csináltam.
Nekem ennyi elég volt, rám tört a röhögőgörcs és arrébb mentem, hogy felhívjam Sophi-t.
- Halló? - vette fel.
- Sophi, nem fogod elhinni, hogy mi történik ott benn!
- Mi?
- Amy és Louis szerintem épp... ömm... kielégítik egymás vágyait.
Sophi nevetni kezdett.
- Ez biztos?
- Száz százalék. Mindent hallottam és épp elég volt.
- Majd holnap kifaggatom Amy-t.
- Rendben. Na, és veled minden rendben?
- Hát, apám leszidott, de nem érdekel. Nem akarlak elveszíteni.
Elmosolyodtam.
- Nem fogsz, ígérem. De most leteszem, mielőtt még Louis-ék meghallanának.
- Rendben. Szia!
- Szia!

*Amy szemszöge*
Louis felmászott a szekrény tetejére.
- Louis, mit csinálsz? - nevettem.
- Nyugi, óvatos vagyok.
- De ez így fájni fog!
Majdnem leesett a szekrényről és az tuti, hogy nem úszta volna meg csonttörés nélkül.
- Nem fog! Mondom, hogy óvatos vagyok.
- De ez hatalmas! - néztem a szekrényre.
- Tudom, de ezt már sokszor csináltam.
Leült a szekrény tetejére és a kezébe vett egy papírdarabot.
- Ah, itt hagytam múltkor a dolgozatomat.
Összegyűrte és beleejtette a kukába, ami alatta volt.
- Tudod, te nem is vagy olyan rossz fej, mint azt gondoltam. De ne mondd el senkinek, hogy ezt mondtam - ígértette meg vele.
- Rendben - mosolyogtam. - Amúgy te se vagy annyira gáz.

***

Tök jól elbeszélgettünk Louis-val. Fél óra múlva lemászott a szekrényről és leült a tanári székre. Odamentem a táblához, fogtam egy krétát és firkálni kezdtem rá mindenféle hülyeséget.
- Ez meg mi? - állt mögém Louis.
- Fogalmam sincs - nevettem, majd tovább firkáltam. Louis megfogott egy krétát, majd hirtelen átkarolt hátulról és összekrétázta az arcomat.
- Ne, Louis! - nevettem hangosan, s ő is. Meg akartam fordulni, de túl szorosan tartott. Előre hajoltam, hogy felvegyek egy krétát a földről, s Louis egy nagyot sóhajtott. Ekkor jöttem rá, hogy véletlenül hozzáértem az ágyékához. Gyorsan kiegyenesedtem és hátranyúlva bekrétáztam az arcát.
Egymásra néztünk, majd elengedett és letöröltük a fehér krétát az arcunkról.
Ajtónyitódást hallottunk, majd bejött a takarítónő.
- Hála az égnek! - sóhajtott fel Louis, majd kimentünk. A takarítónő csak felhúzott szemöldökkel nézett ránk, ahogy elhagyjuk a termet.