31. fejezet - Rosszfiú

Sziasztok! Volt egy kis időm, szóval megírtam a 31. fejezetet, bár nem lett olyan hosszú. Még annyit szeretnék kérni tőletek, hogy nézzetek be ---> Girls in London Brittany-val írjuk ketten, és ha tetszik, iratkozzatok föl! Valamint köszönöm a folyamatos támogatást, amit tőletek kapok! Remélem tetszeni fog a fejezet. Jó olvasást! :)

~E  

*Sophi szemszöge*

Reggel a szekrényem előtt álltam, és Niall-t vártam, amikor azt vettem észre, hogy a lányok a folyosó végére szaladnak. Nem tudtam, hogy mi lehet ott olyan érdekes, de nem is nagyon izgatott.

Pár perc múlva megláttam Harry-t, amint kijön a tömegből. Teljesen más volt, tetőtől talpig feketét viselt, és sugárzott belőle valami rossz.

Egy magabiztos mosollyal sétált oda hozzám, majd lazán a szekrénynek támaszkodott, és zsebre tette a kezét.

- Szia, cica.

- Helló - köszöntem neki vissza egy kicsit gorombán, de a szememet nem tudtam levenni róla. - Mi ez a cucc?

- Tetszik? Úgy döntöttem, stílust váltok - vont lazán vállat.

- Nekem aztán tök mindegy - mondtam egyhangúan, s magam elé bámultam.

- Délután eljöhetnél az edzésre.

- Elmegyek, de nem miattad. Niall miatt.

Kínosan felnevetett, majd elém állt. Végignéztem rajta, majd az alsó ajkamba haraptam. A rosszfiús külső miatt beindult a fantáziám.

- Niall nem érhet hozzád - támaszkodott meg a fejem mellett, s az arca 5 centire volt az enyémtől. - Rajtam kívül senki nem érhet hozzád.

- Azt majd én eldöntöm - néztem rá. A testével közelebb jött, s a szekrénynek nyomott, a testrészeink érintkeztek.

- Az enyém vagy, baby, és ezt mindenki tudja. Nem vehet el tőlem senki, érted? Senki - nézett végig a szemembe.

- Már nem vagyok a tiéd, rémlik? Megcsaltál - fordítottam oldalra a fejemet, de ő megfogta az arcomat, s kényszerített, hogy ránézzek.

- Hatalmas hiba volt. De nem veszítettelek el, mert szeretsz, és én is téged.

Megforgattam a szememet.

- Engedj el - néztem a kezére, ami körbe fogott.

- Egy csókért - mosolygott féloldalasan.

- Csókolgasd Amber-t - vágtam hozzá, mire felnevetett.

- Édes vagy, amikor idegeskedsz - közelített felém. Nyeltem egy nagyot, s az ajkaira néztem, amik egyre közelebb kerültek az enyémekhez.

- Styles! - hallottam a bátyám ideges kiabálását, majd hangos lépteit. - Szállj le a húgomról - fogta meg a vállát, és ellökte.

- Mert ha nem, mi lesz?!
- Kicsinállak - nézett rá Scott dühös fejjel. Tudtam, hogy ha nem szólok közbe, verekedni fognak.

- Hagyjátok abba - álltam közéjük. - Scott, köszi, de majd én elintézem - néztem rá.

- Ja, azt látom. Majdnem lesmárolt, tegnap meg még miatta sírtál, törpe!

Lassan már az egész folyosó minket bámult, s Niall is megérkezett.

- Minden rendben? - jött oda hozzám.

- Persze, csak egy kicsit összekaptak - néztem Harry-ékre.

*Harry szemszöge*

Lehet, hogy Zayn-nek igaza van, és ezzel a stílusváltással vissza tudom szerezni Sophi-t. Ráadásul még élvezem is. Ha Scott nem avatkozik bele, simán megcsókolom.

- Na, hogy ment? - jött oda hozzám Zayn.

- Majdnem megcsókoltam, csak aztán odajött az az idióta Thomson.

- Az gáz.

- Ja... Nekik miért megy ilyen egyszerűen? - néztem Louis-ékra, akik szenvedélyesen csókolóztak. Látszott, hogy mindketten boldogok.

- Mert Louis nem smárolgat más csajokkal - ütögette meg a vállamat. Jó, igaza van, megcsaltam őt, de csak egy csók volt! Miért kell ebből ekkora ügyet csinálni?

Louis elköszönt Amy-től, majd odajött hozzánk.

- Haver, hallom, mi történt - nézett rám.

- Szuper, már mindenki tudja - forgattam meg a szememet.

- Ja, és... mi ez a cucc? - nézett rajtam végig.

- Zayn segít, hogy visszaszerezzem Sophi-t. Szerinte a lányok a rosszfiúkra buknak. Lehet benne valami, mert simán megcsókoltam volna, csak Thomson közbeszólt.

- Azt hallottam, Sophi most Niall-el van, nem?

- De igen... de már nem sokáig, mert visszaszerzem őt - mondtam magabiztosan.

- Sok sikert - ütögette meg a vállamat.

- Amúgy nektek miért megy ilyen egyszerűen? - néztem rá.

- Mert nem parázunk rá, csak boldogok vagyunk és lazán éljük az életünket. Ez Amy-nek is jó, és nekem is. Ja, és nem smárolgatok más csajokkal - mosolygott rám, majd elment.

*Amber szemszöge*
Amióta smároltam Harry-vel, mindenki erről beszél. Sophi egyenesen utál engem, ahogy Lizzie is, ugyanis ő magának akarta Harry-t. Hát, ezzel elkésett.
Az egyik szünetben a folyosón sétálgattam, amikor összefutottam Harry-vel.
- Szia - mosolyogtam rá, majd végignéztem rajta. Nagyon szexi volt a rosszfiús külsejével.
- Figyu - nézett rám. - Ami történt, azt felejtsd el, nem jelent semmit.
- Ne csináld már, mindketten élveztük!
- Az lehet, de akkor se jelent semmit. Elveszítettem emiatt Sophi-t, úgyhogy megbántam. Szóval bocs, helló - ment el. Tudtam, hogy ez lesz, túlságosan is kötődik Sophi-hoz. Csak azt nem értem, mit eszik rajta. Mármint olyan fiatal, én pedig elég idős vagyok hozzá.
- Na, mi az? - jött oda Lizzie. - Téged is kikosarazott?
- Valamiért odáig van ezért a Sophi-ért.
- Ja, nem is értem - húzta a száját. - De azt hiszem, neked meg nekem közös a célunk, nem? - mosolygott gonoszul.
- Mire gondolsz?
- Tüntessük el Sophi-t az útból, aztán ketten maradunk, és majd meglátjuk, Harry kit választ. A lényeg, hogy ez a csaj eltűnjön. Valahogy az életébe kell férkőzni, és megtudni minden kis titkát - gondolkodott el.
- Mi lenne, ha összejönnék a bátyjával? - néztem rá. - Végül is egész helyes, és így közelebb lennénk Sophi-hoz.
- Nem is rossz ötlet - mosolygott. - Szerintem te meg én nagyon jóban lehetnénk.
- Ja, szerintem is!