45. fejezet - Fesztivál

Sziasztok! :) Meghoztam a 45. fejezetet. Nem lett túl hosszú, de a következőt szombaton hozom, azt hosszabbra írom! És mindenkinek kellemes szünetet kívánok! Jó olvasást! :)

~E

*Amy szemszöge*

Visszamentem a srácokhoz és leültem Sophi mellé. Kicsit lesokkolt amit Louis mondott, de nem tudom mennyire hihetek neki.

Leült velem szemben, s szinte égetett, ahogy nézett. Hallottam, hogy körülöttem beszélgetnek, de nem jutott el az agyamig, hogy pontosan miről. Végig csak egy mondat visszhangzott a fejemben: "Megbántam a szakítást. Még... még mindig szeretlek, csak eddig túlságosan haragudtam rád azért, mert megcsaltál."

Annyira jó lett volna odaszaladni hozzá, hogy megöleljem és megcsókoljam, de egyszerűen nem volt hozzá erőm. Belefáradtam abba, hogy Louis-ra várjak. Túl sokat vártam, túl sok fájdalom ért.

- Amy, figyelsz? - bökött oldalba Sophi, ezzel megszakítva a gondolatmenetemet.

- Hm?

- Azt kérdeztem, hogy te is jössz-e a fesztiválra?

- Ja, persze megyek - babráltam az ujjaimmal. A feszültség miatt nem tudtam nyugodtan ülni, a lábamat is rázni kezdtem akaratom ellenére.

- Szuper - mosolyodott el. - Akkor indulhatunk.

A srácok felálltak, majd mire felfogtam a helyzetet, én is. Elindultunk gyalog a fesztiválra, s végig a földre néztem. Képtelen voltam felemelni a fejemet, mert akkor Louis édes tekintetével találkozom.

Mikor megérkeztünk, én a tömeg közepén álltam, a srácok és Sophi elmentek a színpad mögé. A körmöm rágtam, amin én magam is meglepődtem, ugyanis eddig még sosem tettem ilyet. De most annyira ideges voltam, hogy képes lettem volna felrobbanni.

Mire feleszméltem, a srácok már a színpadon álltak. Louis-ra nézve a szívem ezerrel kezdett verni, s megszólalt a zene. A közönség - aminek a nagyrésze lány volt - tombolt, a fiúk mosolyogva énekelték a Midnight Memories című számukat.

A végén mindenki sikított és tapsolt, a srácok megköszönték, hogy ott lehettek, majd egy búcsúzás után lejöttek a színpadról. Már meg sem lepődtem azon, hogy a lányok szinte lerohanták őket. Autogramokat és közös képeket kértek, és ahogy láttam, elég sok lány próbált flörtölni Louis-val. Egy kicsit feszülten néztem Louis reakcióját, de egy kedves mosolytól többet egyik lány felé sem mutatott.

Lassan jöttek a többi fellépők, s odamentem a srácokhoz.

- Jók voltatok - erőltettem egy mosolyt az arcomra.

- Köszi - ölelt meg rögtön Louis. Meglepődtem, de visszaöleltem.

- Juj, itt meg mi történik? - kérdezte sejtelmes vigyorral az arcán Zayn.

- Semmi, mi történne? - engedett el Louis és ránézett. - Na jó, inkább menjünk és igyunk valamit - indult el és vele együtt a srácok is.

- Most mi van? - mosolygott rám Sophi. - Louis és te...?

- Amikor kihívott beszélni elmondta, hogy még mindig szeret és újra akarja kezdeni.

- Komolyan? - csillant fel a szeme. - De hát ez szuper! És mit mondtál?

- Hogy kell egy kis idő.

Értetlenül nézett rám.

- Már... már nem szereted? - kérdezte félénken és kicsit összezavarodottan.

- Hogyne szeretném. Csak... nem tudom, olyan furcsa ez az egész. Félek, hogy már semmi nem lesz olyan, mint régen.

- Hát ha húzod az időt akkor nem is - nézett rám. - Szerintem mondd meg neki minél előbb.

- Oké - sóhajtottam, majd a srácok után mentünk. - Louis, gyere egy kicsit - hívtam félre.

Halványan mosolyogva állt elém a többiektől pár méterre.

- Gondolkoztam azon, amit mondtál és...

- Igen? - kérdezte izgatottan, csillogó szemekkel, amin elmosolyodtam.

- Kezdjük újra - néztem rá, mire hirtelen szorosan magához ölelt.

- Istenem, el sem hiszed, hogy mennyire örülök! - súgta és egy puszit nyomott az arcomra. - Ígérem, hogy soha de soha nem engedlek el! - fogta meg a kezemet. - Szeretlek.

- Én is Louis, én is szeretlek!

Magához húzott, megcsókolt, s a srácok éljeneztek és tapsoltak. Mikor ajkaink elváltak, egymásra mosolyogtunk és összekulcsolt ujjakkal ültünk le melléjük.

- És akkor most már minden a régi lesz, igaz? - nézett ránk Liam, mire Louis határozottan és mosolyogva bólogatott.

***

*Sophi szemszöge*

Estefelé már egy kicsit a fejünkbe szállt az alkohol és nem voltunk teljesen józanok.

A zsebemben rezegni kezdett a telefonom. Kivettem, a kijelző erős fénye miatt hunyorítva néztem meg, hogy ki hív. Scott volt az.

- Mondjad - vettem fel, s próbáltam nem részegnek hangzani.

- Na végre, már vagy 20-szor kerestelek! Hol a fenében vagy?!

- Ne kiabálj már! A fesztiválon, mondtam.

- Megőrültél?! Ha apa ezt megtudja, neked annyi.

- Kit érdekel apa - beszéltem kicsit nehézkesen.

- Te jó ég, te részeg vagy! Na jó, azonnal odamegyek.

- Ne! Nehogy ide merésze.. halló, itt vagy?!

Nem válaszolt, letette.

- Ah, a francba - idegeskedtem.

- Mi az, édesem? - karolt át Harry.

- A gyökér bátyám mindjárt idetolja a képét, hogy hazaráncigáljon. De nem akarom...

- Hát nem fog, nem engedem neki - adott egy puszit az arcomra. - Nem veheti el a hercegnőmet.

Mosolyogva döntöttem a fejem Harry vállára, és vártam, hogy mi fog történni. De éreztem, hogy nem fog kisülni ebből semmi jó...