12. fejezet - Take me home

Sziasztok! Itt a legújabb, a 12. fejezet. Köszönöm szépen a komikat és pipákat! :) Jó olvasást!

~E   

Harry elkísért az utca végéig, ahol egy szenvedélyes csókkal váltunk el. Otthon persze apa megint kiabálni kezdett, hogy hol voltam eddig. Azt mondtam, hogy Amy-vel még benéztünk egy-két boltba.

A szobámban ültem, amikor kaptam egy SMS-t Harry-től.

,,Ma este nem tudsz elszabadulni? Egyedül vagyok itthon és nem szeretnék unatkozni :P"

Elmosolyodtam, majd válaszoltam neki, hogy majd valahogy kiszökök, ha nem engednek el.

Gyorsan megcsináltam a házikat, majd lementem apáékhoz, akik valami meccset néztek a TV-ben.

- Apa, átmehetek Amy-hez?

Rám nézett, majd vissza a TV-re.

- Persze, de ne maradj sokáig.

- Oké.

Kiszaladtam az előszobába, magamra kaptam a kabátomat és felvettem a cipőmet, majd rohantam át Harry-hez.

Megálltam egy nagy ház kapuja előtt, s becsengettem. Nem sokkal később kinyílt az ajtó, majd Harry kijött és kinyitotta a kaput.

- Szia - mosolygott.

- Szia!

Magához ölelt és megcsókolt, majd bementünk.

- Szép házatok van - néztem körbe.

- Köszi. Gyere, megmutatom a szobámat.

Felmentünk az emeletre, majd be egy barna ajtón. Harry szobája olyan volt, mint egy átlagos tinédzserfiúé. Nagy ágy, tévé, laptop és egy hangfal. De volt valami, ami nagyon kíváncsivá tett. A sarokban hevert egy gitár.

- Tudsz gitározni? - kérdeztem.

- Ja, egy kicsit. Gyere, ülj le.

Leültünk az ágyának a tetejére.

- Hogy sikerült elszabadulnod? - kérdezte.

- Azt mondtam, hogy Amy-hez megyek. És te hogyhogy egyedül?
- Anyámék átmentek Lizzie szüleihez, nekem pedig szörnyű hasfájásom volt, ezért itthon maradtam - mosolygott, mire kuncogni kezdtem.

- A szüleid jóban vannak Lizzie szüleivel?

- Aha és az ő szemükben még mindig Lizzie a barátnőm.

- Értem. Szóval most már nem csak apám és Scott elől kell bujkálnunk - nevettem.

- Igen - mosolygott. - Öm, nincs kedved megnézni egy filmet?

- Oké.

Felállt, majd kinyitotta a TV alatti kis szekrényt, ami tele volt DVD-vel.

- Horror, vígjáték vagy romantikus film?

- Nem is tudtam, hogy szereted a romantikus filmeket - mosolyogtam.

- Sok mindent nem tudsz még rólam - fordult meg, majd odajött és megcsókolt. Percekkel később óvatosan hanyatt fektetett és csókunk egyre forróbb lett. Éreztem, hogy Harry többet akar, de én ezt még korainak tartottam.

- Harry - nyögtem két csók között.

- Ssss - mondta, majd folytatta. Felhúzott lábaim közé fészkelte magát, miközben egyre melegebb lett a szobában. Mikor ajkaink elváltak, a szemembe nézett, majd a homlokomra adott egy puszit és lemászott rólam. Megkönnyebbülten fellélegeztem, de úgy, hogy Harry ne hallja. Nem akartam visszautasítani, mert az nem rám vall, de azt se akartam, hogy lefeküdjünk. Számomra ez még túl korai lenne.
Harry behúzta a függönyt, mialatt én felültem, majd visszaült mellém.
- Hol is tartottunk? - mosolygott, majd megcsókolt. Tudtam, hogy még nem adja fel, így két lehetőségem maradt: vagy lefekszem vele, vagy megmondom neki az igazat, amit gondolok.
Hanyatt fektetve újra fölém mászott, s kezét végigcsúsztatta az oldalamon, ezáltal kicsit felcsúszott a pólóm.
- Harry, mondanom kell valamit - mondtam, majd felültem, így kénytelen volt lemászni rólam.
- Mi az? Még nem akarod?
Félve néztem rá, mire elmosolyodott.
- Ne aggódj, tudok várni - majd a hajamba puszilt.
- Csak nekem ez annyira kínos...
- Ne érezd magad kellemetlenül, Sophi. Addig várok, ameddig csak akarod - mosolygott és magához ölelt.

*Amy szemszöge*
Hívtam Sophi-t, hogy dumáljunk egy kicsit, de ki volt kapcsolva a telefonja. Egyedül voltam otthon és halálra untam magam, így ki kellett találnom valamit.
Próbálkoztam rajzolással, zenehallgatással és ilyesmikkel, de semmi nem kötött le. Az agyam akaratom ellenére is Louis-n kattogott. Valahányszor lehunytam a szememet, mindig az ő arcképe jelent meg.
Ha jól emlékszem, a múltkor azt mondta, hogy este szeret a parkba menni és focizgatni. Felöltöztem, belebújtam a cipőmbe és már mentem is. A sötét utcákon végigmentem egészen a kivilágított parkig és reméltem, hogy Louis-t ott találom.
Láttam, hogy valaki labdát rugdos a fához. Közelebb mentem, s már biztos voltam benne, hogy ő az.
- Louis, szia - köszöntem neki kedvesen, mire felém fordította a fejét és elmosolyodott.
- Szia. Hát te?
- Csak kijöttem egy kicsit sétálgatni a parkba. És te hogyhogy egyedül?
- Hívtam Harry-t, de ki volt kapcsolva.
- Ez érdekes... Sophi is. gondolod, hogy együtt vannak?
- Nagyon valószínű - mosolygott.
- Louis! - hallottuk pár srácnak a hangját. Odafordítottuk a fejünket. Zayn, Liam és Niall jöttek felénk. - Helló.
- Sziasztok.
- Csősztök - pacsizott velük Louis.
- Hát te? - kérdezte tőle Niall.
- Focizgatok.
- Nem úgy értette - szólalt meg Zayn, majd rám nézett.
- Ja, mi csak.. összefutottunk - mondtam kissé zavartan. - De akkor már megyek is. Sziasztok!
- Szia.
Lassan elmentem onnan. Kicsit gáz volt, hogy a srácok pont most jöttek.
Zsebre tettem a kezemet, mert fáztam. Kicsit gyorsabban mentem, hogy előbb hazaérjek.

***

Már majdnem otthon voltam, amikor hallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja és szalad utánam. Hátra fordultam, Louis volt az.
- Amy, sajnálom. A srácokat leráztam, beszélhetnénk?
- Persze.
- Gyere el hozzám, itt hideg van.
Bólintottam. Elindultunk Louis-ékhoz. Vagy negyed óráig gyalogoltunk, mire megérkeztünk.
Louis kinyitotta az ajtót, majd előreengedett. Rögtön odaszaladt két kislány, akik ikrek voltak.
- Szia! - ugráltak előttem.
- Sziasztok - mosolyogtam rájuk.
- Ők itt Phoebe és Daisy, a húgaim.
- Két hugod van?
- Négy - mosolygott, majd levette a kabátját. Én is levettem, s a cipőmet is, majd elhaladtunk a konyha mellett.
- Szia anya! - köszönt be Louis.
- Sziasztok! - jött felénk mosolyogva.
- Csókolom!
- Jaj, te Louis barátnője vagy? Hogy hívnak?
- Amy vagyok - mosolyogtam.
- Anya! - nézett rá szúrósan Louis.
- Jó, értettem - nevetett. Ahogy elindultunk a lépcső felé, két lány jött lefelé.
- Sziasztok! - köszöntek.
- Sziasztok!
- Ők itt Fizzy és Lottie.
- Amy vagyok - mutatkoztam be.
- Louis barátnője vagy? - kérdezte Fizzy.
- Fizzy! Nem a barátnőm! Kuss! Gyere, Amy!
Felmentünk az emeletre, ott pedig bementünk Louis szobájába. Louis becsukta az ajtót, majd leültünk az ágyára.
- Aranyos tesóid vannak - mosolyogtam.
- Ja, csak bírj ki velük egy napot - forgatta meg a szemeit.
- Na, de miről akartál beszélni?
- Hát... rólunk...
A szívem egyre gyorsabban vert, éreztem.
- Ami akkor történt... Halloween-kor a teremben... Huh, ez nehezebb, mint gondoltam - nevette el magát kicsit. - Szóval akkor azt tényleg komolyan gondoltam. Hogy szerintem jófej vagy és szívesen... randiznék veled - az utolsó szavainál nézett csak a szemembe. - Persze csak akkor, ha akarod.
- Ömm... persze, az jó lenne - bólogattam.
- Szuper - mosolygott. - Akkor holnap este 7-kor ott leszek érted.
- Oké.
Megadtam neki a címemet, s telefonszámot is cseréltünk. Louis kikísért az ajtóig.
- Akkor holnap találkozunk - mosolyogtam rá.
- Már várom - kacsintott. Pár pillanat hezitálás után az arcára adtam egy puszit, amin elmosolyodott, majd elmentem. A szívem majd' kiugrott a helyéről, és már alig vártam a holnap estét.