23. fejezet - Dupla randi

Nagyon szépen köszönök minden visszajelzést az előző részhez, tényleg nagyon jól estek! Aki olvassa a blogot, iratkozzon fel, hogy lássam, hányan vagyunk! Meghoztam a 23. fejezetet, a következőt valószínűleg csak a jövőhétvégén tudom hozni. Ez a fejezet rövidebb lett, amiért elnézést kérek, de nagyon kevés az időm még hétvégén is. Azért remélem tetszeni fog, jó olvasást! :)

~E  

- Sophi! Sophi, várj! - kiabált utánam Harry, de én csak mentem tovább, mint aki nem hallja. Gyors lépteket hallottam, majd egy hatalmas kéz megfogta az alkaromat és maga felé fordított. - Elmondanád, hogy mi bajod van?

Amy-ék is odajöttek. Nem értem ezt a lányt, ő egyáltalán nem haragszik Louis-ra. De miért?

- Menj inkább a kis Amber-rel!

Elmosolyodott és kicsit fel is nevetett. Nem értem, mi ezen olyan vicces.

- Féltékeny vagy? - húzott közelebb magához, de én elfordítottam a fejemet.

- Nem vagyok az, csak láttam, amit láttam - mondtam feszülten.

- Mit láttál, szépségem?

- Ahogy táncolt... Láttuk Amy-vel, hogy a seggét néztétek.

Mindketten felnevettek.

- Most ezen mi olyan vicces? - húztam fel a szemöldökömet. Harry rámosolygott Louis-ra, majd újra rám.

- Édesem, mi is csak pasikból vagyunk. Megnéztük a seggét, de attól még titeket szeretünk.

Louis helyeslően bólogatott mellette, miközben Amy kezét fogta.

- De a végén puszit is adott - néztem szomorúan.

- De csak ő nekünk. És én ilyet csak neked adok - mosolygott, majd a derekamnál fogva magához húzott és finoman megcsókolt.

- És akkor mehet az a dupla randi? - mosolygott Louis. Mosolyogva bólogattunk. Megbeszéltük, hogy 7-kor találkozunk a parkban.

***

- Hova mész, törpe? - dőlt az ajtófélfának Scott, miközben a tükör előtt csinosítottam magam.

- Randira. Pontosabban dupla randira? Én Harry-vel, Amy Louis-val.

- Pff, a legjobbakat fogtátok ki - forgatta meg a szemeit.

- Scott, kérlek most hagyj!

Sóhajtott, majd kiment a szobából. Elkészültem, lementem az előszobába és felvettem a cipőmet.

- Jó szórakozást - mosolygott apa. - Scott mondta, hogy randira mész.

- Aha, de neki nem tetszik.

- Csak aggódik érted. Gyere ide - tárta ki a karjait, majd megölelt. - Érezd jól magad.

A fejemre adott egy puszit, felvettem a kabátomat és már mentem is a megbeszélt helyre.

*Amy szemszöge*

7-re mindannyian a parkban voltunk. Louis megfogta a kezemet, Harry Sophi-ét, és elindultunk. Csak azt nem tudom, hogy hova.

- Hova megyünk? - kérdeztem izgatottan.

- Majd meglátod - mosolygott rám Louis.

Gyalogoltunk kb 10 percet és megálltunk egy hatalmas ház előtt. Harry és Louis egymásra mosolyogtak, majd bementünk az épületbe. Sophi-val semmit nem értettünk, de bíztunk a fiúkban.

Harry megnyomta a lift gombját és megvártuk, hogy leérjen.

Mikor leért, beszálltunk és elindultunk felfelé.

- Most már tényleg kíváncsi vagyok - nézett Sophi Harry-re.

- Nyugi, mindjárt ott vagyunk - puszilta őt meg. Hamarosan kinyílt az ajtó és a tetőn kötöttünk ki. Kiléptünk a liftből, és megláttunk egy gyönyörűen terített asztalt.

- Úristen - mosolyodtam el. - Ez... ez gyönyörű.

Louis megfogta a derekamat és maga felé fordított.

- Azért találtam ki ezt, mert az első randink is ilyen volt, emlékszel? Harry-ékkel is meg kell osztani az örömöt. Aztán este kettesben folytatjuk nálam - mosolygott. - Szeretlek! - suttogta, majd megcsókolt. Kézen fogva odavezettek minket az asztalhoz, majd leültünk. Dejavu érzésem volt, de nem bántam, mert az első randink egyszerűen tökéletes volt. Jó, hogy Sophi is átélheti azt, amit akkor én. Azon az estén kaptam az első csókomat, felejthetetlen volt.
Megjelent egy pincér, aki hozta a finomabbnál finomabb kajákat. Az este során nagyon sokat nevettünk és hihetetlenül jól éreztünk magunkat.
- Este nálam alszol - mosolygott rám Louis.
- Aludni? - nevettem, majd megcsókoltuk egymást.
- Szeretném, ha ez is olyan jó lenne, mint az első alkalom - mondta Louis, mire Sophi nagy szemekkel nézett rám.
- Várj... akkor ti már lefeküdtetek?
Bólogattam mosolyogva.
- És mikor?
- Emlékszel, amikor nem mentem suliba?
Bólintott.
- Na, akkor - mosolyogtam.

*Sophi szemszöge*
Olyan fura, hogy Amy-ék már lefeküdtek, pedig mi Harry-vel régebb óta együtt vagyunk. És tudom, hogy Harry-nek szüksége van rá, így hamarosan sort kerítek az alkalomra.

***

Hirtelen halk zene szólalt meg valahol. A két srác egymásra mosolygott, majd felálltak.
- Szabad egy táncra? - nyújtotta a kezét felém Harry, s Louis is ugyanígy tett Amy-vel. Megfogtam a barátom kezét, és elkezdtünk lassúzni. Minden annyira tökéletes volt. Harry, Amy-ék, mi. Minden összeállt.
Harry keze a derekamon volt, az enyém a nyaka körül összefonva. Végig egymás szemébe néztünk, olyan romantikus volt.
Fejemet a mellkasára hajtottam és becsuktam a szememet, élvezni akartam a pillanatot. Harry simogatni kezdte a hátamat, s minden szívverését hallottam. Olyan megnyugtató volt.

***

Fél tízig ott voltunk.
- Akkor holnap találkozunk - mosolygott Louis, majd pacsizott Harry-vel, én pedig megöleltem Amy-t.
- Sziasztok!
- Sziasztok!
Kézen fogva elindultak Louis-ékhoz.
- Harry - fordultam felé -, nem jössz el hozzánk éjszakára?
Bólintott, majd kézen fogva mi is elindultunk. Nem tudom, hogy itt van-e az idő, hogy lefeküdjek vele, de az biztos, hogy Harry-t nem akarom megváratni.