4. fejezet - Szépségverseny

Sziasztok! Meghoztam a 4. fejezetet! :) Köszönöm a komikat és a pipákat, jó olvasást!

 ~E  

Berezeltem, ahogy szemeit lehunyta és ajkai szétváltak. Már csak fél centi volt köztünk és én halkan ziháltam. Remegő kezemet a mellkasára tettem és óvatosan eltoltam magamtól. Túlságosan is féltem, hogy megcsókoljam. Jobban izgultam, mint az első csókomnál.

Kezét a combomra helyezte és lassan felfelé csúsztatta. A fenekembe markolt, mire megugrottam, de ő csak vigyorgott.
Eszembe jutott, hogy ennek nem szabadna megtörténnie.
- Harry, ne - nyöszörögtem. Ágyékát nekem nyomta, s éreztem, hogy már eléggé keményedik.
- Miért ne?
Puha ajkait a nyakamra tette és lágyan szívni kezdte, közben kezét lassan a pólóm alá vezette.
Hirtelen ellöktem és elszaladtam az ajtóig, ott visszafordultam és ránéztem. Pislogtam párat, majd lerohantam az udvarra. Leültem apa és Scott közé, s próbáltam lehiggadni.
Pár perc múlva lejött Harry és Louis mellett foglalt helyet. Zavartan néztem rá, miközben ő folyamatosan engem nézett, még csak nem is pislogott. Még szerencse, hogy apáék nem vették észre.

***

Éjfél körül hazamentek a srácok, mi pedig elmentünk aludni. Csak az a pech, hogy másnap suli és tuti, hogy mindenki másnapos lesz, köztük Harry is.

***

Reggelinél bebizonyosodott, amit gondoltam. Apa és Scott a fejüket fogva falatoztak. Őszintén szólva elég viccesek voltak, de nem akartam nevetni.
- Kislányom, ugye tegnap nem mászott rád egy fiú sem?
- Jaj, apa - forgattam meg a szemeimet.
- Ez nem válasz.
- Nem, nem mászott rám senki. De miért kell engem ennyire félteni? Tudok vigyázni magamra!
- Sophi, nem ismered a fiúkat - szólalt meg Scott.
- Mert nem hagyjátok, hogy megismerjem őket! Életem végéig védelmezni fogtok?
- Nem, de még fiatal vagy a fiúkhoz - közölte apa.
Ez a reggeli is szépen folyt, mondhatom. Már nem is tudom, hányszor vesztem össze apával a fiúk miatt.
Elmentem a suliba és a folyosón beszélgettem Amy-vel.
- Szóval apám kitalálta, hogy biztos rám másztak a fiúk.
- Hát ez tök gáz. De ugye nem másztak rád? - kapta felém a tekintetét.
- Dehogyis! - mondtam nagyra nyitott szemekkel. - Csak beszélgettünk. Amúgy meg nem is olyan bunkók, mint azt mutatják.
- De ugye nem fogsz velük spanolni?
- Mi van, féltékeny vagy? - böktem oldalba nevetve, majd bementünk a terembe.

*Harry szemszöge*
A pad tetején ültem az osztályban, amikor Louis belépett.
- Szevasz - köszönt, majd pacsiztunk.
- Helló. Te is ilyen szarul vagy, mint én? - kérdeztem a másnaposságra utalva.
- Ja. Nem rémlik semmi tegnapról - mondta, majd a táskáját ledobta a földre.
- Nekem valami rémlik... rámásztatok Thomson hugára.
- Hogy mi? - nézett rám ijedten. - Thomson hugára? Az lehetetlen!
- Pedig így volt - nevettem. Hirtelen beugrott egy kép, s eszembe jutott, hogy én is pontosan ezt tettem... Sőt, még durvább dolgot is.
- Na mi az? Eszedbe jutott valami? - nézett rám. - Mit csináltál?
- Én is... jesszusom, lefogdostam a kiscsajt!
Louis nevetni kezdett.
- Ez nem vicces! Ha Thomson ezt megtudja, nekünk annyi!
- Szia, drágám - jelent meg mellettem Lizzie, majd az arcomra adott egy puszit.
- Szia - mosolyogtam rá.
- Milyen volt a tegnapi buli?
- Jó volt - mondtam egyhangúan. Az a furcsa, hogy egyáltalán nincs lelkiismeret furdalásom, amiért majdnem megcsaltam Sophi-t.
- Akkor jó. Figyi, ma délután nincs kedved velem eljönni vásárolni? - kérdezte, közben megsimította a mellkasomat.
Hihetetlen, hogy mennyit tud ez vásárolni. Már teljesen kivagyok, hogy folyton a hülye cuccait kell cipelnem.
- Ma délután nem érek rá, bocsika - néztem rá szomorúan.
- Hm, sebaj... akkor majd bepótoljuk - mosolygott, mire bólintottam. Elment leülni a helyére, én pedig fellélegeztem.
- Mi van, tesó? - állt elém Louis. - Van valami gáz Lizzie-vel?
- Nem tudom. Nem igazán akarok vele lenni - húztam a számat.
- De ez így helyes - nézett rám furcsán. - Ti ketten vagytok a legmenőbbek a suliban, egymáshoz tartoztok. Vagy... van valami, amiről nem tudok?
- Nem, nincs semmi, csak... nem is tudom. Lizzie-be igazából nem is vagyok szerelmes.
Beszélgetésünket megzavarta a tanár jelenléte. Leültünk a helyünkre és úgy tettünk, mint akik figyelnek.

*Sophi szemszöge*
Az egyik szünetben a hirdetőplakáton megpillantottam egy papírt, amire 'SZÉPSÉGVERSENY' volt írva. Kíváncsian odamentem, s Amy jött utánam.
- Mit nézel? - furakodott oda mellém, majd elolvasta. - Szépségverseny. Ha úgy érzed, hogy megnyerheted, jelentkezz! A zsűri tagok: Harry Styles, Louis Tomlinson, Liam Payne, Niall Horan és Zayn Malik.
- Mikor lesz? - kérdeztem, ugyanis Amy kezében volt a papír.
- Ma délután 4-kor a tornateremben. De miért érdekel ez téged? - nézett rám, majd visszatette a papírt.
- Mi lenne, ha megpróbálnánk? - mondtam el neki az ötletemet, ami látszólag nem tetszett neki.
- Le akarod magad járatni? Már most tudom, hogy Lizzie fog nyerni! És hahó! Nézd meg, kik a zsűritagok! Esélyed sincs.
Amy-nek igaza van. Nem égethetem le magam, Lizzie mellett csak egy senki vagyok.

***

Suli után Amy sietett a fodrászhoz, így egyedül indultam haza. Épphogy kiléptem a kapun, valaki utánam szólt.
- Sophi, várj meg!
Hátranéztem és Harry volt az.
- Te holnap jössz a szépségversenyre? - kérdezte.
- Nem hiszem. Nem szeretném magam leégetni.
- Miért égetnéd le magad? Szerintem lenne esélyed - vakarta meg a tarkóját.
- Lizzie mellett? Ugyan...
Megfordultam és elindultam, s ő jött mellettem.
- Meg sem próbálod?
- Nem.
- Miért nem?
- Harry, gyere - jelent meg Louis, majd szúrós tekintettel nézett rám.
- Akkor majd még beszélünk - nézett rám Harry. - Szia!
- Szia.
Mentem tovább, s hallottam, hogy Louis mit mond Harry-nek.
- Haver, hagyd már a csajt! Nem neked való.
Na igen, nem vagyok neki való, ahogy ő sem nekem... Teljesen mások vagyunk.

***

- Hali - jött be Scott a szobámba, majd leült az ágyamra, miközben én tanultam.
- Szia.
- Hallottál a szépségversenyről? - kérdése váratlanul ért.
- Igen.
- Nem mész?
- Nem - válaszoltam szűkszavúan.
- Oké, te tudod. Szerintem simán megnyernéd, de nem akarok beleszólni.
- Akkor ne tedd. Most pedig kimennél, kérlek? - néztem rá.
- Na, gyere már! Tök buli lesz!
- Én nem nevezek be!
- Ajj... Akkor legalább csak gyere el megnézni.
Nagyot sóhajtottam.
- Legyen.
Elindultunk és 4-re oda is értünk a tornaterembe. Leültünk egy helyre, s kíváncsian figyeltünk. Harry észrevett, s rám mosolygott. Reméltem, hogy Scott nem látta.
Elkezdődött a verseny és szebbnél-szebb lányok vonultak fel. Hálát adtam az égnek, hogy nem jelentkeztem, mert tuti hülyét csináltam volna magamból.

***

A verseny vége felé kimentem a mosdóba. Mikor vissza akartam menni a tornaterembe, az ajtónál állt Harry.
- Még mindig benevezhetsz - mosolygott.
- Biztos, hogy nem. Ezek a lányok gyönyörűek. Én meg... hát... inkább hagyjuk.
- Tudod, hogy mi a te bajod? Nincs önbizalmad. Ha egy kicsit is akarnád, megnyerhetnéd.
Egy pillanatra elgondolkoztam.
- Miért akarod annyira, hogy benevezzek? Röhej tárgyává akarsz tenni?
Nyelt egy nagyot, majd testtartása kicsit megfeszült, a szemkontaktust is kerülte.
- Csak akarom és kész - mondta, majd megfordult és bement. Én is visszaültem Scott mellé és vártam a verseny végét.
A nyertes természetesen Lizzie lett...