51. fejezet - Magunk mögött hagyni a problémát

Sziasztok! :) Itt is vagyok az újabb fejezettel. Köszönöm a türelmeteket! Mindenki saját felelősségre olvassa, 18+ - os rész is lesz benne! Mindenkinek kellemes nyarat kívánok. Jó olvasást :)

~E

Kivettünk egy hotelszobát. Még alig fogtam föl, hogy Floridában vagyunk. Az ablakhoz sétálva megtámaszkodtam a párkányon, és csak lestem kifelé az utcákra.

- Na, mi az? - lépett mögém Harry, hátulról átölelt és egy puszit adott a vállamra.

- Olyan furcsa ez az egész - sóhajtottam.

- Megbántad?

- Nem - mosolyodtam el halványan. - Jól esik magunk mögött hagyni az összes problémát. Örülök, hogy veled lehetek.

- Annak én is - súgta és a fejét a vállamra rakta. - De most már senki nem állhat közénk, senki nem szólhat bele az életünkbe, csak egymással foglalkozunk. Szeretlek.

- Én is szeretlek - fordultam felé és megcsókoltam. Kezét a derekamról a fenekemre csúsztatta, és szenvedélyesen csókolt tovább. Szinte forrt köztünk a levegő. Közelebb húzott magához, felemelt, és a falhoz nyomta a hátamat. Beletúrtam a tincsei közé, és kicsit meghúztam a haját. Halkan zihálni kezdett, éreztem, hogy mindketten egyre jobban beindulunk.
- Menjünk fürödni - zihálta az ajkaimra. Elmosolyodtam, majd letett és bementünk a fürdőszobába. Levetkőztünk, Harry beállt a zuhanykabinba, és megengedte a vizet. Rám mosolygott, megfogta a kezemet és behúzott, s kettőnkre folyt a víz. Átöleltem a nyakát, ő a derekamat, és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk. Megharaptam az ajkát, mire belecsípett a fenekembe.
- Hé! - néztem rá mosolyogva.
- Te kezdted - döntötte a homlokát az enyémnek, és megsimította a fenekemet, majd egy lágy csókot adott a nyakamra.
- Hm, most meg már hízelegsz? - mosolyogtam, és beletúrtam a vizes hajába. Annyira imádom.
- Talán baj? - kuncogott halkan, és egy kicsit megszívta a bőrömet, mire felsóhajtottam. Éreztem, hogy elmosolyodik. - Tetszik, igaz? - súgta.
- Tudod, hogy mi az, amit szeretek - csókoltam meg. Visszacsókolt, és nekinyomott a csempének.
- Fordulj meg - zihálta halkan, s engedelmeskedtem neki. Megfogta a csípőmet, és hátulról belém hatolt. Felnyögtem, és a csempének támaszkodtam, miközben egyenletesen lökni kezdett. Ajkaim szétnyíltak, a szemeim lecsukódtak és halk nyögések hagyták el a számat. Harry elfehéredett ujjakkal fogta a csípőmet, a tempón egyre csak fokozott, s a meleg víz folyt le a testünkön. Arcát a nyakamra temette, meleg lehelete csikizte a bőrömet, és fokozta bennem az izgalmakat.
- Harry... - ziháltam. Ennyi is elég volt, hogy tudassam vele, én már közel járok. Egyre mélyebben tolt, közben öblös nyögések csúsztak ki a száján.
- Ahw, Istenem... - sóhajtott fel, s éreztem, hogy rángatózni kezd bennem. Összeszorítottam a szemem, s egyszerre, egy nagyot nyögve élveztünk el. Még egy kicsit mozgott bennem, majd zihálva egy csókot nyomott a vállamra, s kicsúszott belőlem. Kifújtam a levegőt, próbáltam egyenletesen lélegezni, és visszafordultam felé. Mosolyogva húzott magához és megcsókolt.

*Scott szemszöge*
Reggel óvatosan kimásztam Amber mellől, és lebattyogtam a konyhába. Egy papír volt a pulton, amit a kezembe vettem és elolvastam. A szemeim kikerekedtek, a vérnyomásom az idegességtől az egekbe emelkedett.
- A rohadt életbe! - csaptam idegesen a pultra.
- Mi van már? - jött be kómásan apa a konyhába, és töltött magának kávét.
- Ezt olvasd el - nyomtam a kezébe. Ahogy végigfutotta a szemével, majdnem megfulladt a kávén, köhögni kezdett.
- Mi van?! Sophi és Harry elszöktek?! Ilyen nincs! - kiabált. Amber is lejött, s álmosan a hajába túrt.
- Mi ez a kiabálás?
- Sophi elszökött Styles-szal - morogtam. - Floridában vannak.
- Forida? - ráncolta a szemöldökét. - Lehet, hogy nem sokára hazajönnek.
- Hát nagyon remélem, mert nem teszi zsebre, amit tőlem kap! - mérgelődött apa, és elővette a telefonját, majd felhívott valakit. - Anne? Bob vagyok....igen, én is tudok róla...dehogy engedtem...most?...szerintem meg inkább várjunk holnapig, hátha hazajönnek...rendben, szia!
- Mit mondott? - néztem rá.
- Hogy menjünk el értük. Ha holnapig nem érnek haza, akkor az lesz!

***

Amber-rel elmentünk a suliba, és ahogy megláttam Tomlinson-ékat, odamentem hozzájuk.
- Mit tudtok Styles-ról és a húgomról?
Louis és Amy egymásra néztek, majd újra rám.
- Izé... semmit - köszörülte meg a torkát Louis.
- Ne hazudj! Sophi hagyott egy levelet, hogy elmentek Floridába, ki vele, meddig lesznek ott?!
- Fogalmunk sincs, azt nekünk se mondták - nézett rám ártatlauül Amy.
- Mindegy - forgatom meg a szemem, és elmegyünk a szekrényemhez Amber-rel.
- Ne legyél ideges, édes - simította meg az arcomat.
- Bocs, Amber, de teljesen ki vagyok bukva - csaptam be a szekrényajtót, és bementem, pontosabban berohantam a terembe.

*Amy szemszöge*
Az utolsó szünetben, ahogy kinyitottam a szekrényemet, kiesett belőle egy levél. Felvettem a földről, és elolvastam.

Suli után gyere az

erdő széléhez, van egy meglepetésem :)

Puszi, Louis

Mit akarhat az erdőnél?

Alig vártam, hogy az utolsó órának is vége legyen, és rohantam a megbeszélt helyre. Louis ott állt, és ahogy meglátott, elmosolyodott.

- Szia - húzott magához egy csókért.

- Szia - mosolyogtam. - Na, mit szeretnél?

- Gyere - fogta meg a kezemet, és elindultunk az erdőbe.

Értetlenül néztem körbe, mert egyre csak beljebb és beljebb mentünk, majd elérkeztünk egy tisztásra. Odasütött a nap, és egy pokróc volt leterítve, rajta egy kosárral és virággal. Rám mosolygott, majd odamentünk és leültünk.

- Tudom, hogy mindig is akartál olyan helyen piknikezni, ahol kevesen vannak. Itt csak mi vagyunk - mosolygott.

- Édes vagy! - fogtam meg két oldalt az arcát és megcsókoltam.

Egy egész délután Louis-val kettesben az erdő közepén? Nagyon jól hangzik.