3. fejezet - Meccs

Sziasztok! :) Meghoztam a 3. fejezetet! Remélem, hogy tetszeni fog! :)

~E  

10 perc múlva mindketten megérkeztek. Beültünk a kocsiba és apa beindította a motort, majd elindultunk.

- Holnap lesz a meccs. Izgulsz? - nézett apa Scott-ra, majd vissza az útra.

- Nem tudom. Szerintem van esélyünk nyerni, mert jó csapat vagyunk. És a kapusunk a legjobb a környéken.

- És az edzőtök is - nevetett apa. - Én bízom bennetek. Aztán meccs után lesz egy kis buli náluk. Mit szólsz hozzá?

- Az nagyon állat lenne.

- Sophi, téged nem zavar, ha a focis srácok nálunk buliznak? - nézett rám apa a visszapillantó tükröt használva. Alig észrevehetően megráztam a fejem. Beleremegtem a gondolatba, hogy Harry ott lesz a házunkban.

***

Másnap a suliban mindenki a meccsről beszélt. Épp a szekrényemnek dőlve álltam és Amy-vel beszélgettem, amikor egy nyávogó hangra lettünk figyelmesek. Mindketten odafordultunk, Lizzie volt az.
- Jaj csajok, biztos, hogy ők nyernek. Harry a legjobb, ezért is a pasim - mondta kényesen a többi pompom lánynak. Még a hideg is kirázott tőle. - Harry, pont rólad beszéltünk! - szaladt oda hozzá, amikor megjelent. Ajkaira tapadt és megcsókolta. - Mindannyian nagyon szurkolunk nektek!
- Ez a dolgotok - kacsintott Louis. - De egy ilyen pompom csapattal biztos mi leszünk a legjobbak!
Nem bírtam tovább nézni, ahogy Lizzie Harry-re akaszkodik és ahol csak éri, puszilgatja őt. Elmentem, pontosabban elrohantam a mosdóba. A tükör elé álltam és idegesen néztem a képem.
- Mi van veled, Sophi? Felejtsd már el Harry-t, sose lehet a tiéd! És te teljesen más vagy. Soha nem fog rád úgy nézni, mind egy lányra, max a haverjára - beszéltem halkan magamhoz.
- Sophi, jól vagy? - loholt utánam Amy.
- Persze, csak kicsit rosszul lettem.
- Nem kéne szólnunk az iskolaorvosnak? - aggodalmaskodott. Megsimította a karomat és a szemembe nézett.
- Nem, már jól vagyok - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Akkor jó.
Becsöngettek és mentünk órára.

***

Hamarosan vége lett a dögunalmas napnak. Órák után mindenki betódult a tornaterembe, ami szinte percek alatt megtelt. Láttam, hogy a terem szélén apa beszél a srácokkal, akik figyelmesen bólogattak. Halk zene szólt, ami elnyomta az emberek beszélgetését.
- Nem is értem, miért vagyunk itt - szólalt meg Amy.
- Amy, a bátyám is játszik - néztem rá.
- Jó, bocs. De engem Styles annyira, de annyira irritál - dühösen nézett Harry felé, ahogy talán nekem is kéne.
- Engem is - mondtam ki nehezen. A sípszó szakította félbe a beszélgetésünket. Elkezdődött a meccs. A pompom csajok már mondták a szövegüket és táncoltak. Lizzie egy puszit küldött Harry felé, mire ő elmosolyodott. A tornaterem szinte megtelt élettel, ahogy az emberek kiabáltak és szurkoltak. Csak mi ültünk nyugodtan. Legalábbis próbáltam tettetni a nyugodtságom. Felcsigázott a gondolat, hogy egy légtérben vagyok Harry-vel.
Scott megkapta a labdát és ment a kapu felé, ott lepasszolta Zayn-nek, aki kapura rúgott, és gól!
A fél csarnok felsikított és Zayn nevét kiabálták. Én is tapsoltam, nem akartam bunkó lenni. Végül is a bátyám benne van a csapatban, örülnöm kell a győzelmüknek.

***

Már csak egy perc maradt a játékból és mi vezettünk 5-2-re. Őszintén szólva nagyon élveztem a meccset Amy-vel ellentétben. Ő már alig várta, hogy vége legyen és elhúzhassunk onnan.
- És mennek hozzátok bulizni... Hát, nem irigykedem rád - húzta a száját Amy. El is felejtettem a bulit, de amint Amy megemlítette, a szívem gyorsabban kezdett verni.
- Meg se kérdezem, hogy akarsz-e jönni - mosolyogtam.
- Nincs az a pénz, amiért elmennék.
Vége lett a meccsnek, mi nyertünk. Megvártuk, míg a nagy tömeg kimegy a csarnokból, majd elköszöntem Amy-től és odamentem a srácokhoz.
- Gratulálok, ügyesek voltatok - mondtam kedvesen.
- Kösz - válaszolt Niall.
- Akkor tudjátok, nálunk buli - mondta Scott, majd pár sráccal pacsizott.
- 8-ra ott vagyunk! - szólalt meg Liam, majd elmentek az öltözőbe.

***

Fél órán keresztül álltam a tükör előtt és szépítkeztem. Azt hiszem, meg voltam elégedve a végeredménnyel.
Nem is tudom, mi ütött belém. Teljesen becsavarodtam a gondolattól, hogy Harry tényleg nálunk lesz. És... a francba! Mit művelek? El kell őt felejtenem, még mindig!
Hallottam a fiúk nevetését az udvarról. Tudtam, hogy már mind itt vannak. Nagy levegőt vettem és lementem.
- Sziasztok - köszöntem és próbáltam nyugodt maradni.
- Szia - néztek rám a srácok. Most valahogy mások voltak, mint a suliban. Nem voltak olyan gorombák, vagy nem is tudom...
Leültem apa mellé a farönkre és figyeltem a srácokat. Egy darabig a fociról beszéltek, majd egy-két ütős ital után már el is felejtették a sportot. Apa és Scott bement még pár sörért, addig én kint maradtam a srácokkal.
- És mondd csak, kislány, van barátod? - ült mellém Zayn.
- N-nincs - válaszoltam félénken.
- Ne félj tőlünk, nem bántunk, cica - ült a másik oldalamra Louis. Kicsit féltem, még nem kerültem ilyen helyzetbe.
- Hmmm - mosolygott Liam, közben a dekoltázsomra nézett. Ahogy ültem és össze voltam görnyedve, lecsúszott a pólóm és ki volt a melltartóm teteje. Zavartan feljebb húztam a pólómat és próbáltam kerülni mindenféle szemkontaktust.
- Ne takard magad, szépség - nevetett fel Niall. Nagyon zavarba jöttem és hirtelen nem tudtam hova nézni, csakis Harry-re. Ő csak mosolygott rám és a srácokra, majd ismét rám.
Hallottuk, hogy apáék jönnek ki és a srácok gyorsan visszaültek a helyükre. Mindenki kapott egy-egy sört. Kibontották és inni kezdték.
- Adj a hugodnak is valamit! - szólalt meg Harry.
- Nem kell neki semmi alkohol - válaszolt apa. - Még kislány.
- Apa, már nem vagyok kislány! - néztem rá idegesen.
- Na jó, egy kicsit kapsz. De csak egy kicsit! - adta oda Scott a sört és belekortyoltam. Éreztem, hogy a hideg folyadék lefolyik a torkomon. Visszaadtam Scott-nak a dobozt és tovább hallgattam a beszélgetést.
Szóba kerültek a pompom lányok, s a fiúknak rögtön folyni kezdett a nyáluk. Max (Scott egyik haverja) volt a legrészegebb és elég furcsa dolgokat mondott, ami csak nekem tűnt fel, mivel én voltam az egyetlen józan. Más esetben félnék ennyi részeg pasi közt, de most valamiért nem zavart.
Felálltam és elindultam befelé.
- Hova mész? - szólt utánam Scott.
- A fürdőbe.
Felmentem az emeletre, ott pedig be a fürdőszobába, ami a szobámból nyílt.
Ahogy kijöttem, Harry ott ült az ágyamon. Kicsit meg is ijedtem.
- Te mit csinálsz itt?
- Csak jöttem megnézni, hogy jól vagy-e - nehezen felállt és felém lépkedett. Én hátráltam egészen addig, amíg a hátam nem érintkezett a fallal. Harry közel jött hozzám, éreztem rajta az erős pia szagot. Lassan felemelte a kezét, a tarkómra tette és mély, rekedtes hangon nevetni kezdett.
- H-Harry - szólaltam meg halkan. Remegtem, ahogy ágyékát nekem nyomta. Megfogta az arcomat egyik oldalt, majd egyre közelebb hajolt. Berezeltem...