6. fejezet - Titok

Sziasztok! Meghoztam a 6. fejezetet. Köszönöm a 8 feliratkozót, a komikat és a pipákat! :) Jó olvasást!

~E  

A reggelinél elég kínos volt, mikor Harry folyamatosan engem nézett. Eszembe jutott az éjszaka, s az, hogy ha ezt apa vagy Scott megtudná, Harry-nek rövid élete lenne.

- Mire jutottál? - kérdezte váratlanul Scott Harry-t. Egy pillanatra elgondolkodott, hogy Scott mire értette, de aztán - az arckifejezéséből ítélve - rájött.

- Szakítani akarok vele, de ő nem.

Csak a villák csörömpölése hallatszott a konyhában, miközben néha-néha egy óvatos pillantást vetettem Harry felé.

- Látod, nekem ezért nincs tartós kapcsolatom. Abból mindig csak a baj van - magyarázta neki Scott, de ő aligha figyelt. Szemeit rajtam tartotta, minden egyes kis mozdulatomat figyelte. Már szinte zavarba ejtő volt.

***

Amy-vel mentem suliba, de egész úton meg se szólaltam. Még mindig nem tudtam kiverni a fejemből az éjszaka történteket.

- Sophi, hallasz engem? - legyezte a kezét az arcom előtt.

- Mi? - néztem rá. - Bocsi, egy kicsit elbambultam.

- Azt látom. Mesélj.

A földet néztem, s azon pörgött az agyam, hogy elmondjam-e Amy-nek, mert végül is ő a legjobb barátnőm. De ha elmondom neki, lehet, hogy teljesen idiótának néz. Igaza lenne, de ezt nem akarom végigjátszani. Jó barátnőhöz méltóan inkább megkímélem a részletektől.

- Nincs semmi, csak keveset aludtam az éjjel.

- A bátyádék hangoskodtak, igaz?

Bólintottam.

Lassan beértünk a suliba, s az osztályba mentünk. Amy beszélgetett pár csajjal, én pedig csak ültem és gondolkoztam.

- Kimegyek a mosdóba - szóltam Amy-nek, aki bólintott. Elindultam végig a folyosón. Mikor már majdnem odaértem, egy kar megfogta a kezemet és behúzott a raktárba. Sikítani sem volt időm, s mikor szemben találtam magam a gyönyörű zöld szemekkel, lefagytam.

- Azt hiszem, lenne mit megbeszélnünk, nem igaz? - suttogta. Nyeltem egy nagyot, s bólintottam párat. Kinyitottam a számat, s végre erőt vettem magamon, hogy beszéljek.

- Tudom, hiba volt - kezdtem el, de Harry megrázta a fejét.

- Nem, egyáltalán nem volt az.

Hallottuk a csengőt, s ki akartam menni a raktárból, de Harry megfogta a karomat.

- Órára kell mennem - néztem rá.

- Ez most fontosabb.

Nehezen rávett arra, hogy maradjak.

- Nem akarom, hogy azt hidd, hiba volt.

- Harry, de neked még ott van Lizzie, és amúgy is, mi mások vagyunk.

- Az ellentétek vonzzák egymást, velünk pont ez történt.

- De ennek nem szabadna...

- Ne, sss - mutatóujját az ajkaim elé rakta. - Ilyeneket ne mondj. Ennek így kellett lennie és tudom, hogy lesz folytatás.

Közeledett felém, s én lassan hátra lépkedtem, ám hamarosan a hátam a falnak ütközött. Kezeit a fejem mellett a falnak támasztotta, majd apró puszikat adott az ajkaimra. Ezt párszor megcsinálta, majd nyelvével bejutást kért a számba, amit meg is kapott. Faltuk egymás ajkait, s eszembe se jutott, hogy bemenjek órára. Nagyon jól éreztem magam Harry-vel.

Nyitódott az ajtó, mire ajkaink elváltak, s megjelent a gondnok.

- Ti meg mit csináltok?

- Már megyünk is! - mondta Harry, azzal megfogta a kezemet és kivezetett a raktárból. A folyosón felemelt úgy, mint a hercegnőket, s úgy vitt el a teremig.

- Majd találkozunk - mosolygott, majd megpuszilta az orromat és ment a terem felé, ahol órája volt.

Bementem az osztályba, s nagy nehezen kimagyaráztam magam a tanárnál. Leültem a helyemre, Amy mellé.

- Hol voltál? - suttogta. Úgy tettem, mintha nem hallottam volna, s írtam a füzetbe, amit a tanár diktált.

Amy még egy darabig az arcomat nézte, s próbálta leszúrni, hogy mi történt, de én póker arcot vágtam. Nem tudom, hogy mit szólna hozzá, ha megtudná, hogy Harry Styles-szal van viszonyom. Mert igen, ezt már annak lehet nevezni.

***

Már csak 5 perc volt a kicsengetésig utolsó óráról, amikor kaptam Harry-től egy sms-t.

,,Várj meg a bejáratnál! Harry. xx"

- Ki az? - nyújtotta a fejét Amy, de rögtön lezártam a telefont.
- Á, csak apa, hogy hazafelé vigyek tejet.
Nagyon soknak tűnt nekem az az 5 perc, de végre meghallottam a csengőt. Felkaptam a táskámat, s rohantam ki az épület elé. Nagyon izgatott voltam, s már teljesen kiment a fejemből, amit Amy mondott.
- Sophi, elmondanád, hogy mi bajod van? - állt be elém Amy.
- Nincs semmi bajom - mondtam, s már a szememmel Harry-t kerestem.
- Figyelsz te rám egyáltalán? Napok óta olyan furcsán viselkedsz. Történt valami? - pár másodpercig nézett rám. - Ez csak költői kérdés volt, mert tudom, hogy történt, csak arra várok, hogy elmeséld. Tudtommal legjobb barátnők vagyunk, és...
- Amy, majd mindent elmondok, ha eljött az ideje - vágtam a szavába.
- Rendben - mondta, s láttam rajta, hogy egy kicsit megsértődött, de nem aggódtam, mert tudtam, hogy úgysem bírja sokáig a haragot. - Akkor majd találkozunk, szia!
- Szia!
Amy elment mellettem, s a diákok ballagtak kifelé a suliból. Hosszas várakozás után ugyan, de megláttam Harry-t.
- Még van pár órám edzésig, addig csinálhatnánk valamit - mondta, mikor megnézte a telefonján az időt. - Mihez van kedved?
Megvontam a vállam.
- Nem tudom.
- Harry, drágám - jött oda Lizzie. Flegmán rám nézett, majd visszafordult Harry-hez mosolyogva. - Édesem, nem megyünk el moziba?
- Most nem érek rá, más dolgom van. Bocs.
Lizzie gonoszul rám nézett, majd elment onnan.
- Mára nem terveztél semmit, ugye? - nézett rám Harry.
- Nem, miért?
- Amikor mindenki elment a suliból, maradhatnánk, nem? Mondjuk az énekteremben. Szeretnék mutatni valamit.
- Oké - mosolyogtam. Harry nagyon kíváncsivá tett.

***

Lassan kiürült az iskola, mi pedig bementünk az énekterembe. Leültem az egyik pad tetejére, Harry pedig egy másikra velem szemben.
- Ezt még nem mondtam el senkinek és kíváncsi vagyok a véleményedre.
- Persze, de miről is?
- Egy ideje... énekelgetek és nemrég írtam egy dalt is.
- Énekeld el! - néztem rá, mire elmosolyodott és énekelni kezdte.

Now you were standing there right in front of me
I hold on it's getting harder to breathe
All of a sudden these lights are blinding me
I never noticed how bright they would be

I saw in the corner there is a photograph
No doubt in my mind it's a picture of you
It lies there alone in its bed of broken glass
This bed was never made for two

I'll keep my eyes wide open
I'll keep my arms wide open

Don't let me
Don't let me
Don't let me go
'Cause I'm tired of feeling alone

Don't let me
Don't let me go
'Cause I'm tired of feeling alone

I promised one day that I'd bring you back a star
I caught one and it burned a hole in my hand oh
Seems like these days I watch you from afar
Just trying to make you understand
I'll keep my eyes wide open yeah

Don't let me
Don't let me
Don't let me go
'Cause I'm tired of feeling alone
Don't let me
Don't let me go

Don't let me
Don't let me
Don't let me go
'Cause I'm tired of feeling alone

Don't let me
Don't let me
Don't let me go
'Cause I'm tired of feeling alone

Don't let me
Don't let me go
'Cause I'm tired of sleeping alone

- Ez... egyszerűen... Wow - csak ennyit tudtam kinyögni.

- Szóval tetszett? - mosolygott.

- Nagyon! Nem is tudtam, hogy tudsz énekelni. Tényleg, nemsokára lesz a Ki mit tud! Jelentkezz!

- Mi? Dehogyis! A srácok kicsúfolnának!

- Miért csúfolnának ki? Szerintem nagyon jó vagy.

- Lehet, hogy te így gondolod, de ők nem. Számukra csak a focista vagyok. Nem tudhatják meg és kérlek, ne mondd el senkinek, jó?

- Persze, bennem megbízhatsz.

- Köszi - mosolygott.

- És van még valami sötét kis titkod, amit megosztasz velem? - nevettem halkan.

- Hát, ami azt illeti...

Elmosolyodott, megfogta a kezem és a terem közepére húzott.

- A tánc is az egyik szenvedélyem - kacsintott, majd irányítani kezdett. Tényleg nagyon jól táncolt.

- Már elnézést - jött be a takarítónő. Harry-vel egymásra néztünk, elnevettük magunkat és kiszaladtunk a suli elé.

- Köszönöm, Harry - mosolyogtam. - Köszönöm, hogy megosztottad ezt velem.

- Én köszönöm, hogy meghallgattál. Nagyszerű érzés volt elmondani valakinek, akiben úgy érzem, megbízok.

Megfogta a derekamat, majd megcsókolt.