13. fejezet - First kiss

Sziasztok! Itt a legújabb fejezet, remélem tetszeni fog :) Jó olvasást!

~E  

Másnap a suliban Sophi észrevette rajtam, hogy valami miatt nagyon izgulok. Matekórán ültünk és nekem különösen jó kedvem volt.

- Úgy viselkedsz és annyira nézed az órát, mint én, amikor Harry-vel először találkoztam. Ki vele - mosolygott.

- Csak várom, hogy vége legyen a sulinak. És annyira baj, hogy jó kedvem van? - kérdeztem.

- Nem - mosolygott. - Akkor majd elmondod, ha akarod.

Óra után a folyosón összefutottunk Louis-ékkal. Sophi megcsókolta Harry-t, én pedig csak halkan köszöntem Louis-nak. Ő is így tett, majd alig láthatóan kacsintott, amin elmosolyodtam.

***

Lassan vége lett ennek a hosszú napnak, s izgatottan mentem haza. Otthon ledobtam a táskámat, majd kinyitottam a szekrényem. Kivettem az első ruhát, ami a kezembe került, megnéztem, majd az ágyra dobtam. Ugyanezt megcsináltam még vagy 15 ruhával, majd az ágyon heverők között kezdtem válogatni.
Negyed órámba telt, de kiválasztottam a megfelelőt. Letusoltam, kisminkeltem magam és megcsináltam a hajam, majd miután felvettem a ruhámat is, egy utolsó pillantást vetettem a tükörbe. Meg voltam elégedve a látvánnyal. Beleléptem a cipőmbe és lementem az előszobába.
- Hova mész? - kérdezte anya.
- Randim van egy nagyon helyes fiúval - mosolyogtam rá. Jó, hogy neki bármit elmondhatok.
- Ez komoly? Hadd nézzelek - állt meg előtte, majd végigmért. - Nagyon szép vagy, kicsim.
Az arcomra adott egy puszit.
- Jó szórakozást!
- Köszi!
Intettem neki, majd kimentem. Louis már a ház előtt állt.
- Szia - mosolygott.
- Szia!
- Nagyon csinos vagy - nézett rajtam végig.
- Köszi, te is jól nézel ki.
Elmosolyodott, majd megfogta a kezemet.
- Remélem szereted az olasz kaját.
- Imádom - mosolyogtam.
Elindultunk fogalmam sincs, hogy hova.
Pár perc séta után megérkeztünk egy hatalmas épület elé. Louis rám nézett, elmosolyodott, majd húzott maga után egyenesen az épületbe.
- Louis, hol vagyunk? - néztem körül.
- Nem sokára megtudod - kacsintott, majd megnyomta a lift gombját. Mikor kinyílt az ajtó, beléptünk, Louis megnyomott egy újabb gombot és az ajtó bezárult.
- Most már tényleg kíváncsivá tettél.
- Aki kíváncsi, hamar megöregszik - kuncogott.
Lassan felértünk, majd kiléptünk. A tetőn találtam magam, s ott egy gyönyörűen megterített, gyertyákkal díszített asztal várt. A kilátás pedig egyszerűen gyönyörű volt.

- Louis - suttogtam, majd ránéztem. - Ez... ez egyszerűen gyönyörű.

Elmosolyodott, majd kézen fogva az asztalhoz vezetett, ott pedig leültünk.

- Reméltem, hogy tetszeni fog.

Megjelent mellettünk egy pasas, aki zenélni kezdett.

- Tisztára, mint a filmekben - mosolyogtam félénken. Jött egy másik férfi, aki hozott nekünk kaját. Olasz kaját, amit már Louis említett.

- Gondolom sejted, hogy nem én főztem, mert akkor a kórházban kötnénk ki - nevetett fel halkan.

- Nem lényeges, hogy ki csinálta. De ez a randi.. eddig egyszerűen elképesztő - mosolyogtam.

- Szerintem is.

Nagyon jól éreztem magam, csak sajnos repült az idő. Megettük a kaját, miközben beszélgettünk és a kilátásban gyönyörködtünk. Odaálltunk a korláthoz és bámultuk Londont.

Louis-val egymás szemébe néztünk. A fények halványan világították meg az arcát, de széles mosolyát még így is láttam. És eljött a pillanat, amitől féltem... Egyre közelebb hajolt, s szemeit le lehunyta. Életem legelső csókja... 16 éves vagyok, de még nem volt komoly kapcsolatom, így csókom se. Még nem találtam meg a fiút, akit szívesen megcsókolnék, egészen mostanáig. A lényeg, hogy nyugodtnak kell látszódnom.

Puha ajkait lassan az enyémekhez érintette, majd lágyan megcsókolt. Megfogta a derekamat, én pedig a tarkójára tettem a kezemet. Azt hiszem, ennél tökéletesebb első csókot el se tudtam volna képzelni. Olyan volt, mint egy álom.

Mikor ajkaink elváltak, Louis magához ölelt. Mélyen beszippantottam az illatát, majd lehunytam a szemeimet és csak élveztem a helyzetet.

*Sophi szemszöge*
Egész este telefonáltam Harry-vel. Annyira örülök, hogy rátaláltam és remélem, hogy Amy is ilyen jól ki fog jönni Louis-val. Mert hiába tagadja, látom, hogy tetszik neki. Már majdnem 10 óra volt, s az ágyamban fekve bámultam a plafont. Éreztem, hogy szörnyen hiányzik Harry, annyira, mint még soha senki. Már nem bírtam tovább, így kénytelen voltam felhívni.
- Halló?
- Szia, megint én vagyok - kuncogtam.
- Szia, édesem! Máris hiányzom? - nevetett.
- Ami azt illeti, igen.
Miközben telefonáltam, a hajamat akaratlanul is csavargattam és egyfolytában mosolyogtam.
- Tudunk találkozni? - kérdeztem.
- Persze, gyere át!
- És anyukádék?
- Most csak a nővéremmel vagyok, ő pedig falaz nekünk. Na, akkor jössz?

- Oké, megyek.

- Csak siess, mert már alig bírom nélküled.

- Sietek - nevettem fel, majd letettem a telefont. Gyorsan felöltöztem, és mivel apáék már aludtak, halkan kilopództam a házból.

A sötét utcákon keresztül Harry-ékhez értem és becsengettem. Egy szőke hajú lány engedett be.
- Szia! Biztosan te vagy Sophi, én Gemma vagyok.
- Szia!
Rögtön megölelt, ami meglepett, de nem bántam. Örülök, hogy legalább ő elfogadja, hogy együtt vagyunk.
- Menj csak fel, Harry már vár - mosolygott. Felmentem a barátom szobájába, majd lassan benyitottam.
- Szia, Sophi! - szaladt felé, majd felkapott és fordult velem egyet.
- Szia - nevettem. Megcsókolt, majd leültünk az ágyára.
- Képzeld, tudom, hol vannak Amy-ék.
- Amy-ék? - kérdeztem.
- Amy meg Louis. Épp randiznak.
- Micsoda? Akkor Amy azért volt izgatott egész nap - nevettem.
- Louis is tökre parázott, pedig ez nem vall rá.
- Szerintem aranyosak együtt.
- Majdnem annyira, mint mi - kuncogott, majd hanyatt feküdt és magára húzva megcsókolt. - Olyan jó, hogy itt vagy. Hogy érezhetem az illatod, megcsókolhatlak és megölelhetlek.
- Szeretlek!
- Én is téged! - mosolygott, majd újabb csókba forrtunk.