25. fejezet - Felfedezés

Sziasztok! Megérkeztem a 25. fejezettel, remélem tetszeni fog, jó olvasást! :)

~E  

Este Louis nálunk aludt. Bemutattam ő hivatalosan is a szüleimnek, és ahogy láttam, megkedveltél Louis-t.

Először én mentem el zuhanyozni, majd felvettem a hálóingemet és kijöttem.

- Te jó ég! Ebben akarsz mellettem aludni? - nézett rajtam végig, majd magához húzott.

- Talán zavar? - mosolyogtam.

- Engem egyáltalán nem - csókolt meg, majd bement ő is a fürdőbe. Lefeküdtem az ágyra, s vártam, hogy végezzen.

Hirtelen meghallottam, hogy valaki énekel. A fürdőszoba felől jött, és a hang egyszerűen csodálatos volt. Alig hittem a fülemnek, hogy Louis tud énekelni. Neki van a világon a leggyönyörűbb hangja.

Megvártam, hogy kijöjjön, majd rögtön elé ugrottam.

- Mi az?

- Louis! Imádom a hangodat, énekelj még! - ugráltam előtte, mint egy kisgyerek.

- Az ki van zárva - került ki, majd befeküdt az ágyba.

- Ne már - feküdtem mellé. - Kérlek, annyira jó hangod van!

- Én nem énekes vagyok, hanem focista! - nézett rám. - Amy, ezt nem mondhatod el senkinek, megértetted?

- Harry-nek is nagy sikere volt a Ki mit tud-on. Kééééérleeeeek - néztem rá cukin, mire felsóhajtott.

- Na jó. Megmutatom a dalt, amit írtam - ült fel. - Van gitárod, igaz?

- Aha, elkezdtem tanulni, de meguntam - vettem elő a szekrényből, majd odaadtam neki. Leültem mellé és figyelmesen hallgattam.

A végére szinte bekönnyeztem.

- Ez... egyszerűen gyönyörű - töröltem meg a szememet.

- Tetszett? - tette le maga mellé a gitárt. - Akkor írtam, amikor megismertelek. Mármint közelebbről.

- Istenem, Louis... annyira szeretlek - öleltem meg. Megsimította a hátamat és a fejemre adott egy puszit.

- Én is szeretlek, kicsim - suttogta.

- Hallania kell a világnak, hogy milyen jó hangod van!

- Nem, az nem lehet - nézett rám. - Kérlek Amy, ne mondd el senkinek! - fogta meg a kezemet.

- De miért?

- Mert ez az én titkom.

Sóhajtottam egyet, majd a szemébe néztem.

- Na jó, nem mondom el senkinek. Csak Sophi-éknak - mosolyodtam el.

- Maximum nekik - mondta. - De senki másnak.

- Rendben.

A telefonomért nyúltam, és mindkettőjüket áthívtam.

- Mi az, ami nem várhatott holnapig? - ült le az ágyamra Harry, az ölébe Sophi.

- Louis-nak irtó jó hangja van! - ugrándoztam.

- Halljuk - mosolygott rá Harry. Elővette a gitárt és újra eljátszotta a dalt.
- Tényleg jó hangod van - mosolyodott el Sophi.
- Az én Louis-m! - ültem az ölébe és egy nagy cuppanós puszit adtam az arcára. Átölelt és megcsókolt.

***

Másnap a srácokat elkísértük edzésre. Korábban mentünk, még csak Niall, Liam és Zayn voltak ott.
- Sziasztok! - köszöntek.
- Sziasztok!
- Ezt hallgassátok, milyen bazi jó számot találtam! - szólalt meg Zayn, majd feloldotta a telefonját és elindított egy számot. Egész jó volt, és a refrént énekelni kezdte. A szememet nagyra nyitottam, egyszerűen elképesztő, hogy Zayn-nek is jó hangja van.
- Én még Miley-t mindig jobban csípem - vonta meg a vállát Niall.
- Ja, mert megdugnád - nevetett Liam.
- We can't stop, and we won't stop, can't you see it's we who own the night, can't you see it we who 'bout that life - énekelte a szőkeség. Sophi-val egymásra néztünk. Az tuti, hogy valami van a levegőben, Niall hangja is egyszerűen elképesztő volt.
- Liam, te is énekelj valamit - szólaltam meg.
- Mi? Mégis miért? - húzta fel az egyik szemöldökét.
- Csak énekelj!
Elkezdett valamit dúdolászni.
- Ez hihetetlen - mosolyodtam el.
- Mi? - nézett rám Zayn.
- Mind az öten nagyon jól énekeltek! Louis-nak is olyan jó hangja van!
- Ennyit arról, hogy ne mondd el senkinek - sóhajtott.
- Énekeljetek valamit együtt! Kérlek! - nézett rajtuk végig Sophi. A srácok először nem tudták, mit tegyenek, de aztán elkezdték énekelni a Torn-t. Sophi-val csak álltunk és bámultunk.
- Te jó ég... hihetetlenül jók vagytok! - kezdtem el tapsolni.
- Nekem ilyen lányok csak ágyban szoktak mondani - mosolyodott el Zayn. - De az éneklést elfelejtjük, nem nekünk való.
- És ha... ha olyan számot írnánk, ami rólunk szól? Nem nyálas hülyeségeket, már bocs, Harry - fordult felé Niall -, hanem mondjuk valami rockosabbat.
- Nem rossz ötlet - gondolkodott el Liam. - Srácok, edzés után jöjjünk össze, és próbáljunk kitalálni valami számot.
- Szerintem ez nem jó ötlet - mondta Louis.
- Ne már, akár még híresekké is válhattok! - fordultam felé.
- És mi van, ha beégünk?
- Miről beszélsz? Jó hangotok van, és jól néztek ki! Manapság ennyi elég egy sztárnak - néztem rajtuk végig.
- Azt mondod, jól nézünk ki? - mosolyodott el Zayn kajánul, majd végignézett rajtam.
- Hé, Malik! - nézett rá Louis szúrósan.
- Jó, bocs - mosolygott, majd alig észrevehetően rám kacsintott.
- Szerintem meg kéne próbálnotok - néztem Louis-ra. - Csak egyszer.
Ránézett a srácokra, majd vissza rám.
- Na jó - mosolyodott el. - De most menjünk edzeni!
Bementek az öltözőbe, mi pedig Sophi-val leültünk egy padra a tornateremben.

*Sophi szemszöge*
Apa bejött a tornaterembe.
- Sziasztok! - jött oda hozzánk. - Jöttetek megnézni a srácokat?
- Aha - mosolyogtam. - Edzés után még egy kicsit maradunk.
- Oké, de hétre max érj haza!
- Rendben - forgattam meg a szemeimet.
Az edzés hamarosan elkezdődött.
- Gyerünk! Olyanok vagytok, mint a lányok! - kiabált nekik apa.
- Már bocs - álltam mellé. - De a lányok is lehetnek olyan jók a fociban, mint a fiúk.
- Sophi, szerintem ezt a témát hagyjuk - mosolygott Harry. - Ti, lányok másban vagytok jobbak.
- Harry tudja - nevetett az egyik srác, azt hiszem, Tom-nak hívják.
- Nem hiszed? Akkor figyelj - mentem oda, majd kivettem a labdát a kezéből. Kicsit arrébb álltam és elkezdtem dekázni.
- Nem is rossz - mosolygott Niall elismerően. Zayn odajött, hogy elvegye tőlem, de nem sikerült kicseleznie, majd egy nagyot rúgtam a labdába, és pont bement a kapuba. Harry-re néztem, akinek tátva maradt a szája.
- Sophi, nem is tudtam, hogy tudsz focizni - nézett rám.
- Sok mindent nem tudsz még rólam - mosolyogtam, mire a többi srác Úúúúúúzni kezdett.

***

Edzés után a srácokkal elmentünk Niall-ékhez a garázsba. Ott volt pár hangszer, és csend is, amire nagy szükség van ahhoz, hogy valaki dalt tudjon írni. Leültünk a régi, kicsit szakadt kanapéra és Niall a kezébe vette a gitárját.
- Oké, akkor magunkról... öm... húh... ez nehéz - sóhajtott Zayn. Mindenki ült, s a fejét törte. Egyetlen egy sor sem jutott eszükbe.
- Ne már, valamit az életetekről! - szólaltam meg.
- Csajozunk - vonta meg a vállát Liam. - Anyám néha mondja, hogy ne csajozzak annyit. Már azzal is fenyegetett, hogy orvoshoz visz - nevetett.
- Akkor ezt fogalmazd meg úgy, hogy rímeljen - néztem rá.
- Jó, öm...
Elkezdett gondolkodni, majd írni kezdett a kezében lévő papírra. Párszor firkált, de csak írt és írt.
- Hát, nem tudom - húzta a száját.
- Mutasd - vettem el tőle, majd elkezdtem olvasni. - My mother told me I should go and get some therapy, I asked the doctor can you find out what is wrong with me? I don't know why I wanna be with every girl I meet, I can't control it, yeah I know it's takin' over me.
- Ez jó, tetszik! - mondta Niall.
- Csak így tovább - adtam neki vissza a papírt, majd hátradőltem. Tudtam, hogy nagyon sok idő lesz, mire megírják a dalt, de türelmesen vártam.