15. fejezet - Ki mit tud

Sziasztok! Köszönöm a türelmeteket! Sajnálom, hogy ennyit késtem, de a héten szinte minden nap TZ-t írtunk :/ Meghoztam a 15. fejezetet, remélem tetszeni fog! Jó olvasást! :)

~E  

- Harry, anyáék nem sokára hazaérnek - jött be Gemma a szobába.

- Rendben - válaszolt Harry, majd Gemma kiment.

- Akkor holnap találkozunk - mosolyogtam rá, majd felálltunk. Harry kikísért, felvettem a kabátomat és a cipőmet és megálltam előtte.

- Ne feledd, hogy szeretlek - mosolygott.

- Én is téged.

Egy hosszú csókot adtunk egymásnak, majd kimentem és elindultam haza.

***

Felmentem a szobámba és levágódtam a laptopom elé. Mindenféle értelmetlen dolgot csináltam rajta, amikor Scott belépett a szobámba.
- Nehogy azt hidd, hogy én is bedőlök Styles-nak, mint apa.
- Mi van?
- Tudom, hogy mit akar tőled - mondta kissé idegesen.
- Én is. Szeret és együtt akar velem lenni.
- Vagy csak ezt mondja, aztán bevisz az ágyába.
- Rémeket látsz - forgattam meg a szemeimet.

***

Reggel találkoztam Harry-vel és Amy-ékkel a suli előtt.
- Délután lesz a Ki mit tud. Maradunk? - kérdezte Louis.
- Én meg akarom nézni, maradjunk! - ujjongott Amy.
- Én is. Harry? - fordultam felé.
- Tőlem maradhatunk.

***

A nap átlagosan és lassan telt.
Délután a tornaterembe gyűlt mindenki, hogy megnézzék a Ki mit tud-ot. A műsorvezető Lizzie volt... Egy kissé zavart a dolog, de próbáltam nem kimutatni.
- És először jöjjön egy tánccsoport, a Wild Cats!
Lizzie félreállt, majd a tánccsoport megjelent. Beálltak a helyükre és kezdődött a zene. Egész jól táncoltak, azt hiszem, hogy hip-hop volt. Nem nagyon értek ezekhez...
A táncosok után jött egy gitáros, aztán egy együttes, végül hátra maradt még két énekes.
- Nem sokára meglesz az eredmény, addig is... - nem fejezte be, mert odament hozzá egy diák és mondott neki valamit. - Értem... Még egy versenyző hátra maradt. Most jön Harry Styles a saját dalával.
Magam mellé néztem, és Harry már nem ült ott. Annyira el voltam foglalva, hogy észre se vettem, hogy eltűnt.
- Harry tud énekelni? - kérdezte Amy.
- Igen, méghozzá nagyon jól!
- És én erről miért nem tudtam? - kérdezte Louis, mire megvontam a vállamat.
Harry megjelent, s mindenki tapsolni és sikítani kezdett. Amikor a tömeg elhalkult, megszólalt a zene, majd Harry énekelni kezdett. A Don't Let Me Go-t énekelte, amit nekem mutatott az egyik délután. Éreztem, hogy a pulzusom megemelkedik. Harry végig nekem énekelt, én pedig már a sírással küszködtem. Olyan megható volt, ahogy zöld szemeivel engem nézett. Kezemet a szívemre téve hallgattam végig.
Az utolsó pár sornál már nem bírtam visszatartani a könnyeket. A sós cseppek végigfolytak az arcomon, amiket gyorsan letöröltem.
Mikor vége lett a számnak, mindenki sikítani kezdett és állva tapsoltak. Harry mosolyogva odajött hozzám és megölelt.
- Szeretlek! - suttogta.
- Én is téged.
- És akkor meg is van az eredmény - hallottuk Lizzie hangját a mikrofonban. Odanéztünk és vártunk.
- Úgy is te fogsz nyerni - suttogtam.
- Nem érdekel, ha nem nyerek, mert el tudtam mondani mindenki előtt, hogy mit érzek - mosolygott.
- És a nyertes egyértelműen Harry, a Don't Let Me Go-val! Gratulálok! Harry, gyere, és vedd át a díjadat!
Harry kiment, majd Lizzie átadta neki a díjat, majd láttam, hogy valamit súgott neki, ami Harry-nek nem tetszett.
Harry büszkén felemelte a díjat, majd az emberek megtapsolták.
Pár perc múlva mindenki kifelé ment a tornateremből.
- Harry, ez mi volt? - kérdezte Louis kissé idegesen.
- Hogyhogy mi volt? Énekeltem és nyertem!
- Énekeltél, igen, azt láttam... Harry, te focista vagy, nem pedig énekes! Térj már észhez!
Nem értettem, hogy miért akadt ki ezen ennyire.
- Tudtam, hogy nem kellett volna engednem, hogy leállj Thomson hugával! Azóta vagy ilyen érzelmes nyápic! - kiabálta, majd kiviharzott a tornateremből.
- Öm.... most... inkább megnézem, hogy mi baja - mondta Amy, majd utána ment.

*Amy szemszöge*
- Louis! Louis, várj meg! - kiabáltam utána. Megállt, s nekidőlt a falnak. - Miért lettél ennyire ideges?
- Mert Harry megváltozott. Nem énekes, hanem focista. A barátnőd lassan egy nyálgépet farag belőle... Nézd Amy, én tényleg kedvellek, de amíg Sophi-val lógsz, nem hiszem, hogy nekünk együtt kéne lennünk.
- Most... azt kéred, hogy válasszak közted és Sophi közt? - kérdeztem félénken.
- Igen. Sajnálom, de nem bírom, hogy Harry lassan lány lesz...
- Rendben...
- Akkor?
- Döntöttem. Nem hagyom, hogy Sophi tönkretegye az első komoly kapcsolatomat - mondtam, mire Louis féloldalasan elmosolyodott.
- Tudtam, hogy helyesen döntesz - mondta, majd magához húzva megcsókolt.
Sophi biztosan meg fogja érteni, hogy Louis-t választom, hisz' vele van az első komoly kapcsolatom.
Louis megfogta a kezemet, majd elindultunk az utcákon. Sötét és hideg volt, így közelebb húzott magához. Útközben összefutottunk a srácokkal.
- Sziasztok - köszöntek.
- Sziasztok!
- Voltatok a Ki mit tud-on? - kérdezte Zayn fintorogva.
- Ja. Harry tök gáz volt... - forgatta meg a szemeit Louis. - Amióta azzal a csajjal van, totál megváltozott.
- Öm... Már nem azért, de ti barátnők vagytok, nem? - kérdezte tőlem Niall.
- Már nem - vágta rá Louis. - Közénk tartozik, higgyetek nekem.
- Tényleg? - kérdezte csillogó szemekkel Zayn. Aprókat bólintottam.
- Szuper, akkor mehetünk bulizni? - csapta össze a tenyereit Liam.
- Bulizni? - kérdeztem vissza.
- Persze, mi majdnem minden este bulizni járunk - válaszolta Zayn. - Na, mehetünk?
- Igen - válaszoltam. Louis átkarolt, s úgy indultunk el.
Így legalább tudni fogom, milyen egy igazi buli. Már itt az ideje, hogy ne csak kislányos dolgokat csináljak...