48. fejezet - Nevetséges magyarázat

Sziasztok! Itt is vagyok a 48. fejezettel. 18+-os rész is lesz benne, szóval mindenki saját felelősségére olvassa! Nagyon-nagyon szépen köszönöm a már 40 feliratkozót! *-* Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Imádlak Titeket! <3 Még annyit szeretnék mondani, hogy nyáron már nem kell egy hetet várni az újabb fejezetre, max 3-4 napot. Jó olvasást! :)

~E

Harry kis puszikat adva az arcomra ébresztett reggel.
- Mmm... - fúrtam az arcomat a párnába.
- Jó reggelt, édesem - adott egy lágy csókot a nyakamra.
- Mennyi az idő? - kérdeztem kómásan.
- 9 óra. De úgy volt, hogy ma nem megyünk suliba, emlékszel? - kuncogott halkan, majd lehúzta rólam a takarót és fölém terpeszkedett. Haja belelógott az arcába, amit félresöpörtem.
- Mit csinálunk ma? - mosolyogtam.
- Mit szeretnél? - hajolt újra a nyakamhoz, és gyengéden csókolgatni kezdte. Tudta, hogy ez a gyengém. Beletúrtam a hajába, s éreztem, hogy ajkait szétnyitja, majd egy kicsit megszívja a bőrömet. Felsóhajtottam, a homlokát az enyémnek döntötte és rám mosolygott. Megfogtam a tarkóját és szenvedélyesen megcsókoltam. Azonnal visszacsókolt, percekig téptük egymás ajkait, s keze a felsőm alá vándorolt. Végigsimítottam a mellkasát, kockás hasát, s megharaptam az alsó ajkát. Épp le akarta venni a felsőmet, amikor megszólalt a telefonom.
- Ilyen nincs - sóhajtottam föl, majd az éjjeliszekrényhez nyúltam és elvettem a telefonomat. A kijelzőre nézve kikerekedtek a szemeim. - Apa az.
- Vedd föl. Mondd, hogy rosszul vagy és itthon maradtál.
- Igen? - vettem fel és köhögtem egyet.
- Sophi? Miért nem jöttél iskolába? - hallottam szigorú hangját.
- Öhm, én csak... - köszörültem meg a torkomat. - Nem érzem jól magam. Majd elmegyek az orvoshoz.
- Értem. És Styles? Úgy hallottam, ő sincs itt.
- Róla nem tudok semmit - hazudtam.
- Oké. Gyógyulgass, kicsim. Szia!
- Szia - tettem le.
- Hol is tartottunk? - mosolygott kajánul, kivette a telefont a kezemből és visszatette az éjjeliszekrényre, majd megcsókolt. Felfelé húzta a pólómat, kibújtatott belőle és eldobta a szoba sarkába. Alsó ajkába harapva nézett rajtam végig, mivel melltartót nem viseltem. Megmarkolta a melleimet, közben ismét a nyakamat kezdte el csókolgatni és szívni. A fejemet hátra hajtva, sóhajtozva és a nevét nyögdécselve élveztem minden egyes tettét, érintését.
Egy mozdulattal lehúzta a pizsamanadrágomat és a bugyimat egyszerre, felhúzta a lábaimat és közéjük férkőzve csókolt meg. Mindketten ziháltunk, kívántuk egymást.
A hátára fektettem, s fölé másztam. A hajamat átdobtam az egyik oldalra és - szerencsémre - csak egy boxerben aludt, így nem kellett szenvednem a többi ruhája levételével.
Érzékien megcsókoltam a nyakát, s éreztem magam alatt, hogy már keményedik. Elmosolyodtam, nyelvemet végighúztam az állkapcsán, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Megmarkolta a fenekemet, mire az ajkaira nyögtem, s egy huncut mosolyt vetett felém. Lejjebb másztam, gyorsan megszabadítottam a boxerétől és az ágaskodó férfiasságát látva alsó ajkamba haraptam.
- Ha megint ezt csinálod, spontán fogok elmenni - nevetett, majd maga alá fordított. Ismételten lábaim közé pozicionálta magát és vágyakozóan csókolt meg. Lábaimat a csípője köré fontam, végigsimította a combomat, s egy kicsit meg is markolta.
Miközben ajkaink egy pillanatra sem szakadtak el egymástól, lassan belém tolta hatalmasságát. Belenyögtem a csókba, majd zihálva néztünk egymás szemébe. Harry féloldalasan rám mosolygott, s egyenletesen mozgatni kezdte csípőjét előre-hátra. Még szerencse, hogy egyedül voltunk a házban, mert ha akartam volna se tudtam volna visszafogni magam. Hangosan nyögtem, ami Harry-t gyorsabb mozgásra késztetett.
- Ez az, hadd halljam, mennyire élvezed - súgta a fülembe, majd megharapta a fülcimpámat. A szemeim automatikusan lecsukódtak, körmeimet végighúztam a hátán.
- Ah, Harry! Mindjárt...! - ziháltam, arcomat a nyaka hajlatába fúrtam. Lökései lassultak, ezzel együtt elmélyültek. Pár kört leírt a csípőjével, s egyszerre értünk a csúcsra.
Még egy kicsit mozgott, majd gyengéden megcsókolt. Mellém feküdt és szorosan magához húzott.
- Ezért megérte lógni - nevetett halkan és a fejemre adott egy puszit. Rámosolyogtam, és mellkasát szorosan öleltem.

***

Egész nap csak lustálkodtunk, így hamar eljött a délután.
- Ah, apám nem sokára itthon lesz... - sóhajtottam, miközben öltöztünk.
- Következő alkalommal nálam leszünk - mosolygott, majd magához húzott, megcsókolt és a homlokát az enyémnek döntötte. - Nagyon szeretlek - súgta.
- Én is nagyon szeretlek - mosolyodtam el, majd hallottuk a bejárati ajtó csapódását, fél perccel később apa bejött a szobába.
- Hát te? - nézett Harry-re.
- Csak átjöttem megnézni, hogy Sophi jól van-e.
- Jó, mindegy. Úgyis beszélni akartam veletek - nézett a földre. Megijedtem, de kíváncsi is voltam. - Üljünk le.
Lementünk a nappaliba, ott könnyebben elfértünk és a kanapéra ültünk. Harry keze a térdemen volt és nyugtatóan simogatott.
- Öhm... nagyon nehezen vettem rá magam, hogy beszéljek nektek erről.
- Apa, a frászt hozod rám! Bökd már ki, hogy mi van!
Rám nézett, sóhajtott, majd nyelt egy nagyot és elkezdte mondani.
- Nagyon régen történt. Több, mint 30 éve. Az iskolában buli volt, és a haverokkal vittünk be piát. Ittunk, nem is keveset - sóhajtott. - Teljesen kiütöttem magam. Nem tudtam, mit csinálok, felelőtlen voltam.
Értetlenül néztem rá. Nem értettem, mi köze van ennek a sztorinak hozzánk.
- Én... én kihívtam egy lányt az udvarra a nagy fa mögé. Beszélgettünk egy kicsit, aztán csókolóztunk. Mivel fiatal voltam és eléggé ittas, többet akartam. Elkezdtem fogdosni - nyelt egy nagyot. - De ő tiltakozott. Nem bírtam, hogy visszautasított, ezért erőszakoskodni kezdtem.
- Megerőszakoltad? - kerekedett ki a szemem. Halványan bólintott és becsukta a szemét.
- Jó, de... nem értem, hogy ehhez nekünk mi közünk van.
- A lány neve... Anne...
- Az anyám? - ráncolta a homlokát Harry, mire apám kicsiket bólogatott.
- És azt akarod mondani, hogy mi ezért nem lehetünk együtt? - húztam fel a szemöldököm.
- Igen.
- Hát ez hülyeség. Ez a ti gyerekes marhaságotok és amúgy is, már több, mint 30 éve történt. És nekünk ehhez semmi közünk! - fogtam meg Harry kezét, majd felálltam és felhúztam a szobámba. - Ez röhejes - nevettem fel kínosan és az ágyra dőltem, Harry pedig mellém.
- Anya sose mondta - bámulta a plafont. - De ő se akarta, hogy veled legyek. Most már értem, miért.
- De nekünk ehhez akkor sincs semmi közünk - néztem rá.
- Tudom. Van egy ötletem - csillant fel a szeme. - Hozzuk őket össze! Mármint... hogy barátok legyenek, és minket végre békén hagyjanak.
- Szerinted sikerül?
- Próbáljuk meg - mosolyodott el és magához húzott. - És úgy végre nyugodtan együtt lehetünk, és senki nem lesz ellenünk.
- De jó - sóhajtottam fel megkönnyebbülten, elmosolyodtam és megcsókoltam.
Ha ez sikerül, minden tökéletes lesz.