57. fejezet - Végső elhatározás

Sziasztok! :) Meghoztam az 57. fejezetet. Gondolkoztam, hogy mi legyen a bloggal, és arra jutottam, hogy a 60. fejezetben ugrunk egy évet a történetben, és úgy nagyjából 65. fejezet körül lesz vége. Köszönöm az eddigi 48 feliratkozót, a folyamatos támogatást pipák és kommentek formájában. :) Még annyit, hogy én hétfőn elmegyek nyaralni, és egy hétig nem leszek, szóval nem tudom, hogy mikor lesz a következő fejezet. Nem is húzom tovább, jó olvasást!

~E

- És mikor is indulunk? - mosolyogtam az alattam fekvő Louis-ra.

- Holnap - közölte egyszerűen, és megsimította az arcomat. - Szóval pakolj be, de ha engem kérdezel, a fürdőruhán kívül másra nincs szükséged - mosolygott.

- Azt mindjárt gondoltam - nevettem kicsit, s az ajkaira leheltem egy puszit. Lemásztam róla, a szekrényem aljáról előkotortam a bőröndömet, és elkezdtem pakolni, míg Louis a kezét a feje alá téve, mosolyogva figyelt. Betettem minden fontos dolgot - beleértve a fürdőruhát is -, s ahogy behúztam a cipzárt a bőröndömön, Louis felállt és magához húzva megcsókolt.

- Öhm - köszörülte meg anya a torkát, s mindketten odanéztünk. Louis anyukája, Jay mellette állt.

- Csak szólni akartunk, hogy akkor reggel 6-kor indulunk - mosolygott kedvesen Jay. - Az ikrek már nagyon izgatottak, de Fizzy és Lottie is.

- Azt mindjárt gondoltam - mosolygott Louis.
- Louis! - rontott be a szobába Harry. - Beszélnünk kell, most!
- Öm... hát, jó - ment ki a szobából.

*Harry szemszöge*
- Louis, nagy gáz van! - idegeskedtem. - Képzeld, Sophi apja megkérte anyám kezét!
Louis álla leesett, s hitetlenkedve megrázta a fejét.
- Mi? Ez most komoly?
- Igen! És szerinted milyen gáz, hogy Sophi a mostohatesóm lesz?! - túrtam a hajamba feszülten, s kifújtam a levegőt. - Én ezt nem akarom!
- Hát, pedig el kell fogadnod - vont vállat. - Örülj, hogy ő is boldog. És Sophi-val mi van? Ugye nem dobtad?
- Nem - sóhajtottam. - Pedig lehet, hogy jobban tettem volna.
- Ne legyél már ennyire balfasz! - vágott tarkón.
- Hé! - néztem rá felháborodottan. - Ah, mindegy. Este elmegyünk bulizni, és jól berúgunk, benne vagy?
- Hát, öm... az a helyzet, hogy én holnap korán reggel indulok.
- Hova? - néztem rá értetlenül.
- Elmegyünk Amy-ékkel nyaralni a tengerpartra.
- Hát ez szuper - nevettem fel kínosan. - Itt hagysz?!
- Harry, csak egy hét! Addig oldd meg.
- Fogalmam sincs, hogy mit tegyek, Louis! - néztem rá.
- Beszélj Zayn-ékkel, ők majd segítenek - veregette meg a vállamat, és visszament a szobába. Felsóhajtva megforgattam a szememet, majd kiviharzottam a házból, és felhívtam Liam-et.
- Szia! - vette föl.
- Csá. Hol vagytok?
- A parton, gyere le.
- Két perc és ott vagyok - azzal letettem, és odamentem hozzájuk. - Gáz van - vágódtam le Zayn, Niall és Liam mellé. - Sophi apja megkérte anyám kezét!
- Mi van? - néztek rám egyszerre nagy szemekkel.
- Hát, igen. Ez van. Én pedig szakítani akarok Sophi-val...
- Miért? - nézett rám riadtan Niall.
- Mert az gáz, hogy mostohatesók leszünk. És már tegnap este akartam szakítani, csak visszakönyörögte magát... Igazából egyszer akarok vele lenni, egyszer nem.
- Tudod, hogy mire van most szükséged? - karolta át a vállamat Zayn. - Egy kanbulira. Tele dögös csajokkal - mosolyodott el.
- Hm, az jó lenne.
- Nem! - tiltakozott Liam. - Neked egy romantikus vacsora kell, Sophi-val.
- Az csak a nyálas filmekben van, Harry-nek tombolni kell! - ellenkezett Zayn.
- Szerintem meg csak megbeszélnie Sophi-val - szólalt meg Niall. - Kérdezd, meg, hogy ő hogy gondolja.
- Már tegnap este beszéltem vele, de mondom, sírva fakadt, és visszakönyörögte magát - sóhajtottam.
- Szereted? - nézett rám szőke barátom.
- Hát... igen, de már nem annyira, mint az elején.
- Na, akkor kidobod vagy nem? - kérdezte egyszerűen Zayn, majd Liam adott neki egy pofont. Hirtelen megszólalt a telefonom, s Sophi neve villogott a kijelzőn.
- Ah, Sophi az - sóhajtottam és felvettem. - Szia!
- Szia, Harry! Hol vagy?
- Ööö... Zayn-ékkel beszélgetek a parton.
- Ja, értem. Mikor érsz rá?
- Nem tudom... - vakartam meg a tarkóm. - Talán este felé.
- Értem, akkor... majd találkozunk. Szia, puszi!
- Szia - tettem le gyorsan és felsóhajtottam.
- Na, mit akart? - nézett rám Zayn.
- Hogy hol vagyok, és, hogy mikor tudunk találkozni.
- Na tessék! Olyan, mintha a feleséged lenne. Pórázon tart, haver! - rángatta meg kicsit a vállamat.
- Csak szeretné tudni, hogy mi van vele! Ez miért olyan nagy baj? - tárta szét a karjait Liam.
- Szerintem meg szegény nem tudja, hogy most hogy érzel - sóhajtott Niall. - Gondold magad a helyébe!
- Ah... nem tudom, hogy mit csináljak - dőltem hanyatt. - Mert... Már régóta együtt vagyunk, és jó volt, meg minden, de hiányzik belőle a kaland. 70 évesnek érzem magam. Kimberly-vel olyan jó volt - sóhajtottam.
- Megcsaltad? - nézett rám Zayn. - És ki a csaj? - mosolyodott el.
- Képzeljétek, vannak rajongóink Floridába. Ott felismertek, megmutatták a várost, aztán este elmentünk bulizni. Az a csaj, az valami istennő, komolyan.
- Lizzie-től is jobb? - húzta fel a szemöldökét Zayn.
- Tudod, hogy Lizzie-nél az ágyban senki nem jobb - mosolyogtam. - Tényleg, róla tudtok valamit?
- Harry, ne kezdd - nézett rám szigorúan Liam. - Lizzie a múlté, és nem is szeretted.
- Hát... igazából de. És vele még izgalmas is volt.
- Hogy lehetsz ennyire tapló? - nevetett fel kínosan Niall. - Komolyan, annyira gáz vagy! Sophi aggódik érted, és szeret, de meg itt arról ecsetelsz, hogy az előző csajod jobb volt! Hát, gratulálok.
- Na jó - sóhajtottam. - Este megmondom neki.

*Sophi szemszöge*
Este az ágyamon feküdtem, mikor Harry megjelent az ajtóban.
- Szia - mosolyodtam el, odamentem hozzá, de mielőtt megcsókolhattam volna, lefogta a kezeimet.
- Ezt most ne...
- Mi az, valami baj van? - néztem aggódóan a szemébe.
- Nincs, csak... Na jó, nem kertelek. Gondolkoztam, és szakítani akarok.
- Mi van? - ráncoltam a szemöldökömet. - Ne már, tegnap este ezt ugyanígy eljátszottad! Megmondtad, hogy szeretsz, Harry.
- Igen, mert.. - túrt a hajába idegesen - mert nem akartalak megbántani!
- Most csak hülyéskedsz, ugye? - fontam össze a kezemet a mellkasom előtt. - Mondd, hogy ez csak egy vicc!
- Nem az - nézett a szemembe. - Hiányzik a kaland. Úgy érzem magam, mint egy nyugdíjas, sajnálom.
- Ja, hát bocs, ha nem vagyok elég szórakoztató! - húztam fel a szemöldököm, s a szememet már csípték a könnyek.
- Mindegy. Csak nem akarom, hogy haragban váljunk el.
- Persze, én leszek a legjobb barátod, és segítek neked csajokat szerezni! - mondtam cinikusan. - Röhejes vagy, Harry!
- Én röhejes? - mutatott magára. - Nem tudom, hogy ki ijed meg egy szakítástól, és kezd el picsogni!
Az állam leesett, még sose hallottam őt így beszélni. És elég szarul esett...
- Talán azért, mert nekem jelentett is valamit a kapcsolatunk!
- Ideje túllépni! Nem minden olyan, mint a mesékben. Mellesleg... hamarosan a húgom leszel - fintorodott el -, szóval muszáj lesz megbékélnünk. Ha megkérhetlek, ne zaklass majd nyálas üzenetekkel, jó?
- Tudod mit? Hozzád se fogok szólni! - emeltem fel a hangomat.
- Az lesz a legjobb! - vágta hozzám, majd felsóhajtott és kiment.
Sírni kezdtem, és levágódtam az ágyra. Pár perc múlva Scott és Amber jelentek meg előttem.
- Mi a baj? - simította meg a hátamat a bátyám.
- Nem mindegy? - löktem el magamtól a kezét és nyeltem egy nagyot. - Harry szakított velem.
- Mi? Miért? - kérdezte Amber.
- Semmi közöd hozzá! - mordultam rá. - Menjetek ki!
- De törpe...
- Menjetek ki - ismételtem meg indulatosabban. Felsóhajtottak, majd kimentek, én pedig a párnák közé feküdve sírtam magam álomba...