55. fejezet - Problémák

Sziasztok! :) Itt vagyok, és meghoztam az 55. fejezetet. Mintha egyre kevesebben komiznátok, de remélem, hogy attól még olvastok. Azért köszönöm a már 48 feliratkozót! A fejezet nem lett túl izgalmas, és nem is túl hosszú, de remélem azért tetszeni fog. Jó olvasást! :)
UI: nézzetek be a blogomba, ami nemrég nyílt: http://darksecrets-hun.blogspot.hu/

~E

A telefonom csörgésére lettem figyelmes, a kijelzőn legjobb barátnőm neve villogott. Végigcsúsztattam rajta az ujjamat és felvettem.

- Szia, Sophi! Otthon vagy?

- Ja, igen - mondtam monoton hangon.

- Valami baj van?

- Hát... Igen, de nem telefontéma - birizgáltam a takarót. - Átjössz? És akkor megbeszéljük.

- Rendben, 2 perc és ott vagyok!

Azzal letette a telefont. Nem hazudott, két percen belül bejött a szobámba.

- Mi a baj? - ült le mellém az ágyra. Felsóhajtottam, s lesütöttem a szemem. Lassan megsimította a karomat.
- Nem is tudom, hol kezdjem - sóhajtottam. - Amikor Floridában voltunk, Harry kitalálta, hogy menjünk el egy étterembe. Amikor rendeltünk kaját, és vártunk, észrevettem, hogy pár csaj mutogat ránk. Pontosabban Harry-re, mert megismerték őt. Odajöttek, autogramot és képet kértek, meg ilyenek... Aztán... aztán mikor befejeztük az evést, kérték, hogy menjünk el velük, és megmutatják a várost. Én végig mögöttük kullogtam, míg ő boldogan nevetgélt az új barátaival - mondtam gúnyosan. - Ezen jól összevesztünk. Végül nagy nehezen kibékültünk. Tudod, csókolóztunk, meg ilyesmi... Aztán megszólalt a telefonja. Az egyik csaj hívta őt, hogy menjen el velük bulizni - sóhajtottam.
- És elment?
- El... nélkülem. Beszéltem Niall-el telefonon, és azt mondta, hogy vágjak vissza. Így elmentem én is utánuk. Nem csináltam balhét, meg semmi, csak flörtöltem egy pasival... - nyeltem. - Addig eljutottunk, hogy elvitt a lakására és majdnem... majdnem lefeküdtem vele. De végül nem, mert nem tudtam megcsalni Harry-t. Visszamentem a hotelbe, és vártam. Hajnalban ő is megérkezett, és szó nélkül feküdt mellém, de elég messzire. Képzeld, kiderült, hogy ő lefeküdt Kimberly-vel...
- Te jó ég - ráncolta a szemöldökét.
- Mindegy, ezután is kibékültünk. - Belegondolva elég furcsa, hogy ennyiszer megbocsájtottunk egymásnak. - Aztán mikor már majdnem minden jól alakult, apám és Anne berontottak. Kioktattak, hogy milyen felelőtlenek vagyunk, meg ilyesmik. Hazarángattak, de a repülőn elég szépen összevesztem apámmal. Kitagadott - csuktam be a szememet. - Bezzeg ő előtte való este hancúrozgatott Anne-nel, nekem pedig megtiltotta, hogy találkozzak Harry-vel.
- Sajnálom - nézett rám és megölelt, megsimította a hátamat.
- Mindegy - sóhajtottam. - Köztetek Louis-val minden rendben? - engedtem el és ránéztem.
- Igen, imádjuk egymást - mosolyodott el.
- Az a lényeg.

*Harry szemszöge*
Idegesen dobáltam a falhoz a gumilabdát, mikor Louis bejött.
- Csá - vágta le magát az ágyamra. - Amy mondta, hogy gáz van.
- Hát igen, méghozzá nagy - sóhajtottam. - Anyám összefeküdt Sophi apjával. Plusz, utánunk jöttek és elrontották az egészet!
- Legalább addig jó volt?
- Hát - húztam a számat. - Azt leszámítva, hogy Sophi-val megcsaltuk egymást. Pontosabban csak én őt, mert ő végül nem tette meg.
- Ne már - könyökölt föl. - Mesélj!
- Hát... tudod, ott is vannak rajongóink.
- Tényleg? - csillant föl a szeme. - Hogyhogy?
- Ebbe most ne menjünk bele, a lényeg, hogy vannak. Köztük egy csaj, Kimberly.
- Hm, szóval dögös - mosolyodott el.
- Az. Tudod, nagy mellek, szőke haj, ilyesmi.
- A gyengéd.
- Ja... Szóval elmentem vele bulizni. Megláttam ott Sophi-t, ahogy egy pasassal flörtöl elég feltűnően. Talán rosszul tettem, de leszartam. Aztán smároltak és elmentek. Így gondoltam ha Sophi így, hát én is. Lefeküdtem Kimberly-vel.
- Na és jó volt?
- Igen, tudod, azok a.... - felsóhajtottam. - Ne tereld oda a gondolataimat. Mindegy. Aztán megbocsájtottunk egymásnak, és boldogak voltunk egészen 3 percig. Aztán rontottak be az ősök. Nem hinném, hogy Sophi találkozhat velem többször.
- Ne már! Szereted őt?
Összeráncoltam a szemöldökömet és felsóhajtottam.
- Én... én nem tudom.
- Harry, ne kövesd el te is azt a hibát, amit én! Én is azt hittem, hogy nem szeretem Amy-t, tudod milyen nehéz volt visszaszerezni?
- Ha nagyon szeretném, akkor lehet, hogy nem csaltam volna meg - ültem föl. - De ő se engem! Aj, Louis, nem tudom, hogy mi van.
- Figyelj rám, haver - nézett rám. - Szeretitek egymást, szóval nehogy eszedbe jusson emiatt szakítani, megértetted?
- De ha ő már nem szeret? - nyeltem egy nagyot.
- Ha nem szeretne, nem ment volna el veled olyan messzire! Mellesleg ő nem csalt meg téged.
- Igaz... De most se töri magát, hogy beszélhessünk.
- Te se! Te vagy a fiú, oldd meg! Egyébként meg most Amy nála van, biztos beszélgetnek. Majd megkérdezem tőle, hogy ott mi a szitu.
- Jó. Kösz.
- Ugyan. Van kedved focizni?
- Ja, azt hiszem, az most jól esne - sóhajtottam.
- Zsír - kelt fel. Lementünk az udvarra, és elkezdtünk focizgatni.

*Louis szemszöge*
Aggódok Harry-ért, teljesen elveszítette a fejét. El akarja magától taszítani azokat az embereket, akik szeretik. Anne, és legfőképp Sophi.
Harry épp dekázott, amikor Gemma kijött.
- Beszéltél vele? - súgta.
- Aha. Totál depis - sóhajtottam. - Most azt mondogatja, hogy Sophi már nem is szereti őt, és abban se biztos, hogy ő szerelmes.
- Mi? De miért?
- Fogalmam sincs. Figyelj, te tudtad, hogy az anyád meg Sophi apja...
- Tudtam - vágott közbe. - De engem nem érdekel, Harry-vel ellentétben. Őt nagyon felzaklatta ez az egész.
- Ja, azt észrevettem. De majd megoldom, jó?
- Okés. Kösz - mosolygott, és bement.
Nehéz lesz, de tenni fogok érte, hogy Harry újra a régi legyen...