35. fejezet - Tisztázzuk

Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen későn hozom, de csak most volt rá időm. Remélem tetszeni fog, jó olvasást! :)

~E  

Futottam, amerre láttam. A könnyek csípték a szememet, nagyon rosszul éreztem magam. Niall-t is megbántottam, és azt sem tudom, hogy Harry-vel mit akarok.

Hazaszaladtam, köszönés nélkül felrohantam a szobámba, becsaptam magam után az ajtót, s a párnák közé vetettem magam. Hangosan sírni kezdtem, percekig abba se tudtam hagyni.

- Héj, minden rendben? - jött be Scott. Nem válaszoltam, csak hanyatt fordultam, s letöröltem a könnyeimet. - Mi történt?

Nyeltem egy nagyot, majd lassan felültem, s megfogtam a fejemet.

- Megcsókoltam Harry-t, Niall szeme láttára.

- Hogy mit csináltál?! - förmedt rám, amitől csak még jobban sírtam. - Mégis miért csókoltad meg?

- Énekelt nekem - néztem rá könnyes szemekkel. - Azt mondta, szeret. Az a helyzet, hogy én is őt...

- Hazudik - közölte egyszerűen. - Ne higgy neki, nem mond igazat.

- Honnan veszed? - szipogtam.

- Ismerem Styles-t. Nem szeret téged, és kár lenne miatta elhagyni Niall-t. Csak még egy éjszakát akar tőled.

- Kösz, ezt tényleg jól esik hallani...

- Jó, bocs. De ez az igazság - nézett rám, majd felállt, és kiment. Az ablakhoz ültem, és bámultam kifelé, mikor megszólalt mellettem a telefonom. Harry neve villogott a kijelzőn. Sóhajtottam egy nagyot, majd felvettem.

- Sophi, jól vagy? - szólt bele aggódó hangon.

- Igen... azt hiszem.

- Hol vagy?

- Itthon - csavargattam a hajamat. A hangja melegséggel töltött el, és jól esett, hogy aggódik értem.

- Átmegyek - tette le a telefont. Akartam volna mondani, hogy Scott miatt nem jó ötlet, de addigra már megszakadt a vonal.

Nem telt el 10 perc, hallottam, hogy nyílik a szobám ajtaja. Odanéztem, s Harry lépett be rajta egy halvány mosollyal. Felálltam, odamentem hozzá, és szorosan megöleltem. Fogalmam sincs, hogy miért tettem, de nagyon jól esett.

- Jól vagy, kicsim? - adott egy puszit a fejem tetejére.

- Szeretlek, Harry - néztem fel rá. - Nem akarlak elhagyni.

- Nem fogsz - simította meg az arcomat, majd lassan megcsókolt. Visszacsókoltam, majd abban a pillanatban a bátyám berontott.

- Mi a francot műveltek?! Azonnal szállj le a húgomról! - nézett dühösen Harry-re.

- Mert ha nem?

- Kitépem a beledet - préselte ki a fogai között a szavakat.

- Scott, állj már le - néztem rá komolyan. - Hagyj minket békén!

- Most mivel etetted, hm? - ment közelebb Harry-hez.

- Semmivel. Elmondtam neki, hogy mit érzek. Ennyi. De állítsd le magad, nem akarok balhét.

- Most azonnal menj innen - mondta halkan, de idegesen. Ez a legijesztőbb.

- Mi történik itt? - jött be apa is. Szuper... - Styles?

- Apa, hagyjatok már minket, könyörgöm - néztem rá. - Menjetek ki.

- Én most megyek, majd holnap beszélünk - adott Harry egy csókot, majd kikerülte a bátyámékat és elment.

- Most örültök? - feküdtem le az ágyra, s a kezembe vettem a telefont.

- Most Niall-el mi lesz? Ő tényleg szeret téged és jól is bánik veled - ült le mellém Scott.

- Ah - sóhajtottam. - Majd... holnap beszélek vele.

- Miért pont Harry-t akarod?

- Fogalmam sincs... van benne valami, érzem, hogy nekem ő kell. De ezt a beszélgetést zárjuk le. Nekem Harry kell és kész.

Kivette a telefont a kezemből, majd kényelmesen lefeküdt mellettem.

- Most meg mit akarsz? - húztam fel a szemöldököm, s félig felkönyököltem.

- Várom, hogy azt mondd, nekem van igazam, és Niall-el maradsz - bámulta a plafont.

- Pff... arra várhatsz - fordultam el.

- Nem szereted Niall-t? - szólalt meg egy kis idő múlva.

- De... Azt hiszem, hogy szeretem, de Harry iránt olyat érzek, amit nem tudok megfogalmazni.

Scott nagy sóhajtását hallottam, majd éreztem, hogy feláll mellőlem, s kimegy, én pedig lassan álomba merültem.

*Amy szemszöge*

Reggel szokás szerint Louis-val mentem iskolába. Ujjaink össze voltak kulcsolva. Úgy örülök, hogy van nekem.

- Ma este nem megyünk el valahova? - szólalt meg. - Rég buliztunk - mosolygott.

- Tőlem mehetünk.

- Király, akkor este elmegyek érted!

Lassan megérkeztünk az iskolába.

- Majs találkozunk, szia, édes - csókolt meg.

- Szia - mosolyogtam rá, miközben elengedte a kezemet, s elment a másik irányba.

- Amy, szia - jött oda Sophi kisírt szemekkel.

- Szia, mi a baj? - öleltem meg.

- Beszélnünk kell, gyere velem - fogta meg a kezemet, s behúzott a mosdóba. Kiküldte azokat, akik ott voltak, majd idegesen jobbra-balra járkálva elkezdte mesélni, hogy mi történt vele.

- Szóval... tegnap megcsókoltam Harry-t. De annyira jó volt, tényleg. Aztán megláttam Niall-t, hogy szomorúan állt és minket nézett. Teljesen összezavarodtam, hazaszaladtam, és sírni kezdtem. Időközben rájöttem, hogy szeretem Niall-t, de amit Harry iránt érzek, az túl erős. Nem is tudom megfogalmazni... Na, mindegy, a lényeg, hogy utána Harry átjött. Fogalmam sincs, hogy miért, de megöleltem őt. Annyira jól esett - sóhajtott, s megállt egy helyben. Egy darabig csak maga elé bámult, én pedig türelmesen vártam. - Újra csókolóztunk. Mondtam neki, hogy nem akarom őt elhagyni. Aztán Scott megkérdezte tőlem, hogy most mi lesz Niall-el.

Rám nézett, s nyelt egy nagyot.

- Hát... beszélned kell vele, az biztos.

- Jó, de mit mondjak neki? Azt, hogy bocsi, de Harry-vel akarok lenni?

- Csak mondd el neki szépen, hogy mit érzel - néztem rá.

- A következő szünetben beszélek vele - sóhajtott, majd becsöngettek, s elmentünk órára.

*Sophi szemszöge*

Mikor hallottam a kicsöngőt, a gyomrom görcsbe szorult. Tudtam, hogy hamarosan egy nehéz beszélgetés veszi kezdetét.

Kimentem a folyosóra, s pont összetalálkoztam Niall-el.

- Beszélhetnénk? - néztem rá.

- Nem kell mondanod, tudom, hogy mit akarsz - sóhajtott. - Megértem, hogy Harry-t választod.

- Túlságosan szeretem... - néztem a földre.

- Héj, emiatt ne szomorkodj - emelte fel a fejemet, és a szemembe nézett. - Szeretném, ha boldog lennél.

- Niall, még valamit mondanom kell - nyeltem egyet. - Én... szeretlek. Csak Harry-t nem tudom kiverni a fejemből.

- Tudod, hogy én is szeretlek. Épp ezért engedlek el - erőltetett egy halvány mosolyt. Láttam a szemében a mérhetetlen fájdalmat, amit tudtam, hogy én okoztam. Ez szörnyű érzés.

Megöleltem őt, s hallottam, hogy nagyot sóhajt. Megsimította a hátamat, majd elengedett. Lassan végignézett rajtam, majd kikerült, s elment...