36. fejezet - Örökre veled

Sziasztok! Meghoztam a 36. fejezetet. Még nagy részben Harry-ékről van szó, de Louis és Amy között is hamarosan bonyodalom lesz. Nem lett túl hosszú a rész de azért remélem tetszeni fog, jó olvasást! :)

~E

Két kezet éreztem a derekamon, majd egy testet, ami hátulról hozzám simul.

- Szia, édesem - csókolta meg a nyakamat puha ajkaival.

- Szia - mosolyodtam el, majd megfordultam, s Harry gyönyörű szemeibe néztem. Megcsókoltam, ő pedig közel húzott magához.

- Hm. Ez már nagyon hiányzott - mosolygott. Az én arcomról a mosoly rögtön lefagyott, ahogy Scott és Amber kézen fogva jöttek oda hozzánk, Lizzie Amber mellett caplatott. Megforgattam a szememet, és Harry összekulcsolta az ujjainkat.

- Sziasztok - köszönt fülig érő vigyorral Amber.

- Nem is tudtam, hogy barátokat váltottál - néztem gúnyosan a bátyámra.

- Nyugi, törpe. Nekem se tetszik a pasid - vonta meg a vállát.

- Még szerencse, hogy nem neked kell, hogy tetszek - húzott magához közelebb Harry, és egy puszit adott a homlokomra.

- Csak aztán ha újra csalódsz benne, nekem ne siránkozz - ment el mellettem a bátyám, és kézen fogva húzta maga után Amber-t, aki rákacsintott Harry-re.

- Láttad ezt? - nyitottam nagyra a szememet.

- Mit? - nézett le rám Harry.

- Amber rád kacsintott! Várjunk csak... ő téged akar, és Scott-ot csak kihasználja
- Nyugi, nincs semmi baj, jó? - simította meg az arcomat. - A bátyád majd rájön, engem pedig úgysem kap meg - adott nekem egy csókot. - Örökre veled maradok, kicsim.
Szavai melegséggel árasztották el a szívemet, és elmosolyodtam. Talán most már igazán boldog lehetek.

*Amber szemszöge*
- Ne törődj a húgommal - nézett a szemembe Scott. - Az a lényeg, hogy én kedvellek. Az nem számít, ő mit gondol.
- Édes vagy - mosolyogtam rá, majd megcsókoltam.
- Most megyek órára, majd találkozunk. Sziasztok - mosolygott, és elment.
- Ha nem tudnám, azt hinném, totál odavagy érte - nézett rám Lizzie.
- Helyes srác. Kedvelem is, de nekem Harry kell, te is tudod. És nem kell sok, hogy megszerezzem.
- Hú, de magabiztos valaki - mosolygott. - Amúgy ma este nem megyünk el valahova? Semmi kedvem otthon ülni.
- Gyere át hozzánk, csapunk egy csajos estét.
- Szuper - mosolygott.
Lassan elmentünk órára, ahol a tanár unalmas fecsegését hallgattuk. Ha Harry nem lenne, tuti, hogy nem járnék suliba. És Scott... Ő is egész helyes, és sajnálom is, amiért így kihasználom, de nekem Harry-t meg kell szereznem bármi áron.
Ahogy kicsengettek, és kimentem a folyosóra, összetalálkoztam Harry-vel.
- Szia - mosolyogtam rá.
Sóhajtott egy nagyot, és lassan közelebb jött hozzám
- Mit akarsz tőlem?
- Semmit, csak köszöntem, már az is baj? Miért, te akarsz valamit tőlem? - néztem az ajkaira, s elmosolyodtam.
- Igen, akarok. Azt, hogy végre leszállj rólam. Soha nem jönnék veled össze - közölte egyszerűen.
Várd csak ki a végét...
- Nekem most már ott van Scott, tudod - néztem fel rá.
- Tudom. Legyél vele boldog - fordult el, és elment. Végignéztem alakján, majd elmosolyodtam.

*Amy szemszöge*
Suli után, ahogy kiléptem a kapun, Louis megfogta a kezemet, és magához húzott. Finoman megcsókolt, s rám mosolygott.
- Mehetünk? - nézett le rám.
- Igen - mosolyogtam, és összekulcsolta az ujjainkat.
- Sziasztok - köszönt mosolyogva Harry, aki büszkén fogta Sophi kezét.
- Újra dúl a love? - nevetett kicsit Louis.
- Aha - mondta mosolyogva Sophi, és Harry arcára adott egy puszit. Rég láttam őt ilyen boldognak.
- Ma este megyünk egy kicsit szórakozni, ti nem jöttök? - kérdeztem.
- Mit gondolsz, édesem? - nézett le Harry Sophi-ra.
- Tőlem mehetünk!
- Szuper, akkor 8-kor a Funkyba - mosolygott Louis, majd a kezemet fogva elindult, én pedig utána.
Louis hazakísért, majd ő is hazament, hogy átöltözzön. 7-re eljött értem, és együtt mentünk el a Funky Buddha-ba.
- Iszunk valamit? - nézett rám.
- Aha, ihatunk.
Leültünk a pulthoz, Louis rendelt piát, majd megkaptuk, és egyszerre behúztuk.
- Én kérek még egyet - szóltam a pultosnak.
- Nem lesz sok? - nézett rám Louis.
- Nem, nyugi - mosolyogtam, majd megkaptam a következőt, és azt is behúztam. Utána már nem számoltam, mennyit, de elég sokat ittam. Annyit, hogy egy órán belül totál kiütöttem magam...