50. fejezet - Mindentől távol

Sziasztok! :) Meg is hoztam az 50. fejezetet. Ez elég furcsa, hogy már itt tartok, mert azt hittem, a 20. fejezet után nem lesz már ötletem. De itt vagyok, és még bőven van ötletem! Köszönöm az eddigi folyamatos támogatást, imádlak Titeket <3 Remélem tetszeni fog a fejezet, jó olvasást! :)

~E

*Amy szemszöge*

- Louis, ne csináld, Sophi-ék mindjárt itt lesznek - nevettem halkan, miközben Louis ajkai a nyakamra tapadtak és lágyan csókolgatta a bőrömet.

- Mmm... de utána nem úszod meg - jelent meg egy huncut mosoly az arcán, s szenvedélyesen megcsókolt. Kezemet az arcára tettem, s mikor kezdtünk belemélyülni, csengettek. Ajkaink lassan elváltak, rám mosolygott, majd felálltunk és Louis kinyitotta az ajtót.

- Sziasztok - állt félre, s Harry-ék bejöttek. Láttam, hogy valami nagyon nincs rendben, bementünk a nappaliba és leültünk.

- Na, meséljetek - dőlt hátra Louis.

- Apám megerőszakolta Anne-t - fújta ki mérgesen a levegőt Sophi. - Még nagyon régen. És kiderült, hogy akkor Anne terhes maradt...

- Mi?! Testvérek vagytok?! - kerekedett ki a szemem.

- Nem, Gemma a testvérem. Mármint a féltestvérem, és ezek szerint Harry-nek is.

- Hú öreg, ez.... azta - Louis csak ennyit tudott mondani.

- Durva, mi? Anyám egész életemben hazudott nekem és Gemma-nak - mérgelődött Harry, s átölelte Sophi-t.

- Csak lazuljatok - állt fel Louis, kiment a konyhába és hozott egy üveg vodkát és négy poharat. Mindenkinek töltött, s szinte egyszerre behúztuk.

- És most mit akartok csinálni? Mármint, ugye ettől még együtt maradtok? - néztem rájuk.

- Persze, hogy együtt maradunk. Sophi-t nem vehetik el tőlem. És már tudom is, hogy mit fogok tenni.

- Mit? - emelte rá tekintetét Sophi, de Harry csak elmosolyodott.

- Louis, gyere velem, segítened kell - állt fel, és kihúzta őt.

- Pasik... Kíváncsi vagyok, most milyen marhaságot talál ki - nevetett halkan Sophi.

- Addig is, csináljunk valami csajos programot. Benne vagy? - mosolyogtam.

- Benne - mosolygott.

Már olyan rég volt egy csajos esténk, így mindenféle baromságot csináltunk. Körmöt festettünk, nyálas filmeket néztünk, és kivasaltuk egymás haját, valamint a legfontosabb dolog, kibeszéltük a pasikat.

*Sophi szemszöge*

Már majdnem 11 óra volt, amikor Harry-ék végre visszajöttek.

- Fhu, mi ez a körömlakk szag? - fintorgott Louis.

- Ez körömlakk, édesem - nevetett Amy és egy csókot adott Louis-nak.

- Sophi, gyere csak, kicsim - mosolygott édesen Harry. - Van egy meglepetésem.

- Félnem kellene? - nevettem kicsit, s odamentem hozzá.

- Louis segített megszervezni az utat.

- Milyen utat? - ráncoltam a homlokom.

- Holnap kora reggel indulunk Floridába.

A szemeim kikerekedtek, vártam, hogy mikor neveti el magát, hogy ez csak egy vicc. De mosolyogva várta a válaszomat, vagy valamilyen reakciómat.

- Most ez komoly?

- Igen. Csak te és én a napfényes Floridában - fogta át a derekamat. - Mindentől távol - döntötte a homlokát az enyémnek.

- Nem tudom, Harry. Én még 18 se vagyok!

- Vigyázok rád - mosolygott.

- És az iskola? - na jó, ezt én se gondolhattam komolyan. - És a One Direction?

- Ezt csak buliból csináltuk, és nem is vagyunk annyira híresek.

- Nem tudom - sóhajtottam.

- Csak gondolj bele! Florida, napsütés, semmi iskola, nincsenek tanárok és szülők, akik beleszólnak az életünkbe!

Elmosolyodtam, bele gondolva tényleg nagyon jól hangzik.

- Akkor? - adott egy puszit az arcomra. - Holnap hajnalban indulhatunk?

Mélyen beszívtam a levegőt, majd határozottan bólintottam.

- De jó! - ölelt magához szorosan. - Istenem, de jó lesz! - simogatta a hátamat.

***

Miután hazaértünk, aludtam pár órát, s kora hajnalban bepakoltam a bőröndbe minden fontos dolgot. Halkan leosontam, és írtam egy levelet apáéknak: 

Szia Apa! Amikor ezt olvasod, én már Harry-vel 

repülök Florida felé. Ne aggódj, és ne keress! 

Vigyázz Scott-ra! Puszi!

Harry már a ház előtt állt.

- Szia - húzott magához egy csókért. - Kész vagy?

- Azt hiszem - mosolyodtam el. Bepakoltunk a kocsiba, és elmentünk a reptérre. Még volt 30 perc az indulásig, így leültünk. Harry a kezét a térdemre tette, s nyugtatóan simogatott. - Anyukádnak szóltál?

- Dehogy szóltam. Hagytam üzenetet. Ha megmondtam volna, akkor visszatart, azt pedig nem akarom. Ne aggódj, kicsim, nem lesz semmi gond - adott a homlokomra egy puszit.

- És meddig leszünk Floridában?

- Ameddig jól érezzük magunkat. Én akár örökre ott maradnék, ha te ott vagy velem.

- Édes vagy - mosolyodtam el, és egy csókot nyomtam az ajkaira. Minél jobban telt az idő, annál jobban izgultam. Mégis csak itt kell hagynom Londont, a barátaimat és a családomat. Ez nagy változás. De legalább Ő itt van nekem.

- Gyere, menjünk - állt föl. Megfogtam a kezét, s elindultunk, a szívem majd' kiugrott a helyéről. Féltem is, és boldog is voltam egyszerre.