26. fejezet - Siker?

Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm az előző fejezethez kapott komikat és pipákat! És mindenkinek nagyon boldog, sikerekben gazdag új évet szeretnék kívánni! Ezt a fejezetet nagyon rövidre tudtam írni, mert elég kevés volt az időm, de remélem azért tetszeni fog. Jó olvasást! :)

~E  

3 órán keresztül ültem egy helyben. 3 óra, és a dal megszületett. Az első számuk, az Alive.

- Hadd halljuk - néztem rájuk. Megköszörülték a torkukat, elhelyezkedtek és elénekelték az egyszerűen tökéletes dalt. Annyira illett hozzájuk, annyira rájuk vall.

- Srácok, ez egyszerűen... wow! - álltam fel. - Azt hiszem, hogy simán híresek lehetnétek! Gondoljatok bele... nem kell majd iskolába járnotok, mehettek turnékra és...

- Várj egy kicsit - szakított félbe Harry. - Írtunk egy dalt, de nem biztos, hogy sikeres lesz. És az se biztos, hogy híresek akarunk lenni.

Zayn felnevetett.

- Megőrültél? Haver, csajok mindenhol akik akarnak tőled valamit!

- Rock sztár akarok lenni! - kiáltott fel Niall, majd egy-egy ötöst adott mindegyik srácnak.

- Szerintem csak éljük az életünket. Majd jön minden magától, aztán vagy híresek leszünk, vagy nem - vonta meg a vállát Louis. - Bízzuk ezt a sorsra.

- Holnap beszélek az igazgatóval, hogy hol adhatjátok elő a dalt - kezdtem el járkálni jobbra-balra. - Leszek a menedzseretek, majd én megszervezek mindent.

- Haver, állítsd le a csajodat, kicsit sokat álmodik - nézett Liam Harry-re.

- Ha én nem lennék, ez a dal nem született volna meg, szóval fogd be! - néztem rá, mire felemelte mindkét kezét. - Akkor holnap ebédszünetben megbeszéljük - kaptam fel a táskámat.

- Várj édes, hazakísérlek! - jött utánam Harry.

- Sziasztok!

- Hali - jött a lelkes köszönés.

- Szerintem édes vagy, hogy ennyire törődsz velünk - fogta meg a kezemet Hazz.

- Köszi, hogy legalább te így gondolod - mosolyogtam rá.

- Mindenben támogatlak - állt meg, majd finoman megcsókolt.

- Szeretlek.

- Én is téged, kicsim.

***

Ebédszünetben odaültünk hozzájuk.

- Megbeszéltem az igazgatóval, ma délután a tornateremben előadjátok.

- Mi? Sophi, még zenekarunk sincs! Te jó ég! - fogta meg a fejét Niall.

- Megmondtam, hogy mindenről gondoskodom, nem? Lesz zenekarotok, órák után a tornaterembe megyünk. Egy órás próba, aztán jöhet a fellépés.

- Úgy érzem magam, mint egy sztár - sóhajtott Zayn. - Csak még a legjobb kimaradt.

- Mi? - nézett rá Niall. - A kaja, igaz?

- Nem, a csajok - mondta, mintha ez olyan természetes lenne.

- Ne aggódj, Zayn, a fellépés után kedvedre válogathatsz - mosolyogtam.

- Remélem is.

***

A próba egész jól ment. Igazából azt hittem, hogy nem fogják komolyan venni, de nagyon profik voltak.

- Ez eszméletlen! - tapsoltam, - Srácok, ti erre születtetek!

- Én még mindig jobban szeretek focizni - morogta Louis. Jobbnak láttam úgy tenni, mint aki nem hallotta.

- Készüljetek fel, pihenjetek, negyed óra és kezdés! - kiabáltam, majd Amy-vel leültünk egy kicsit.

- Nem vagy egy kicsit szigorú? - nézett rám.

- Nem! Ezt így kell, majd meglátod, hogy meglesz az eredménye - ittam bele a vízbe.

A tornaterembe egyre több diák lett, néhány tanár is megjelent, ami meglepett, de örültem neki.

- Sophi, azt hiszem... lámpalázam van - jött oda Harry.

- Édesem, ne legyen az! Nagyon jók vagytok - simítottam meg az arcát. - Fogd fel úgy, mint egy focimeccset. Akkor is sokan néznek, nem?

- De - sóhajtott, majd elmosolyodott. - Köszi.

Megcsókolt, majd beálltak.

- 3, 2, 1! - kiabáltam, majd megszólaltak a hangszerek. Kezdte Liam, jött Zayn, és így tovább. Mindenki tapsolt és éljenzett, imádták őket.

Ahogy vége lett a számnak, szinte lerohanták őket. Telefonszámokat, sőt, még autogramot is kértek tőlük. Hihetetlen, hogy ekkora sikert elértek.

- Kösz, Sophi - mosolygott rám Zayn, majd egy szöszivel az oldalán elment. Büszke voltam rájuk, tudtam, hogy sikerülni fog nekik.

- Annyira imádlak - ölelt meg szorosan Harry, majd fordult velem egyet. - Te vagy a világon a legjobb - nézett a szemembe és megcsókolt.

- Sophi, ez egyszerűen... wow! Köszi szépen! - ölelt meg Louis. - Nem hittem, hogy ekkora sikerünk lesz.

- Én megmondtam, hogy jók vagytok - mosolyogtam.

- Louis, gyere, megünnepeljük a sikeredet - kacsintott rá Amy, mire Louis elmosolyodott és kézen fogva elmentek. Niall és Liam is odajöttek.

- Nekem egy dolog nem tetszik - sóhajtott Liam.

- Mi? - néztem rá, mire elmosolyodott.

- Az, hogy még csak most tetted ezt velünk - ölelt meg szorosan. - Istenem, el se tudod képzelni, mennyire jól esett, ahogy mindenki tapsolt és... - nem fejezte be, mert egy csaj odajött.

- Szia Liam - mosolygott rá. - Eszméletlen voltál, van kedved elmenni valahova?

- Még szép! - mosolygott és elment a csajjal.

- Azt hiszem, megéheztem - indult el Niall, gondolom a büfébe.

- Harry, isteniek voltatok - jött oda az, akire egyáltalán nem számítottam.
- Köszi, Amber - mosolygott rá Harry.
- De tényleg, nem tudtam, hogy mind az öten tudtok énekelni. Szerintem sikeresek lesztek!
- Ezt már én is mondtam nekik - erőltettem egy mosolyt az arcomra Amber felé.
- Na mindegy. Ha gondolod, egy délután összefuthatunk.
- Rendben, majd beszélünk - mosolygott rá, majd a csaj elment.
- Mi? - néztem Harry-re mérgesen. - Hova mész te vele?
- Nyugi, ezt csak megszokásból mondtam. Ne legyél féltékeny, tudod, hogy nekem csak te vagy - ölelt meg. - Nem cserélnélek el senkivel, nem bolondultam meg.
- Jól teszed, Styles - nevettem, majd megcsókoltam.

***

Este úgy döntöttem, hogy egy hatalmas bulit tartok. Csak a bátyám volt otthon, apa egész éjszaka valami haverjánál volt. Este nyolcra meghívtam a srácokat is, s a legnagyobb meglepetésemre a ház percek alatt megtelt diákokkal. Szereztünk kaját, piát, és kezdődhetett a hatalmas buli.

*Harry szemszöge*
Épp iszogattam Louis-val, amikor odajött hozzám Lizzie.
- Van kedved táncolni? - mosolygott.
- Én? De hát mi már...
- Ne csináld már, csak egy tánc - vágott a szavamba, majd megfogta a kezemet és a tömegbe húzott, még ellenkezni se volt időm. Talán az alkohol miatt kicsit el is gyengültem.
Lizzie megfordult, és hát elég erotikusan kezdett el táncolni.
- Lizzie, mit csinálsz? - súgtam a fülébe, mire a fenekét nekem nyomta.
- Táncolok - mosolygott. Megfogta a kezemet, s végigvezette a combján, nekem pedig az akaratom ellenére beindult a fantáziám.
- Lizzie, ezt nem tehetem - távolodtam el tőle, de ő visszarántott magához, s közel hajolt az ajkaimhoz.
- Miért nem? Buli van, csak szórakozunk - meg akart csókolni, de most időben kapcsoltam és eltoltam magamtól.
- Ne haragudj, de nekem már ott van Sophi és nem akarom elveszíteni - néztem rá, majd visszamentem Louis-hoz iszogatni.