61. fejezet - Édesebb a méznél

Sziasztok! :) Meghoztam a 61. fejezetet. Sajnálom, hogy még csak most, de iszonyú fárasztó a suli, főleg, hogy rengeteg órám van, és kettő óra előtt nem szabadulok az iskolából. Viszont mindenkinek sok sikert és kitartást kívánok a továbbiakban! :) Jó olvasást!

~E

Egész estig a szobámban kuporgok, s hallom, hogy Lizzie hangosan elköszön, majd csapódik a bejárati ajtó. Elment, szuper.

- Törpe! - ront be Scott a szobámba. - Gyere, kész a vacsora.

- Nem vagyok éhes - motyogom a párnába. Scott felsóhajt, s bejön.

- Egész nap nem ettél semmit - dől mellém. - Lizzie elment.

- Nem érdekel - meredek magam elé. - Harry is elment?

- Nem. Na, gyere már - kezdi el kicsit rángatni a karomat. - Hallod?! Azt akarod, hogy megcsikizzelek? - csikizi meg az oldalamat, mire összehúzom magam.

- Scott, engedj el! - pattanok fel az ágyról.

- Na, szuper - áll fel, megragadja a kezemet és lehúz a konyhába. Duzzogva ülök a székre, s Harry bepattan mellém.

- Előbújtál az odúból? - mosolyog gúnyosan. Nem válaszolok, rá sem nézek. Nem adom meg neki azt a tiszteletet. Pedig mennyire jó lenne látni azokat a gyönyörű szemeket...

Anne elénk teszi a rántottát, és elkezdünk enni, de én szinte csak matatok benne. Semmi étvágyam, és az, hogy Harry mellettem ül, csak i-re a pont.

A szemeim kipattannak, ahogy Harry a kezét a combomra teszi, persze mindezt észrevétlenül. Felé kapom a tekintetemet, és egy bosszús pillantást vetek, de ő csak huncutul mosolyog. Próbálom magamról levenni mancsát, de nem nagyon megy, így inkább hagyom, és tovább "eszek". Egy idő után feljebb kezd el simogatni, s kicsit fészkelődni kezdek a széken. Lefogom Harry kezét, de ujjai rossz helyre kandikálnak, így megcsípem az alkarját. Felszisszen, és végre elveszi onnan végtagját. Kicsúsztatja a zsebéből a telefont, s pötyög valamit, nem sokkal később érzem, hogy az én zsebembe rezegni kezd. Felsóhajtok, és megnézem az üzenetet.

- Felizgultál? :$

Megköszörülöm a torkomat, és mérgesen nézek Harry-re.

- Nem - írom le az egyszerű választ.

- Aha, persze. :) Vacsi után mit szólnál egy kis szórakozáshoz? :P

Megforgatom a szemem, már nem válaszolok neki. Ahogy mindenki végez az evéssel, felállok és visszamegyek a szobámba, ám ahogy becsuknám az ajtót, Harry odateszi a lábát.

- Mit akarsz tőlem? - sóhajtok.

- Szerinted? - mosolyog kajánul, bejön a szobámba és becsukja maga mögött az ajtómat.

- Harry, ez nem vicces! Menj ki! - idegeskedek, de ő továbbra is csak vigyorog. Lassú léptekkel közeledik felém, én pedig hátrálok, a lábam megakad az ágy szélébe, és ráesek.

- Uh, kifekszel nekem? - mászik mosolyogva fölém. A levegőt nehezen kezdem venni, ahogy csillogó szemeibe, majd tökéletesen ívelt ajkaira nézek. - Na, megcsókolsz?

- Mássz le rólam - nyelek. - Lizzie ehhez mit szólna? - nézek oldalra. Felnevet.

- Kis féltékeny - nyom egy puszit az arcomra. - Lizzie ma este bulizni megy az egyik haverjával, és tuti, hogy lefekszik vele. Ha ő is így, hát én is - von vállat. Ah, szóval csak ezért csinálja...

- Menj ki, jó? - csuklik meg a hangom.

- Na, ne szomorkodj - hajol az ajkaimhoz közel. - Csókolj meg, és egy időre felejtsünk el mindent.

Tudom, hogy hatalmas hiba lenne őt megcsókolni, és még nagyobb hiba lenne azt hinni, hogy újra lehet köztünk bármi is.

A fejem mellé könyököl, s lassan, érzékien megcsókol. Szinte beleremegek. Rég nem éreztem ajkainak ízét, és most valami eszméletlen érzés. Csókja édesebb a méznél. Nyelve olyan finoman ízlelgeti az enyémet, hogy szinte remegek.

Ajkai egy cuppanó hangot adva szakadnak el az enyémektől. A szemeimet lassan nyitom ki és belenézek a zöldellő szempárba.

- Na? - dönti a homlokát az enyémnek. - Jó volt?
A a szívem majd' kiugrik a helyéről, ahogy mély, rekedtes hangjával, halkan beszél. Erőt véve magamon egy kicsit eltolom magamtól, mire felkuncog.
- Ha a csókomtól ennyire elvarázsoltalak, mi lesz, ha levetkőzök? - csókolja meg a nyakamat. A testemet átjárja a bizsergő érzés, s gondolkodás nélkül túrok hajába, jólesően felsóhajtok. - Hm, milyen jó illatod van - motyogja.
- Harry, elég lesz - nyelek. - Nem hallod?!
Egy kicsit megszívja a bőrömet, majd felül és egy kaján vigyor után lekapja magáról a felsőjét. A szemeim kikerekednek. Már rég láttam ennyire közelről a testét, és szerintem most izmosabb, mint egy éve. Megfogja a csuklómat, és a kezemet lassan végighúzza a mellkasától egészen a V vonaláig. Szinte beleborzongok.
- Na, akarod? - csúsztatja föl az oldalamon a pólómat. Erőt véve magamon megrázom a fejemet, és oldalra nézek. Felnevet. - Te tudod - mászik le rólam. Legszívesebben visszahúznám, de tudom, hogy az hatalmas hiba lenne. - Szeretsz még, nem? - veszi fel a felsőjét.
- Nem mindegy?! - nem nézek rá, oldalra fordulok.
- Ezt igennek veszem - kuncog, s kimegy. Elmegyek a fürdőszobába, s beállok a meleg zuhany alá. Egy kicsit megnyugtat, talán pár percen keresztül. Kilépek a kabinból, magam köré csavarom a törölközőmet, és megmosom a fogamat. Elkezdem keresni a pizsamámat, viszont eszembe jut, hogy nem is hoztam be. Szuper!
Lassan kimegyek, és a törölközőt szorosan fogva magamon, szaladok át a szobámba. Pontosabban csak szaladnék, mert Harry félúton belém ütközik.
- Uh, gondolom, most hozzám igyekeztél ennyire - néz rajtam végig csillogó szemekkel, kaján vigyorral. - A szobám arra van, édes - fogja meg a hátamat, és elkezd tolni.
- Nem hozzád megyek! Engedj! - kerülöm ki, és gyorsan berohanok, magamra csukom az ajtót. Gyorsan felveszem a pizsamámat, és az ágyba fekve, nehezen elalszok.

Reggel arra ébredek, hogy Scott rám ugrik.
- Mmm... - nyögök fel fáradtan. - Mit akarsz?
- Törpe, készülj, este elmegyünk! - gurul mellém, és lerántja rólam a takarót.
- Ne... - próbálom visszahúzni magamra, de egyáltalán nincs energiám. Fáradtan fordulok a hasamra. - Hova megyünk? - motyogom.
- Hawaiira! - ahogy kimondja, felemelem a fejem és kipattannak a szemeim.
- Komolyan? - mosolyodok el, mire bólint. - Te jó ég!
- Apáék már régóta tervezték, de csak most szóltak róla!
- Áá, Istenem! - pattanok ki az ágyból, előveszem az utazó táskámat, és rögtön elkezdek pakolni.

*Amy szemszöge*
Reggel Louis karjai közt ébredek.
- Szia, szépségem - nyom egy hosszú csókot az ajkaimra.
- Hm.. De szeretek így ébredni - mosolyodok el. Kinyújtózkodok, s ráfekszek Louis mellkasára. Simogatni kezdi a hátamat.
- Terveztél mára valamit? Mert akkor én nem nagyon akarok felkelni - mosolyog.
- A-a, semmit - adok az arcára egy puszit, majd megcsókolom. A pillanatot heves kopogás és csengetés zavarja meg. - Ah... - sóhajtok fel fáradtan, lemászok a barátomról, és lemegyek, kinyitom.
- Amy! - ölel meg szorosan Sophi. - Képzeld, mi történt! - jön beljebb. Felsóhajtok, és felmegyünk a szobámba. - Szia, Louis - vágja le magát a babzsákba, s én visszafekszek Louis karjai közé. - Szóval tegnap este Harry-vel... csókolóztunk, és majdnem le is feküdtünk. De szerencsére volt erőm tiltakozni... Ma este pedig elmegyünk Hawaiira - mosolyog.
- Aha, szuper - ásítok.
- Mi az, nem is érdekel?
- Ja, de, igen, csak tudod eléggé álmos vagyok, mert nem rég keltünk.
- Értem - mosolyog. - Akkor én nem is zavarok, csak el akartam búcsúzni a nyaralás előtt - mászik ránk, és mindkettőnk arcára nyom egy-egy puszit. - Sziasztok!
- Szia - nézünk utána.
Felsóhajtok, s az arcomat Louis nyakába fúrom.
- Szegény Sophi, Harry teljesen az őrületbe kergeti - simogatja a hátamat.
- Hát, igen. Remélem, hogy hamarosan túllép rajta.
- Uhum. De örülök, hogy veled meg velem nincsenek ilyen problémák - mosolyog. - Szeretlek.
- Én is szeretlek - csókolom meg hosszasan.