53. fejezet - Floridai vita

Sziasztok! :) Sajnálom, hogy csak ma hoztam, de nem voltam tegnap itthon. Ebben a fejezetben most csak Harry-ékről lesz szó. Valamivel hosszabbra írtam, remélem tetszeni fog, jó olvasást! :)

~E

Ahogy befejeztük a kajálást, és mielőtt megköszönhettem volna, az "új barátaink" odajöttek. Nevetgélve fogták meg Harry karját és húzták kifelé, mondván, hogy megmutatják neki a várost. A szememet megforgatva mentem utánuk pár méterrel. Szerintem Harry-nek se tűnt volna fel, ha nem vagyok ott. Szinte undorodtam, ahogy csimpaszkodtak rajta, és ami a legjobban idegesített, hogy ő ezt élvezte.
A lányok megmutatták nekünk - pontosabban Harry-nek az egész várost, estig kint voltunk. Egy szót se szóltam egész végig, a fejemet lehajtva sétáltam mögöttük. A lányok nagylelkűen felajánlották, hogy visszakísérnek a hotelba. Ennek persze Harry kifejezetten örült...

- Szia Harry! Remélem még találkozunk - nyávogott az egyik.
- Én is remélem, sziasztok! - ölelte meg mindegyikőjüket, mosolyogva integetett nekik, majd befeküdt mellém az ágyba. - Hát, ez jó nap volt.
- Ja... - puffogtam és csak a plafont bámultam.
- Valami baj van, kicsim? - könyökölt föl és megsimította az arcomat. - Egész nap alig szóltál valamit.
- És? Téged jól elszórakoztattak az új barátaid - fordultam a másik irányba. Hallottam, hogy halkan felnevet. Mondhatom, ez aztán tényleg baromi vicces...
- Féltékeny vagy? - simította meg a karomat.
- Nem! Csak idegesít, hogy nem szóltál hozzám.
- Csak a rajongóim.
- Én meg a barátnőd! - emeltem fel a hangom és kimásztam mellőle. Az ablakhoz mentem és a párkányra támaszkodtam.
- Kicsim, sajnálom - hallottam mély hangját, s éreztem, hogy teste az enyémhez simul, karjai átölelik a derekamat. - Csak jól esett, hogy itt is ismernek és szeretnek.
- Akkor szeressenek ők - löktem el magamtól a kezét és arrébb léptem.
- Ne csináld már, most tényleg ezen sértődsz meg? - tárta szét a karjait. - Tudod, hogy szeretlek. Na, kérlek, ne haragudj rám - ölelt át hátulról újra, és az arcát a nyakamba fúrta.
- Akkor is haragszom - mondtam, bár nehéz volt neki ellenállni. Olyan édes, amikor hízeleg.
- Tudom - súgta és a nyakamra adott egy puszit, majd az arcomra és végül megcsókolt.
- Nagyon tudsz hízelegni - súgtam az ajkaira és elmosolyodtam.
- Csak ha érdemes - nevetett halkan és még egy csókot nyomott a számra, majd a nyakamra.
- Hm.. - mosolyodtam el és beletúrtam a hajába. Kezét a pólóm alá csúsztatta, s ekkor hirtelen megszólalt a telefonja. Elengedett és elővette a zsebéből. Ahogy a kijelzőre nézett, elmosolyodott és felvette. - Szia!...Igen, persze...most?....oké, 10 perc és elkészülök!...szió!
- Ki volt az? - néztem rá.
- Öm... Kimberly - köszörülte meg a torkát. Ah, az egyik csaj a fanok közül.
- És hova mész?
- Lesz egy buli a legmenőbb szórakozóhelyen - vette elő a bőröndöt és a ruhák között válogatott.
- És most elmész? - húztam fel a szemöldökömet.
- Benézek, aztán ha tényleg jó hely, holnap elviszlek oda - adott egy puszit a homlokomra és bement a fürdőbe. Nem hiszem el, hogy most tényleg itt hagy...
Újra az ablakon bámultam ki, s nem sokkal később kilépett a fürdőből. Eléggé kicsípte magát...
- Majd jövök, megvársz?
- Nem.
- Kicsim, ne csináld már! - jött oda és egy puszit adott az arcomra. - Nem maradok sokáig, ígérem! Szia - simította meg az arcomat, de kicsit elhúztam a fejemet. Felsóhajtott, majd lassan kiment. Ahogy becsukta az ajtót, a könnyek úgy kezdtek el folyni az arcomon.
A telefon az éjjeliszekrényen rezegni kezdett. Szipogva vettem föl:
- Tessék?
- Szia! - hallottam Niall hangján, hogy mosolyog. - Na, milyen Florida?
- Ah, ne is mondd... - töröltem le a könnyeimet, majd az ágyra feküdtem.
- Valami baj van?
- Nincs, csak... - nyeltem - Harry-nek itt vannak rajongói. A múltkor láttak titeket a tévében, és most Harry egész nap velük lóg. Sőt, most elmentek valami buliba.
- És téged meg ott hagyott egyedül? Már bocs, de ez rohadt nagy bunkóság.
- Tudom, Niall - sóhajtottam. - De most nem tudok mit tenni.
- Szerintem vágj vissza.
- És mégis hogy?
- Mondjuk te is haverkodj ott másokkal, hadd tudja meg, hogy milyen érzés.
- Ez nem is rossz ötlet...
- Csak ne sírj miatta, jó? Nem éri meg.
- Rendben. Köszönöm - mosolyodtam el.
- Szívesen. Pihenj le, jó éjt!
- Jó éj - köszöntem el, majd letettem.
Elővettem az egyik rövid ruhámat, felvettem, kisminkeltem magam és megcsináltam a hajam, majd elindultam valamerre. Az utcán már sötét volt, s az embereket kérdezgetve eljutottam ahhoz a szórakozóhelyhez, ahová Harry állítólag ment.
Ahogy beléptem, az erős piaszag megcsapta az orromat. A szememmel Harryt kerestem, és hamar meg is találtam. A pultnál ült, az egyik szőkeség pedig szórakoztatta. Már nem voltak teljesen józanok, az látszott, de nagyon élvezték egymás társaságát.
Elsétáltam mellettük, mintha észre sem vettem volna őket, és leültem a pult másik végébe. Kértem valami erős piát, s ahogy terveztem, hamarosan megpillantott egy pasas és oda is jött hozzám. Akció indul.
- Helló - mosolygott és leült mellém. - Még sose láttalak itt.
- Londoni vagyok - dobtam hátra a hajamat, szeme megakadt a dekoltázsomon. Harry-re pillantottam, aki minket nézett.
- Hm, az jó. És hogy hívnak? - támaszkodott a pultra.
- Sophi. Téged?
- Adam vagyok. És hogyhogy egyedül? - nézett körbe.
- A barátomnak jobb dolga volt...
- Hm, értem. Egy paraszt, amiért egy ilyen szép csajt lepattint - kacsintott. - De majd én szórakoztatlak.
- Tényleg? És hogy? - mosolyogtam.
- Azt majd én tudom - hajolt az ajkaimhoz, de nem csókolt meg. Harry még mindig minket nézett, de nem tett semmit, majd pár másodperc múlva Kimberly megfogta a kezét és a táncparkettre húzta
- Nem táncolunk? - néztem a szemébe.
- Ha szeretnél - mosolygott, megfogta a kezemet és mi is elmentünk. Közel húzott magához, a fenekemet fogta, én pedig a nyaka köré kulcsoltam a kezeimet. Néha Harry-ékre pillantottam, akik eléggé jól szórakoztak, szinte rám se nézett. Sírni tudtam volna, de gondoltam fájdalmat okozok neki, így hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam két oldalt Adam arcát és megcsókoltam. Éreztem, hogy meglepődik, de rögtön visszacsókolt. Fél szemmel néztem Harry-t aki látott minket, mégsem tűnt különösebben letörtnek, inkább tovább táncolt Kimberly-vel, elég erotikusan...
Adam megharapta az ajkamat, mire felsóhajtottam.
- Gyere el hozzám - súgta, s a nyakamat kezdte el puszilgatni. Alapból ellenkeztem volna, de Harry pont ránk nézett, így elmosolyodtam és beletúrtam a hajába. Kicsit megszívta a bőrömet, majd megfogta a kezemet és kihúzott egészen a kocsijáig. Beültünk, és pár perc múlva már nála voltunk. Az ajtónak nyomott és vadul megcsókolt, majd szó szerint belökött rajta és a falhoz tolt. A ruhám alá nyúlt, s mikor keze már majdnem a fenekemnél volt, észbe kaptam és ellöktem magamtól.
- Te jó ég, mit művelek?!
- Jól szórakozol - akart megcsókolni újra, de elfordítottam a fejem.
- Nem csalhatom meg! - rohantam ki a házból amilyen gyorsan csak tudtam. Hallottam, hogy kiabál utánam, de már nem értettem, hogy mit, és igazából nem is érdekelt. Visszaszaladtam a hotelbe, és sírva dőltem az ágyra. Hajnali 3 óra volt, és Harry még nem érkezett meg.
Erőt véve magamon pár perc után lezuhanyoztam és visszafeküdtem az ágyba. Csak forgolódtam, képtelen voltam aludni és egyfolytában csak az órát néztem. 5 óra lehetett, amikor Harry végre visszaért. Nem szólt semmit, még csak rám se nézett, kicsit turkált a bőröndjében, majd elment a fürdőbe. Talán mégse volt annyira jó ötlet ez az egész...
Ahogy kijött, befeküdt az ágyba, de tőlem távol és a másik irányba fordult.
- Harry - súgtam és felkönyököltem.
- Mit akarsz? - morogta.
- Haragszol?
- Nem. Neked ott volt az a pasi, nekem meg Kimberly. Mindketten jól szórakoztunk, ez a lényeg, nem? - kérdezte gúnyosan. - És legalább jól csinálta?
- Mit? - ráncoltam a szemöldökömet.
- Lefeküdtetek, nem? De tudod mit, nem érdekel, mert én is lefeküdtem Kimberly-vel.
Könnyek gyűltek a szemembe, s erősen fogtam a takarót.
- Én nem feküdtem le vele... - csuklott meg a hangom.
- Mi? - nézett rám. - De... elmentél vele. Smároltatok.
- Tudom, de nem tudtam megtenni! Ott hagytam. De ha te lefeküdtél Kimberly-vel, akkor... mindegy - fordultam el és sírni kezdtem.
- Egyáltalán miért jöttél utánam? Nem bízol bennem?
- Tudod milyen szarul esett, hogy itt hagytál miattuk? Alig egy napja ismered őket, és máris fontosabbak, mint én...
- Sophi, tudod, hogy ez nem igaz - simította meg a karomat, de elhúzódtam. Felsóhajtott, majd visszafordult az ellenkező irányba és elaludt. Én pedig egyfolytában sírtam...