52. fejezet - Üldöz a siker

Sziasztok! :) Még a rész előtt szeretnék bejelenteni valamit. Akik olvassák a Forever Young-ot, ők már tudják, hogy miután azt befejeztem (ll. 50. fejezet után), jön az új blog. Tudom, hogy már nagyon sok van, de nem tehetek róla, egyszerűen megszállt az ihlet. Egy Harry-s fanfiction lesz, akit érdekel, nézzen be: http://darksecrets-hun.blogspot.hu/

Csak ennyit szerettem volna. Sajnálom, hogy a fejezet nem lett annyira hosszú, de a nyár elején még gyakorlatra kell járnom, és nincs túl sok időm. Remélem azért tetszeni fog, jó olvasást! :)

~E

Lassan elfogyott a kaja és az ital, közben nagyon jól elbeszélgettünk, hülyéskedtünk.

- Na, mehetünk tovább? - mosolygott.

- Tovább? - ráncoltam a szemöldököm, de ő csak vigyorogva felállt és felsegített.

- Gyere - kulcsolta össze az ujjainkat, és elindultunk...valamerre.

- Louis, hova megyünk?

- Ne kíváncsiskodj! - simogatta a kézfejemet. Csak mentünk és mentünk, közben reménykedtem, hogy Louis tudja az utat, és nem csak baktatunk valamerre.

10 perc gyaloglás után vízcsobogást hallottam, ekkor már sejtettem, hogy egy patakféleséghez értünk. Kijöttünk a fák közül, és megláttam egy csodaszép vízesést. Eddig még nem tudtam és nem is hallottam róla, de mesés volt, ahogy körülötte minden zöldellett.

- Wow! - néztem körbe. Louis elmosolyodott, majd elengedte a kezemet és lekapta magáról a pólót. - Most mit csinálsz?

- Hogyhogy mit? Imádok úszni, és tudom, hogy te is - húzta széles mosolyra a száját, miközben levette a nadrágját. - Na, ne szégyenlősködj már, nincs itt senki!

- Tényleg itt fogunk fürödni? - nevettem, és levettem magamról a pólót. Louis megfogta a kezem, és maga után húzott be a vízbe, rajtam csak melltartó és rövidnadrág volt.

Louis lebukott a víz alá, a nyakába vett és felállt. Sikítottam egy nagyot és nevetni kezdtem, közben a lábammal kapaszkodtam.

- Te tényleg nem vagy normális! - mosolyogtam.

- Köszönöm! - fogta meg a lábaimat. - Vegyél egy mély levegőt!

- Miért, mi... - nem tudtam befejezni, mert hátradőlt velem. Feljöttem a víz alól, és Louis huncut mosolyával találtam szemben magam. - Ezért még megfizetsz! - indultam felé "felháborodottan", majd rávetettem magam és a víz alá próbáltam nyomni, de nem nagyon ment.

- Édes vagy, amikor próbálkozol - nevetett és egy csókot adott az ajkaimra. - Gyere - fogta meg a kezemet, és maga után húzott fogalmam sincs, hogy hova, de furcsán néztem, mikor a vízesés felé vette az irányt.

- Mit akarsz ott?

- Nyugi már! Ússzunk át alatta! - vett egy mély levegőt, majd elmerült. Nem tudtam mit csinálni, utána mentem, és pár méter úszás után felmentem a felszínre. Egy barlangban találtam magam. Louis kiült egy kőre, és mosolyogva nézett rám. Ahogy a víz csöpögött, visszhangzott, s lassan én is kimentem a vízből.

- Ez annyira... gyönyörű - néztem körbe, majd fel. Olyasmi volt, mintha egy vulkán belsejében lettünk volna. - Ezt te mikor fedezted fel?

- Nem olyan régen - vont vállat mosolyogva. - De tetszik, nem?

- Uhum, nagyon szép - ültem le mellé.

- Ez a kettőnk búvóhelye, mit szólsz? - mosolygott rám, s átkarolt. Az arcomra adott egy puszit, majd a nyakamra és az ajkaimra.

- Imádom! - nevettem kicsit és megcsókoltam.

*Sophi szemszöge*

Fürdés után befeküdtünk a pihe-puha ágyba, és magához húzva adott egy puszit a fejemre.

- El bírnám ezt viselni minden nap - mosolygott huncutul.

- Azt tudom - nevettem, és a fejemet a mellkasára tettem. - Olyan jó itt. Mintha minden probléma megszűnt volna.

- Mert meg is szűnt - kezdte el gyengéden simogatni a karomat. - Csak ne gondolj rá. Itt vagyunk egymásnak és ez a fontos. És mindig is itt leszünk.

Elmosolyodtam és egy csókot adtam a szájára.

- Szeretlek - suttogtam az ajkaira.

- Én is, kicsim - mosolyodott el, és megcsókolt.

***

Reggel kellemes érzés volt az ébresztőóra helyett a napsütésre és Harry édes szuszogására kelni. Óvatosan kimásztam mellőle, de ráébredt és visszahúzott maga mellé.

- Jó reggelt - súgta a reggeli, kómás hangján, amit annyira imádok.

- Szia - nyomtam az ajkaira egy csókot. Kinyújtózkodott, szeme még félig csukva volt és fáradtan mosolygott.

- Hogy ha magamhoz tértem, elmehetnénk valahova kajálni - tette a fülem mögé a hajamat.

- És hova?

- Fogalmam sincs, majd keresgélünk - mosolygott.

Pár perc lustálkodás után rászántuk magunkat, hogy felöltözzünk, majd elindultunk valamerre. Kezét összekulcsolta az enyémmel.

Pár utcányira találtunk egy kajáldát, ami nem volt túl nagy, de a célnak megfelelt. Leültünk, és miután megrendeltük a kaját és vártunk, arra lettem figyelmes, hogy a tőlünk 2 asztalra ülő lányok Harry-re mutogatnak. Először próbáltam nem venni róluk tudomást, de mikor már 5 percen keresztül ez ment, besokalltam.

- Bocsi, de elmondanátok, hogy mi olyan érdekes? - kérdeztem talán egy kicsit durvábban, mint akartam. Egymásra néztek, majd felálltak és odajöttek.

- Tényleg ő az! - mosolyogtak. - Úristen!

- Mi van? - ráncoltam a szemöldököm.

- Harry, hatalmas rajongóid vagyunk! Láttunk múltkor a tévében a bandával, és annyira imádunk titeket!

Harry szeme felcsillant és elmosolyodott.

- Tényleg láttatok? Itt is közvetítették? Nahát, nem is tudtam. De örülök, hogy vannak rajongóink!

- Kaphatok egy autogramot? És egy közös képet is?

Felvont szemöldökkel figyeltem, ahogy a barátomat körbeugrálja pár tinicsaj, de Harry miatt tűrtem. Bár rajta tisztán látszott, hogy élvezi, nem is kicsit.

Amikor kihozták a kaját, Harry udvariasan megkérte őket, hogy hadd együnk, de megígérte nekik, hogy azután még beszélget velük.
Én pedig csak reménykedtem benne, hogy nem száll a fejébe a siker, és ettől még engem nem fog elfelejteni.