5. fejezet - Éjszakai vendég

Másnap a suliban mindenki a szépségversenyről beszélt.

- Hogy tudnak ezen ennyit csámcsogni? - tette fel a költői kérdést Amy.

- Nem tudom - sóhajtottam. Harry elment mellettünk, halkan köszönt nekem, s én vissza.

- Ez mi volt? - kérdezte Amy.

- Mi?

- Hát ez, hogy Styles ideköszönt neked, te meg vissza.

- Csak köszöntünk, mi ebben olyan szörnyű? A bátyám haverja.

- Van egy olyan érzésem, hogy számodra Harry nem közömbös. Jól mondom?

- Amy, hagyjuk már ezt. Nekem nem tetszik Harry és neki amúgy is ott van Lizzie.

- Láttalak tegnap a versenyen. Jól tetted, hogy csak nézőnek jöttél oda - szólalt meg Lizzie lenézően.

- Nem lehetne, hogy békén hagyj?

- Hm, lássuk csak... nem - vigyorgott. - Tudom, mire készülsz, de nem fog sikerülni!

Fenyegetően mutogatott, majd eltipegett onnan.

- Mit mondott? Mire készülsz?

- Fogalmam sincs - vontam meg a vállamat.

***

Mikor hazaértem, egy meglepő fogadtatásban volt részem. A bátyám és Harry épp videojátékoztak a nappaliban.

- Sziasztok - köszöntem be nekik.

- Helló - jött a válasz.

- Öm, törpe, ma este Harry itt alszik, mert festés van a házukban - mondta Scott, közben a tévét figyelték.

- Rendben - mondtam halkan, majd felmentem a szobámba. Fogtam a telefonomat és a fülhallgatómat, majd befeküdtem az ágyba és zenét kezdtem hallgatni.

Már majdnem elaludtam, mikor Amy megjelent a szobámban. Kihúztam a fülhallgatót a fülemből és felültem.

- Szia - mosolyogtam rá.

- Mit keres itt Styles? - kérdezte a homlokát ráncolva, majd leült az ágyamra.

- Itt alszik, mert a házukban festés van.

- Most nem lennék a helyedben - nézett rám együtt érzően.

- Majd csak túlélem valahogy.

***

Este, mikor Amy elment, lementem a srácokhoz, s ők még mindig játszottak.

- Nem unjátok még? - huppantam le Scott mellé a kanapéra.

- Nem - jött az egyértelmű válasz. Egy darabig figyeltem, ahogy játszanak, és őszintén szólva, nem láttam értelmét. Csak lövöldöznek és futkároznak össze-vissza, amitől teljesen szédültem.

- Megjöttem! - nézett be apa. - Sziasztok!

- Szia!

Apa elment a konyhába, s én utána.

- Te tudtad, hogy Harry itt alszik? - kérdeztem, majd felpattantam a pultra.

- Tudtam. Téged zavar?

- Nem - húztam a számat. - Csak meglepetésként ért.

- Csinálsz vacsorát? - nézett rám.

- Persze - sóhajtottam, majd leugrottam a pultról.

Összedobtam valamit, majd szóltam a fiúknak, hogy jöjjenek enni. Apa, Scott és Harry szinte egyszerre rontottak be a konyhába. Leültek, majd elkezdtek enni, s én is csatlakoztam.

- Hm, nagyon finom, ügyes vagy - mosolygott rám Harry.

- Köszönöm.

***

Fürdés után felvettem a köntösömet, s lementem a srácokhoz a kertbe. Kicsit hűvös volt, így jobban magamra húztam a köntöst, majd leültem apa mellé.

- Miről beszélgettek? - kíváncsiskodtam.

- A csajokról - vallotta be Scott. - Harry-nek gondjai vannak, és most próbáljuk megoldani.

- Ömm... Igazából én lány vagyok, szóval ha elmondanátok, hogy mi van, lehet, hogy tudnék segíteni - mondtam kissé dadogva. Scott Harry-re nézett, aki halványan bólintott, majd tekintetüket ismét felém szegezték.

- Harry nem tudja, hogy mondja el Lizzie-nek, hogy már nem szereti őt.

- Szerintem légy őszinte, az általában beválik.

Bent megszólalt a telefon, majd apa felállt és bement.

- Scott, téged keresnek! - kiabált fél perc múlva, majd Scott is bement. Félénken Harry-re néztem, s ő is rám.

- Én... sajnálom, hogy a múltkor úgy rád másztam - beszélt halkan.

- Semmi baj. Tudom, hogy nem voltál magadnál és önszántadból sosem tennél ilyet.

Ahogy befejeztem a mondatot, apa kijött.

- Már elég késő van, nem kéne még aludni? - állt meg fölöttünk. Szó nélkül felálltunk, majd bementünk.

- Jó éjszakát - mondtam a többieknek, majd felmentem a szobámba. Becsuktam az ajtót, levettem a köntöst és bebújtam a meleg ágyba. Átkaroltam a takarót, s lehunytam a szemem.

Olyan érzésem volt, mintha csak két percig aludtam volna, mikor valaki felébresztett.

- Sophi, Sophi - suttogta a nevemet. Fáradtan nyögtem egyet, majd ránéztem az órára, ami hajnali kettőt mutatott. Ránéztem arra a valakire, aki a nevemet mondogatta. Nem sokat láttam, de felismertem. Harry volt az.

- Mit akarsz? - kérdeztem, majd a takarót még feljebb húztam magamon.

- Segítséget kérni.

- Az éjszaka közepén? - még mindig fáradtan beszéltem.

- Igen.

Nagyot sóhajtottam.

- Na jó.

Felültem, majd ő is leült mellém. Felkapcsoltam az éjjeli lámpát, így már láttam az arcát.

- Megmondtam Lizzie-nek, hogy szakítani akarok vele, de ő elkezdett hisztizni, hogy ne merészeljem elhagyni. Ezután beszéltem Louis-val, aki azt mondta, hogy szerinte összeillünk, és minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek. Most szerinted mit tegyek? - félve kérdezte meg.

- Gondolkodj, hogy mi a fontosabb neked: hogy a többiek mit gondolnak, vagy hogy te hogy érzed magad.

- De ha Lizzie nem akar velem szakítani?

- Figyelj, ezt nektek kell megoldani. Nem is nagyon ismerem Lizzie-t, szóval nem tudom, hogy milyen.

Ez hülyeség, mert tudom, hogy egy hisztis kis plázacica, de ezt nem mondhattam Harry-nek.

- Igazad van - sóhajtott. - Köszönöm, hogy meghallgattál - mosolygott, majd hirtelen megölelt. Egy pillanatra kipattantak a szemeim tettére, majd én is visszaöleltem. Kellemes illata volt és a karjai között valamiért biztonságban éreztem magam. Lehunytam a szemeimet, s élveztem a pillanatot.

Percekig így voltunk, majd mikor elengedett, közelről a szemembe nézett. El is veszítettem a fejemet, s ajkaira bámultam, amin elmosolyodott. Közelebb hajolt hozzám, s én nyeltem egy nagyot. Már majdnem megcsókoltuk egymást, amikor eszembe jutott, amit Amy mondott. Mi ketten teljesen mások vagyunk. Nem szabad szerelembe esnem, mert csak szenvednék.
Kicsit hátrébb húzódtam, de ő nem tágított. Már az ágytámlának voltam támaszkodva, s Harry fölém tápászkodott.
- Ne menekülj - mosolygott, majd ajkait az enyémhez érintette, s megcsókolt.
Nem bírtam ellenállni, visszacsókoltam. Abban a pillanatban nem gondolkodtam, csak élveztem a helyzetet.
Egyre melegebb lett a szobában, s mikor ajkaink szétváltak, csak halk zihálásunkat lehetett hallani. Egymás szemébe néztünk mélyen, majd beletúrtam puha tincsei közé, s magamhoz húztam egy újabb csókért. Nem bírtam betelni vele.
Percekig csak csókolóztunk, majd mikor leálltunk, szótlanul néztünk egymásra. Harry mosolygott, ami engem is erre a tettre kényszerített. Megfogta a pólóm alját, s lassan kezdte felhúzni, miközben egy kaján vigyor jelent meg az arcán.
- Ne - fogtam meg a kezét.
- Oké. Akkor majd máskor - mosolygott, majd az arcomra adott egy puszit és lemászott rólam. Az ajtóig ment, onnan visszanézett, rám mosolygott, majd kiment. Becsukta maga után az ajtót, s én még mindig ott ültem, s próbáltam felfogni a történteket.
Pár perc múlva visszafeküdtem, s betakaróztam. Próbáltam aludni, de nem ment. Harry ajkainak ízét éreztem az ajkaimon, illatát a takarómon és érintését a bőrömön.