49. fejezet - Secret

Sziasztok! :) Itt is vagyok a 49. fejezettel. Sajnálom, hogy ennyire rövid lett, de sajnos még tanulnom kell. Jön az év vége, és a jegyeim nem túl fényesek... :$ Remélem ezért a hossza ellenére tetszeni fog, jó olvasást! :)

~E

Harry ugyan nehezen, de rá tudta venni az anyukáját, hogy átjöjjön. Mikor csengettek, az ajtóhoz rohantam és kinyitottam.
- Jó napot - mosolyogtam Anne-re.
- Szia, öm... miért hívtatok át? - fürkészte az arcomat.
- Jöjjön be - álltam félre, egy kis hezitálás után bejött és beinvitáltam őt a nappaliba, ahol apa nézte a tévét. Ahogy meglátták egymást, szinte lefagytak. Harry-vel egymásra néztünk, majd leültettem Anne-t.
- Sophi, mi ez az egész? - nyelt egy nagyot apa.
- Meg kell beszélnetek ezt a dolgot - néztem rá. - És nem lehet, hogy mi miattatok nem lehetünk együtt.
- Harry, megmondtam neked, hogy ne találkozz többet ezzel a lánnyal - súgta neki Anne, bár én is hallottam. Őszintén egy kicsit rosszul esett, de próbáltam nem törődni vele.
- Na jó - sóhajtott Harry. - Anya, én szeretem Sophi-t és nem érdekel, hogy nektek milyen baromságaitok voltak. Nem ránk tartozik. Plusz, ez már több, mint 30 éve történt! Könyörgöm, felejtsétek már el!
- Nem könnyű elfelejteni azt, hogy megerőszakoltak.
- Részeg voltam! - háborodott fel apa.
- Az nem mentség! - emelte fel a hangját Anne, Harry-vel megszeppenve néztük. - John, van még valami, amit nem mondtam el - sóhajtott.
- Mit?
- Akkor... miután megtörtént, én... én teherbe estem - nézett rá és nyel egy nagyot. Apa lesápadt.
- Hogy.. hogy mi? És mi lett a gyerekkel?
- Egészséges, mint a makk.
- Várj, úgy érted... Gemma az? Gemma a lányom?
Anne kicsiket bólintott. Magam elé meredtem, próbáltam felfogni a történteket, de nehezen ment. Ezek szerint Gemma a féltestvérem, ahogy Harry-nek is.
- És ezt mégis mikor akartad velem megosztani?! - kiabált Harry Anne-re, aki szemlesütve sóhajtott. - Gemma tudja?
- Még nem...
- Szóval egy életen át hazudtál nekünk - nevetett fel kínosan. - Szép... Csalódtam benned, anya - viharzott ki a házból és becsapta maga után az ajtót.


*Harry szemszöge*
Rohantam egyenesen haza, s berontottam a nővérem szobájába.
- Mi van? - nézett rám felvont szemöldökkel.
- Anya hazudott nekünk - fújtam ki mérgesen a levegőt.
- Miben?
- Még régen megerőszakolta őt Sophi apja...
- Mi van?! - kerekedtek ki a szemei és felállt az ágyról.
- És ekkor lett anya terhes veled - néztem rá.
- Hogy... hogy micsoda? Az én apám... az edző? Nem, az nem lehet - túrt idegesen a hajába.
- Gem, ez az igazság - hajtottam le a fejem és becsuktam a szemem.
- Akkor most Sophi meg én testvérek vagyunk? - nyelt egy nagyot. Kicsiket bólintottam és lassan ránéztem.
- Harry, itt vagy? - jött be anya lihegve.
- Anya? Mikor akartad elmondani, hogy az apám nem az, akit én hittem? - csuklott meg a nővérem hangja.
- Kicsim, én...
- Hazudtál. Azt mondtad, azért szültél olyan korán, mert elég érettnek érezted magad a gyerekneveléshez.
Anya szeme bekönnyezett, s kicsit Gemma-é is. Megszeppenve néztem mindkettőjükre.
- Csak biológiailag ő az apád.
- Ez nem magyarázat. Elmondhattad volna!
- Sajnálom! Tényleg, nem gondolkodtam, csak... csak azt akartam, hogy normális családban nőj fel - kezdett el sírni. Gemma-val egymásra néztünk, majd újra anyára.
- Jó, és... és ezért én miért ne lehetnék Sophi-val? - kérdeztem.
- Mert ez túl bonyolult. Így... rokonok vagytok.
- Jó, de nem vérszerinti - magyaráztam.
- Nem baj, kicsim, akkor se. Sajnálom.
- A saját életed után az enyémet is el akarod rontani? - vágtam hozzá meggondolatlanul a szavakat, majd a szobámba rohantam. Levágódtam az ágyra, s csörögni kezdett a telefonom. - Tessék? - vettem fel idegesen.
- Szia, Louis vagyok. Sophi-val nem jöttök el a vidámparkba? Amy-vel épp oda tar...
- Louis, ez most nem megy - vágtam közbe.
- Miért, történt valami?
- Nem telefon téma, majd megbeszéljük, jó?
- Este gyertek át hozzám. Megiszunk valamit, és akkor elmesélheted.
- Oké. Akkor este - tettem le és gondolkozni kezdtem az életemen a plafont bámulva.