29. fejezet - Vigasztaló karok

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy hét közben nem hozom a részeket, de egyszerűen alig van szabadidőm. Tudom, hogy ez nem mentség, de remélem megértetek. Köszönöm a folyamatos támogatást, amit tőletek kapok, csodálatos érzés! Köszönöm, hogy vagytok nekem <3 A részről pedig annyit, hogy nem a legjobb, akármennyiszer átírtam, valami nem stimmel... Most ez nem jött össze, de a következőnél jobban fogok igyekezni és figyelni! Nem is húzom tovább, jó olvasást! :)

~E  

- Mikor lesz a következő számotok? - jött oda mosolyogva Amber. Szinte kirázott a hideg, ahogy Harry-re nézett.

- Következő szám? Fogalmam sincs - mosolygott rá Harry. - Amint lesz ihlet.

- Én már nagyon várom, szuperek vagytok! Ja, és még valami. Szeretném, ha ma délután eljönnétek megnézni. A tornateremben, azt hiszem az edzésetek után lesz egy táncverseny.

- Ott leszünk - mosolygott rá Louis, Amber szeme pedig felcsillant.

- Akkor majd ott találkozunk! - nézett rajtunk végig, majd elment. Nem feltűnően, de a srácok végignézték. Amy-t szemmel láthatólag nem zavarta, de engem nagyon. Egy kanál vízben meg tudtam volna fojtani.

- Mi lenne, ha írnánk egy dalt a kajáról? - gondolkozott el Niall, mire Zayn megütötte a tarkóját.

- A csajokról és a buliról kell írnunk. A legfontosabb dolgokról - mondta, közben egy szőke csajra kacsintott.

Nyugodtan ettünk tovább, amikor Scott odarontott.

- Hello mindenki - lökte arrébb egy kicsit Harry-t, majd közénk furakodott.

- Képzeld, a bandánk neve One Direction - mosolygott rá Niall izgatottan.

- One Direction? Nem rossz. Ki ötlete volt?

- Harry-é.

- Most, hogy így belegondolok, választhatnátok más nevet is. Mondjuk... lefektetem a haverom húgát - nézett rá, mire a srácok húú-zni kezdtek.

- Scott, hagyd már abba - löktem meg.

- De ha egyszer így van?! Sophi még csak 16 éves, nem fektethetted volna le! - kiabált, mire az egész ebédlőben csend lett. Mindenki minket nézett.

- Hadd csinálja azt, amit akar! Szeretjük egymást, és ennek már épp itt volt az ideje! - állt fel Harry, majd Scott is, én pedig csak a fejemet fogtam.

- Hagyjátok már abba - kiabált Niall. - Szerintetek ez Sophi-nak hogy esik?!

Mindketten rám néztek, majd Harry odajött hozzám.

- Jó, igaz, sajnálom Sophi - ölelt át hátulról.

- Semmi baj - simítottam meg a kezét.

***

Délután az edzésre én is elmentem. Tudtam, hogy apám Harry-t is és Scott-ot is ki fogja csinálni.

Az öltöző előtt vártam Harry-t, s pár perc múlva ki is jött.

- Előre is bocs, ha az apám totál kicsinál - néztem rá.

- Tudod, hogy imádok edzeni - mosolygott, majd átfogta a derekamat és megcsókolt. A hajába túrtam, ő pedig a falhoz nyomott.

- Styles, ez nyilvános hely - jött ki az öltözőből Scott. Harry elvált az ajkaimtól, de nem lépett el tőlem.

- Ne foglalkozz vele - néztem rá, ő pedig egy puszit adott az ajkaimra.

Sípszót hallottunk a tornateremből, ami azt jelentette, hogy apám megérkezett. A srácok felsorakoztak, én pedig leültem a padra és néztem őket.

- Mindenkinek 25 kör futás, Scott és Styles 2-2 súlyzóval!

Bementek a raktárba, majd kijöttek a súlyzókkal, s elkezdtek futni körbe-körbe. Már nézni is fárasztó volt, de tudtam, hogy ez még csak a kezdet. Apám nagyon kiakadt, Scott-ról ne is beszéljünk.

Az egész edzés abból állt, hogy a többiek csinálták a feladatokat, Harry és Scott pedig tripla annyit dolgoztak, mint a többiek.

Az edzés végén felálltam, és ki akartam menni, amikor apám utánam szólt.

- Sophi, maradj egy kicsit!

Nagyot sóhajtva megfordultam, s felkészültem a letolásra.

- Mégis hogy jutott eszedbe lefeküdni Styles-szal? - kérdezte halál nyugodtan, ami még ijesztőbb volt, mintha ordítozott volna.

- Szeretjük egymást, és már itt volt az ideje.

- De te még csak 16 vagy! - nézett rám.

- Felesleges neked magyarázkodnom, úgy sem értenéd meg. Életemben először szerelmes vagyok, és Harry-ért bármit megtennék!

- És ezt ő szépen ki is használja - vágott a szavamba. Itt nálam elszakadt a cérna.

- Megint kezded azt, amit a legelején?!

- Azt hittem, Styles tényleg jól bánik veled, de lefektetett! Ne csodálkozz, hogy ha ezek után csak úgy eldob - nézett rám, majd bement a tanári öltözőbe. Az öltöző ajtaja előtt megvártam Harry-t.

- Akkor maradunk megnézni Amber-t? - mosolygott. Ja, igen... Amber...

- Maradhatunk - vontam vállat, majd bementünk a tornaterembe, ahol az emberek már gyülekeztek.
Hamarosan elkezdődött a verseny. Jobbnál jobb táncosok voltak, fiúk és lányok egyaránt. Már egészen élveztem a versenyt, amikor mondták, hogy következik Amber Turner. Beállt, elkezdődött a zene, és elkezdte magát rázni. Harry-re nézve láttam, hogy csillogó szemekkel, mosolyogva nézi őt.

Egy örökké valóság volt, mire vége lett a számnak. Ő volt az utolsó versenyző, így a zsűri kért fél óra szünetet, hogy meghozzák a döntést. Harry felállt és odament Amber-höz. Próbáltam leolvasni a szájukról, hogy mit beszélnek, de nem sikerült. Csak azt láttam, hogy folyamatosan mosolyognak.
- Szia - ült mellém Niall. - Minden rendben? Kicsit feszültnek tűnsz.
- Persze, minden a legnagyobb rendben - mondtam monoton hangon, s még mindig Harry-éket néztem.
- Nem úgy tűnik. Elmondhatod, mi bánt.
Ránéztem, majd sóhajtottam egy nagyot.
- Szerintem Harry-nek bejön Amber, és ez nyilvánvalóan kölcsönös - hajtottam le a fejemet.
- Ne is foglalkozz vele, Harry szeret téged, Amber pedig csak egy csaj, akit mindenki megbámul.
- Gondolod? - néztem rá.
- Persze! És egyébként is... Harry hülye lenne, ha elhagyna téged miatta. Ezerszer jobb vagy, mint ő - mosolygott.
- Köszi, Niall - öleltem őt meg, s megsimította a hátamat. Elengedtem őt, majd Harry-ék felé fordultam. Amit láttam, az lesokkolt. Amber bájosan mosolygott rá, majd megcsókolta, Harry pedig nem tiltakozott, egyből visszacsókolta. Sikítani tudtam volna, de túlságosan is le voltam sokkolva.
- Sophi, szerintem csak...
- Csak igazam volt - könnyeztem be, majd felálltam és kiszaladtam a folyosóra. A könnyek patakokban folytak le az arcomon, s a fal mellett lecsúszva a földre ültem. A lábamat felhúztam, s a fejemet a térdemre hajtottam. Nem bírtam abbahagyni a sírást.
Éreztem, hogy valaki megsimítja a karomat. Lassan felemeltem a fejemet, Niall guggolt előttem.
- Miért csinálja ezt? - szipogtam. - Ha nem vagyok neki elég jó, akkor mondja meg.
- Ssss, ne sírj - ült mellém, s magához ölelt. - Minden rendben lesz.
- Nem, Niall... Harry már másodszor csalt meg, de azt mondta, hogy szeret. Én már nem tudom, mit higgyek.
- Figyelj - emelte fel a fejemet az államnál fogva. - Te egy gyönyörű és kedves lány vagy. Ha ez Harry-nek nem kell, akkor megérdemli. És nem éri meg, hogy miatta sírj, rendben? - törölte le a könnyeket az arcomról.
- Rendben - sóhajtottam.
- Most pedig maradj mozdulatlan - suttogta. Nem értettem, mit akart. Lassan az ajkaim felé közelített. Már csak pár milliméter volt, amikor Harry megjelent.
- Te meg mi a szart művelsz?! - ordított Niall-re.
- Én mit művelek?! Te mit művelsz?! - állt fel, majd én is és Harry elé álltam.
- Te sírtál? Mit csinált veled Niall? - nézett rám, majd Niall-re idegesen, és újra rám.
- Ő semmit, de te... te egy rohadék vagy, érted?! - szökött ki egy újabb könnycsepp a szememből.
- Mi? - nézett rám, de láttam rajta, hogy tudja, miről beszélek.
- A kis Amber, ugye? Nem hiszem el, hogy megcsaltál... megint!
Ki akartam kerülni, de megfogta a karomat.
- Sophi, fogalmam sincs mi történt, én nem akartam!
- Komolyan ilyen dumával jössz?! Hagyj békén, jó? - néztem rá könnyes szemekkel, majd ott hagytam őt.