14. fejezet - Amikor úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben...

Sziasztok! Köszönöm az előzőhöz kapott komikat, pipákat! :) Meghoztam a 14. fejezetet, igaz, hogy kicsit késve (amiért elnézést kérek), azért remélem tetszeni fog! Jó olvasást! :)

~E  

- Harry, már 11 óra van, haza kéne mennem - mosolyogtam.
- És ha nem engedlek el?
Szorosan a karjai között tartott, miközben az ágyon feküdtünk.
- Kérlek, holnap úgyis találkozunk.
- De a holnap még messze van. És nem akarom, hogy elmenj.
- Én se, de muszáj. Apámék észre fogják venni, hogy eltűntem.
Harry sóhajtott egy nagyot.
- Oké, de akkor hazakísérlek.
- Oké - mosolyogtam. Fel akartam ülni, de még mindig szorosan fogott.
- Egy csókért!
Kuncogni kezdtem, majd odahajoltam és megcsókoltam. Lementünk az előszobába, hogy felvegyük a kabátot és a cipőt.
- Gemma, elmentem! Nem sokára jövök! - kiabált Harry.
- Oké - hallatszott a válasz. Kimentünk a hideg sötétségbe, majd elindultunk hazafelé. Harry szorosan fogta a kezem, mintha félt volna, hogy elszökök.
Pár perc gyaloglás után megérkeztünk.
- Holnap találkozunk - csókolt meg. Elköszöntünk, majd bementem a házba. Levettem a cipőm, kabátom, s halkan osontam a lépcsőig. Sajnos sikertelenül... Apa a konyhában ült.
- Sophi, idejönnél? - hangja rideg volt.
Lassan, félve lépkedtem felé.
- Te-tessék - szólaltam meg halkan.
- Hol voltál?
- Én csak...
- Nem akarok mellébeszélést! Hol voltál?! - emelte fel a hangját, amitől megijedtem.
- H-Harry-nél...
Felállt a székről, majd komolyan a szemembe nézett.
- Nem megmondtam neked, hogy felejtsd el Styles-t?!
- De, de én...
- Semmi de!
- De apa, szeretem!
- Tudod is te, mi az, hogy szeretet!
- Igen, amit Harry iránt érzek! Szeretem őt és ő is engem!
- Képzelem - forgatta meg a szemeit. - Most pedig menj a szobádba, és szobafogságot kapsz!
- Apa!
- Nem akarok többet hallani. Menj a szobádba - elfordult, s láttam, hogy valami miatt nagyon szomorú. És most nem csak amiatt, hogy elszöktem.
- Apa, mi a baj? - léptem elé.
- Semmi - hajtotta le a fejét.
- Mondd el, kérlek.
Rám nézett, majd sóhajtott és leültünk az asztalhoz.
- Tudod, amikor anyátokat elveszítettem, azt hittem, hogy beleőrülök. Nem akarom, hogy ezt ti is átéljétek. Scott még talán megbirkózna vele, de te nem.
- Ezért nem akarod, hogy szeressek valakit?
- Ezért... Nem akarom, hogy később csalódj.
- Nem fogok, apa. Hidd el.
Pár pillanatra elgondolkodott.
- Tényleg szereted Styles-t? - kérdezte halkan.
- Teljes szívemből.
- És... jól bánik veled?
- Igen, nagyon aranyos, tényleg.
- Hát, akkor...
- Igen? - kérdeztem reménykedve, mire elmosolyodott.
- Nem bánom, legyél vele együtt, ha azt akarod.
- Köszi! - odaszaladtam hozzá és megöleltem.

*Amy szemszöge*
Reggel Louis már a ház előtt várt. Elköszöntem anyától, s boldogan szaladtam oda a barátomhoz.
- Szia - mosolyogtam.
- Szia.
Rögtön magához húzott és megcsókolt.
- Mehetünk?
- Igen - válaszoltam, majd megfogtuk egymás kezét és elindultunk a suliba.

***

Ahogy beértünk, megálltunk a szekrényem előtt. Amíg én kutattam benne, Louis mellettem állt és mosolyogva figyelt.
- Gondoltál már arra, hogy ha Harry-ék nem zárnak minket be, akkor talán most nem itt tartanánk? - nevetett.
- Lehet - mosolyogtam.
- Hali - jelentek meg a srácok. Zayn furcsán végignézett rajtam, majd kérdően Louis-ra tekintett.
- Ja, igen. Majdnem elfelejtettem. Srácok, ő itt a barátnőm, Amy - mondta büszkén, miközben átkarolt.
- A barátnőd? - kérdezte fintorral az arcán Niall.
- Ha jól emlékszem, Harry-ék kapcsolatát pont te ellenezted - közölte Liam.
- Igen, de... srácok, ti ezt nem értitek.
- Tényleg nem. Elmagyaráznád? - kérdezte Zayn.
- Harry-ék a halloween-i buliban összezártak minket egy terembe. Ott eléggé összemelegedtünk, aztán... végül összejöttünk.
- Harry-ék... értem - sóhajtott Niall. - Amúgy van nálatok egy zacskó chips?
- Nincs, de szerintem a büfében találsz - mondta Louis, mire Niall és Zayn elmentek.
- Én sok boldogságot kívánok nektek - mosolygott Liam, majd ő is elment.
Hirtelen Sophi-ék jelentek meg mellettünk fülig érő mosollyal.
- Na, mi van? Jól sikerült az éjszaka? - húzogatta a szemöldökét Louis.
- Képzeljétek, apám megengedte, hogy együtt legyünk - mondta szinte ujjongva Sophi, majd átölelte Harry-t.
- Hogyhogy? - kérdeztem.
- Hát, kiderült, hogy csak féltett. Neki is nagyon fájt, amikor anya meghalt és nem akarta, hogy én is átéljem azt, hogy milyen elveszíteni valakit, akit szeretünk.
- És a bátyád?
- Azt... azt nem tudom. De nem is lényeges. Megmondtam apának, hogy szeretem Harry-t és elfogadta, és most én vagyok a legboldogabb a világon!
- De csak utánam - mosolygott Harry, majd megcsókolta Sophi-t.

*Sophi szemszöge*
Nagy nehezen túléltük ezt a napot is.
- 4-re gyere át, anyámék nem lesznek otthon - mondta Harry.
- Oké, szia!
- Szia.
Megcsókoltuk egymást, majd elindultunk mindketten haza.

***

- Apa, átmentem Harry-hez.
- Jó, de ne legyél sokáig!
Gyorsan magamra kaptam a kabátomat is, majd szinte rohantam Harry-hez. Becsengettem, s Gemma nyitott ajtót.
- Szia - köszöntem.
- Sophi, szia! Harry más vár - mosolygott.
Felmentem Harry szobájába. Épp az ágyán ült és laptopozott.
- Szia - köszöntem, mire mosolyogva felém fordította a fejét. Letette maga mellé a laptopot, odajött hozzám és megölelt.
- Szia - suttogta. Elengedtük egymást és Harry becsukta az ajtót. - Sophi, van egy kis probléma.
- Mi történt?
- Anyámék áthívták vacsorára Lizzie-éket.
- És... még nem tudják, hogy szakítottál vele?
- Nem... Tudom, hogy milyen jóban vannak Lizzie szüleivel és régebben azt is beszélték, hogy ha szakítanánk Lizzie-vel, akkor hatalmas botrány lenne. Sajnálom, Sophi - jött oda hozzám.
- Azt akarod mondani, hogy nem is fogod megmondani, hogy velem vagy?
- De, majd ha eljön az ideje. De kérlek, légy türelmes. Valamit kitalálunk.
Bólintottam.
- Köszönöm - suttogta, miközben szorosan ölelt.